A ti szüleitek, beleszóltak a kapcsolatotokba! Ha igen mit csináltatok! (tudásbázis)
igen, beleszóltak, sokat szenvedtem emiatt, majd megtanultam érvelni.:)
Nem szólnak bele,de meghallgatnak....
Néha beleszólnak. Egyetlen "gyerek" vagyok a családban, szüleim testvéreinek nem született gyerekük, úgyhogy minden apróság miatt összedől a világ.. nehezen fogadják el, hogy 20 évesen valaki más is az életem része, de alapvetően nem szabják meg, hogy mikor mit csináljunk. Jövő szeptemberben talán megkockáztathatjuk a közös albérletet. Nálunk egyébként anyám az, aki előszeretettel "terelget".
Igen ,meghallgattam és mérlegeltem ,volt amiben
igazuk volt ,de teljességben nem sok esetben,
az elválás volt neki nehéz,hogy most már valaki máshoz tartozik a lányuk:)Szóval nem nagyon zavart
ha nem fogadták el mindjárt:)
Most leszünk 16-éves házasok .A 16 év alatt végig próbálkoztak.Eleinte veszekedést szült itthon a férjem és én köztem,de mára már ezt is megoldottuk.Elmúlt három éve,hogy csak a férjem megy a szüleihez látogatóba.Hozzánk nem jöhetnek.A férjem döntött így,mert a lányunk nagyon a lelkére vette azt a bánásmódot amibe részesültünk.A lányom még akkor kilenc éves volt.Én végig türtem a férjem miatt,mivel Ő erről nem tehet,hogy a szülei ilyenek.Ma már tudom ,hogy nem szabadott volna elviselni tőlük a sok bántalmat .Csak akkor még 22 éves voltam,s mire 35 lettem betelt a pohár s kifakadtam.(férjemnek)Ő legközelebb mikor ment csak annyit mondott,hogy már ezentúl Ő mindig egyedül jön.Én nagy szeretetben ,kedvességben nőttem fel.Számomra ők nekem nagyon furcsa emberek.A férjem szerint vad emberek a szülei,ő is csak kötelességből a szülei iránt való tiszteletből (amit igen erősen bele vertek)nézi el nekik a tetteiket.Mindig sajnáltam ezért Őt ,amiért olyan mostohán bántak vele.Ő is csak úgy tud védekezni,hogy ritkán megy s ezt is teszi.A férjem mondása>Anyámékat csak messziről lehet szeretni!
Bele!
2 évig volt belőle harag.
Aztán jött az unoka...és minden szép lett..
igen,beleszóltak.
A véleményüket meghallgatom,de a saját életem élem és nem érdekel ki mit mond...
Nem szóltak még bele, apának nem tetszett a korkülönbség, de 3 év alatt megbarátkozott a gondolattal és kész volt rá, hogy megismerje és pozitívan csalódott. Minden ok!!!
Igen beleszóltak de mi figyelembe se vettük azóta is boldogan élünk és mi beszéljük meg a gondjainkat.Meghallgatni lehet a más véleményét de elfogadni nem minden esetben szerencsés.
Ha sikerült neki akkor veszekedtünk!!!
Nagyon NEM jó!
Hát eleinte beleszóltak...de utána megbarátkoztunk...legalábbis anyósommal...őt nagyon szerettem, csak sajna már meghalt...igazi jóbarátot veszítettem el vele....ennek már sajna 3 éve.
Nekem nem is volt lehetőségem ilyenre :(:(:(
Elcuccoltam. Először csak külön, aztán az ország másik végébe.:D
Nem bántam meg.
Nem szóltak bele, igaz nem is vagyok "irányítható" emberke...
Beleszóltak, de nem lett igaza anyunak, szerencsére.
8 éve vagyok párommal és semmi gondunk nincs most már, hogy összeköltöztünk. Megnyugodtunk és most jól vagyunk :)
nekem mindig beleszoltak! Es sose hittem nekik,de mindig igazuk volt :) Mostani parom viszont tetszett nekik, es nem szoltak bele :)
elotte milyen lazadozo voltam... :D :D
A szűlő csak védeni akarja gyermekét,ha véleményt nyilvánit,de a döntés a fiu vagy lány kezében van!!))
pasi létemre nekem is beleszóltak:D nem volt igazuk de megértem őket mert nem éppen példás letet éltem:D
Próbáltak, nem hallgattam rájuk, igazuk lett.Ez régen volt, és majd 5 évem ment rá.
Próbáltak beleszólni, de nem engedtük. Az én döntéseim, az én hibáim, az én tapasztalataim.
régen igen, beleszóltak. sose hallgattam rájuk, mindig igazuk lett. mostmár nem szólnak bele, de ez az egyetlen párkapcsolatom, ami normálisan működik.
Probaltak terelgetni, de nem miattuk szakadt meg a kapcsolat. Viszont azt sem bannam, ha miattuk tortent volna, mert realisan gondolkodva akik nekik nem tetszettek, az nekem sem tetszene a lanyom korul.
elfogadtam mindig a véleményüket, mert nem mertem velük szembe szállni, és mindig megbántam. remélem legközelebb már nem így teszek, és erősebb leszek és kiállok a saját igazamért
Édesanyámmal éltem, édesapám fiatalon meghalt. Édesanyám nem szólt bele a választásomba, rám bízta. Nagyon fiatalon, minden okoskodás, fontolgatás nélkül mentem hozzá a fiúhoz, akibe szerelmes voltam. 41 éve együtt vagyunk jóban, rosszban, a legmélyebb szeretetben.
Engem próbáltak eltéríteni, de nem hagytam. Most meg bánom én ökör.
Nem hagytam, hogy beleszóljanak....pedig így 20 év távlatából visszanézve:többnyire igazuk volt.
Most már könnyen vagyok okos, így 48 évesen.
Ennek ellenére azt gondolom minden utat magunknak kell végigjárni. Lehet, hogy majd jó lesz valamire a tévedés is.
az a lényeg hogy nem szabad elfeljteniük hogy felnőttél, és ez a te életed.
nincs joguk beleszólni. anyóst is kitessékeltük.
még a zárat is lecseréltük:))
További ajánlott fórumok: