A takarítás mánia?

Akkor most mindjárt meg is nyugtattam magam, ez még nem beteges. Majd vigyázok arra, hogy ne fajuljanak el a dolgok, hogy ne gyakoroljon hatalmat az énem felett az a fránya kényszer.

Szeretem a tisztaságot, de nem vagyok mániás takarító. Olyan mániákus, akinél, ha vendégek vannak, alig bírja kivárni, hogy elinduljanak. Majd abban a pillanatban, amikor becsukja mögöttük az ajtót, azonnal porszívózni kezd és lázasan törölgeti a nyomokat, amelyeket mások otthagytak. Az ilyen ember soha nem elégedett, viszont kimerült az állandó takarítástól. Majd folyamatosan panaszkodik, hogy mennyi dolga van, közben pedig megretten a feladatok nélküli állapottól, szörnyen érzi magát a semmittevés gondolatától is. Nem tagadom, hogy volt időszak, amikor, ha gondom volt, vagy nagy nyomás nehezedett a vállamra, úgy vezettem le a stresszt én is, hogy felfordítottam a lakást. Szerencsére, ez már a múlté, s remélem, hogy így is marad.

A régi vágású háziasszony (aki szerint rendes háziasszony nem ül nappal a gép előtt, vagy nem néz tévét, nem olvas, hanem inkább letörli a port akkor is, ha ragyog a lakás, mert szinte bűn pihenni a maga örömére, meg még megszólják érte), gyakran takarításmániás. Sajnos, ezzel csapdába esik, meg mókuskerékbe, és nem tud leállni. Volt olyan eset is, amit megmosolyogtam, pedig nem volt nevetséges, hogy egy mániákus ember, amikor látogatóba ment valakihez, s nem tetszett neki, amit látott, nekiállt pakolászni, mosogatni. Képtelen volt lazításra, a kötetlen beszélgetésre.

Rend a lelke mindennek! Ezt tudjuk, mint ahogy azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy aki folyamatosan súrolja a padlót, annak a lelkében is rend lesz. Jobb esetben csak eltereli a gondolatait valamiről, vagy egyszerűen csak kompenzálni igyekszik valamit.

Szerző: Nagy Erika

Megjelent parneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.