Aki szereti a verseket, idézeteket csatlakozzon! (beszélgetés)

Már értem anya

Most már értem anya, hidd el én is értem,

Hogy anyának lenni nem könnyű, mint a mesékben

Hogy jó szeretnél lenni, de néha te leszel a főgonosz

Annak érdekében, hogy megvédd azt, aki oly' fontos

Most már megértettem anya, hogy mekkora áldozat

Hogy a szívedet örökre a testeden kívül hordozzad.

Hidd el azt is értem már, hogy mily nagy félelem,

Hogy addig létezni tudjak, amíg boldogul nélkülem...

Már értelek téged anya, hogy egykoron mit miért tettél

A sütit miért nem szeretted és a finomakból miért nem kértél.

Anya szívvel téged már teljesen másképp értelek:

Értem léteztél, ahogyan most én ő érte létezem.

Szécsi Margit: ˝Március

Téli szellők, fújjatok csak,

játsszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág.

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.

Ember s állat érzi már,

dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,

félredobni s könnyeden

játszani és birkózni a

városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld –

Jöjj el, tavasz, földről, égről

már a telet eltöröld!˝

Gyökössy Endre - Csöndben, némán

Sírtál-e már úgy,

hogy nem folyt a könnyed?

Nevettél-e úgy,

ahogy nem fogsz többet?

Daloltál-e úgy,

hogy nem hallotta senki?

Sétáltál-e úgy,

hogy nem kellett elmenni?

Álmodtál-e úgy,

hogy az nem volt álom?

Játszottál-e már

húrtalan gitáron?

Repültél-e már,

fűben hanyatt fekve?

Kószáltál-e már,

csillagtalan este?

Temettél-e már,

sok szép halott álmot?

Tettél-e jót úgy,

hogy csak Isten látott:

csöndben némán?

“Ha valaki bánt, felállok és eljövök onnan. Nem bántom vissza. Ha bántanak, az nem azért van, mert megérdemled. Azért van, mert a másik jelenleg csak ennyire képes.”

/Diana hercegnő/

"Esztendők telhetnek felettünk,

s ha visszanézünk, nem látjuk meg

az elszállott időt. Úgy olvad a tegnap

a mába, a ma a holnapba, mint alkony

az estbe, nyár az őszbe, halkan.

Tegnap még fára másztunk madárfészek után, ma ősz hajszálat leltünk,

s nem is vesszük észre: holnap már nélkülünk kél fel a nap.

Hullámos dombsor, tó, völgy mind marad. Tücsök és béka zsong tovább.

Meg sem rezzen a csend, mikor elalszunk."

Wass Albert

Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak halkan,

segít elfeledni, hogy valahol baj van…

Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,

Játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban,

Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi,

Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni,

Játssz koldust vagy királyfit,

Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,

Játszd, hogy jobb lesz,

Játszd, hogy szebb lesz,

Játszd, hogy még lesz….

Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak,

Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

/Liebe Attila/

Ernest Hemingway egyszer azt mondta:

A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.

Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra.

A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban.

Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam.

Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.

A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.

˝Ne feledd, amit szívből csinálsz, az élni kezd!˝

/Peter Noel/

"Adj időt magadnak, hogy elcsendesedj. Amikor nem teszel semmit csak figyelsz, és hallgatod a csendben kibomló rügyek munkáját, az eső előtti csendes megtorpanást. Hallgasd a benned lakozó bölcset és értsd meg a lényeget, a csodát.(...)

Adj időt magadnak, adj időt mindazoknak akiket szeretsz, akik fontosak neked."

(Czernay Hajnal)

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

(Müller Péter)

˝Másokban a szeretet melegét kelteni csak a bennünk lévő szeretet melege által lehet.˝

/Charles Haddon Spurgeon/

Aranyosi Ervin: A cél

Boldog az ember, akinek célja van.

A "szerencsétlen" meg toporog céltalan.

Helyét e földön sehogy sem lelé.

Tűzz hát ki mindig célt magad elé.

Sose félj attól: túl nagy, amire vágysz.

A hegycsúcs messze, de mikor nekivágsz,

minden lépéssel egyre közelebb ...

ha van egy célod, már van egy mágnesed.

Sarkaljon mindig ötlet, gondolat,

higgy önmagadban, sose hagyd el magad!

Amíg a célod szemed előtt lebeg,

legyőzni téged sehogyan sem lehet.

Aranyosi Ervin: ˝Valentin nap?!

Tudod, én mindennap éppen úgy szeretlek,

jó, hogy része lettem kedves életednek!

Nem kell Valentin nap, hogy megünnepeljük,

mert minden napunkban örömünket leljük.

Ami szép, s értékes, az mindennap fontos,

s meg kell ünnepelnünk, tiszta szívből, s pont most!

Mindennap adhatok apró ajándékot,

ami kifejez egy szerető szándékot.

Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,

közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel,

szebbítem életed, s te is az enyémet.

Ettől lesz teljesebb, édesebb az élet.

Igen sivár a szív, mely egy napon szeret,

mikor csak ilyenkor jön tőle üzenet.

Nincs benne az érzés, csupán csak egy szikra,

de nem lobbant lángot, hullva a másikra.

Hiszem, a szerelem, ha él, mindig lángol,

nem csak fel-fellobban, és kihuny magától.

Mert mikor vele vagy, szíved kivirágzik,

és mikor nincs véled, folyton csak hiányzik.

A szerelmet nem kell egy nap ünnepelni,

hanem minden szép nap reá kéne lelni:

– Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,

közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel!˝

Schvalm Rózsa: ˝Fogod a kezem

Fogod a kezem, ez oly jó nekem, Uram,

Veled járva biztos léptem, biztos utam.

Bármily sötét az éj, előttem jár a fény,

Nyomodba szegődtem, nem riaszthat a mély.

Oltalmam, váram vagy, jöhet bármily veszély,

Szívemben élsz, enyém az éltető remény.

Tombol bár a vihar, hullámzik a tenger,

Elhallgat szavadra, elsimulva csendben.

Fogod a kezem, ez oly jó nekem, Uram,

Veled járva biztos léptem, biztos utam.

Mindenek felett Úr vagy, erős, nagy Király,

Fenséged csodálom, szívem Téged imád.˝

˝A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.˝

/Kurt Tepperwein/

Feinek György: Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak...

Pacsutáné Sagáth Ilona: MI AZ ÉLET?

Mi az élet, mondd, barátom, mondd,

Az élet öröm, bánat és gond.

Olykor nevetünk, aztán szomorkodunk,

S ha elszáll a felhő, már boldogok vagyunk.

Ha fáj a szívünk, s könnyeink hullanak,

Másokat nézünk, hogy milyen jó annak.

De fordul a kocka: mosoly az arcomon,

S talán a másikat kínozza fájdalom.

Örökké szaladunk, örökké futunk,

Sokszor elfelejtjük, hogy emberek vagyunk.

Hajszoljuk a kincset, keressük a szépet,

S közben elfelejtjük, hogy rövid az élet.

A kincs, a szépség nem tart örökké,

Az élet útjain válhat rögökké.

Egyszer elmúlik minden, ami szép,

De akkor a lábad már nehezebben lép.

Állj meg hát barátom, csak egy pillanatra,

Gondolj életedre, gondolj önmagadra.

Az élet az egyetlen, a legdrágább érték,

S nem tudjuk, milyen hosszúra mérték.

Hiszen az órák nagyon gyorsan múlnak,

Lassan az évek is egymáshoz simulnak.

És ahogy az ősz is eljön a nyár után,

Úgy érkezik majd el hozzánk a délután.

Estébe hajlik immár a délután,

Sokszor kapkodni kell a levegő után.

Akkor vesszük észre: elmúltak az évek.

Gondold meg, barátom, ennyi csak az élet.

IGAZNAK MARADNI ...

Nem sajnálni azt, hogy olyanoknak is adtál, kik később bebizonyították nem érdemelték meg. > ERŐ.

Látni a hazugságukat és hagyni, hogy hazudjanak. > TANÍTÁS.

Nem megmagyarázni a tévedőknek, bántóknak, hálátlanoknak, mennyire embertelenek. > TARTÁS.

Átlátni a játszmáikat és hagyni, hogy játszanak, miközben azt hiszik bolondot csinálhatnak belőled. > INTELLIGENCIA.

Hallgatni az indokaikat, miért nem képesek a szeretet szerint viselkedni, átlátni, hogy ez mennyire nyomorult. > HIT.

Magukra hagyni őket, ítélet nélkül mind ebben, látva a zuhanásukat, mert nem fogadják el a kinyújtott kezed. > BÁTORSÁG.

Nem sajnálni, hogy adtál annak is, ki elárult. > NEMESSÉG.

Igaznak maradni, és végignézni az összes mocskukat, amiről azt hiszik elrejthetik. > TISZTASÁG.

(Barna Berni)

Kovács Sándor: ˝A templom csendje

Vasárnap van, hív a harang,

Nincs szívemben semmi harag-

Imakönyvem a kezemben,

Remény csillog két szememben.

Vár reám az Isten háza,

Az ajtója ki van tárva-

Imára kulcsolom kezem,

Feléd fordul tekintetem.

Istenemhez szólok halkan,

Imát rebeg már az ajkam-

Most az idő alig halad,

A külvilág távol marad.

Elhalkul a világ zaja,

Megszólal a szívem hangja.

Amit dobog, azt én vallom,

Ezt a hangot csak én hallom.

Imakönyvem a kezemben,

Nyugalom él a lelkemben.

Megnyugtat a templom csendje,

Olyan mintha csodát tenne.˝

˝Koszorút kötünk a karácsony örömeiből s az újév reményeiből, glóriás fenyőgallyból s küzdelmes pálmaágból. Gondolatainkra két világosság vetődik, az egyik a karácsonyéj fényessége, a másik az újév hajnalának bíborsugárzása. Bűbájt gyakorol, izgalmat kelt mindkettő; az egyik a régi öröm bája, mely mindig új, - a másik az újév izgalma, mely már oly régi.˝

/Prohászka Ottokár/

Aranyosi Ervin: Ne fogadkozz, ne ígérgess!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

az új év csak egy lépcső!

Változtatni életeden,

hidd el, sosem késő!

Bármelyik nap megteheted,

indulhatsz új útra…

Arra figyelj, hogy a régit

ne járd újra, s újra!

Változtass a szokásokon,

amik nem működnek,

légy végre a teremtője

saját örömödnek!

Figyeld meg az érzéseid:

– Mi tesz boldogabbá?

Hová vezet rossz szokásod,

hogyan válhatsz rabbá?

Ne ígérgess, ne fogadkozz!

Tégy egy első lépést!

Kerüld el a lelked kínzó

összes megkísértést!

A járt utat akkor válaszd,

ha célod elérted,

s ne akkor, ha mások mondták,

s újra megkísértett.

Ha ugyanazt járod végig,

ugyanaz a vége,

a léleknek a jó érzés

minden segítsége.

Érezd tehát jól magadat,

ez a földi dolgod,

arra vigyen minden utad,

ahol szíved boldog.

Ne ragadj le megszokásnál,

örömöd keressed!

Amit teszel, boldogan tedd,

szívedből szeressed!

Érzésekkel teremts szépet,

élhetőbb világot!

Örömöktől, sikerektől

utad legyen áldott!

Higgy magadban, Istenedben,

élvezd utad végig,

jó érzések emeljenek

fel a magas égig!

Ne fogadkozz, ne ígérgess,

hallgass a szívedre,

ott van régen az iránytű,

mely hat életedre!

˝A karácsony annyit jelent, hogy Krisztus megszületik egy ember szívében.˝

/Johan Frinsel/

Simon Ágnes: ˝Karácsonyi képeslap

A házak ablakában távoli fények

Átölelik hóarcát a didergő télnek,

Csillagszóró szórja nevető sugarát,

Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.

Fenyőkből árad a reménység illata,

Bútok és gondotok ne legyen már soha!

Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:

Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!˝

Mentovics Éva: ˝Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő.

Érces hangjuk lágyan zengő.

Azt zenélik minden ágon:

Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén

táncot jár a gyertyafény.

Meghittség, és szeretet

melengeti szívedet.˝

Katona Bálint: Maradék idő

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

.

Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

˝Adventben vízbe teszünk kökényágakat s azok kivirágoznak, s az ember örül neki, örül az élet titkának s a szépség kibontakozásának. Nemde ily ág legyen lelkünk, mely az adventi vágytól új életre virágzik ki s szeretetét s odaadását szépségében, a szív tisztaságában leheli Üdvözítője felé?!˝

/Prohászka Ottokár/

Wass Albert: ˝Magyar Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Tarts meg minket szeretetben,

Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,

Akkor se, ha méltatlanul szólunk.

Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,

Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.

Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,

Rég fizetett érte, magyar népünk.

Szenteltessék meg a Te neved,

A bölcsőinktől a sírunkig Teveled

Igaz magyar hitben megmaradjunk,

Magyar voltunk mellett hitet valljunk,

Ne foghasson rajtunk, mi idegen,

Áruló közöttünk sohase legyen.

Hű gyermekként kövessünk Téged,

És örökké áldjuk Szent Nevedet.

Jöjjön el a Te országod,

Legyen velünk atyai jóságod,

Minden magyar szerte e világban,

Térdre hulljon hálaadó imában!

Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,

Kopogtató testvért ki ne zárjuk.

Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,

Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.˝

Osváth Erzsébet: "Első hó

Ébredjetek gyerekek!

Csoda történt éjjel.

Megérkezett Télapó,

Csillagot szórt széjjel.

Fehér köntöst is hozott

a bokroknak, fáknak.

Nézzétek, hogy örülnek,

Most már nem is fáznak

Hideg szél fúj, hull a hó

hó-kabát a fákon.

A kis cinke didereg,

megbújik az ágon.

Őzike az erdőben

magas hóban baktat,

Megnézi az etetőt:

van-e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra-

Decemberben mindenki

a Télapót várja.

Csilingelnek a csengők

az erdei laknál.

Télapóka rakodik,

majd a bakra felszáll.

Erdők felett repíti

sok kis útitársa.

Hat kedves kis rénszarvast

fogott be a szánba.

Vígan szállnak fel vele

a csillagos égig.

Csillagok az útjukat

fényükkel kísérik.

Nagymedve és Fiastyúk,

s még ezernyi csillag

ragyog nekik, hogy lássák

a végét az útnak."