Indigó- és kristálygyerekek, avagy egy új kor gyermekei

Minden ember testét engergiamező veszi körül, ezáltal mindenkinek van valamilyen kisugárzása és ezzel együtt valamilyen színű aurája. Speciális fényképezőgéppel készíthető olyan fotó, amelyen megláthatjuk, hogy kinek milyen színű ez az energiamező. Az utóbbi évtizedben született gyerekek között gyakori az aura indigókék és kristálytiszta színe.

Az INDIGÓGYEREKEKNEK nagyon sok kék szín van az aurájukban. Ez a szín a homlok csakra színe, mely a fej belsejében található, és a két szemöldök közötti energiacentrumnak felel meg. Ez a csakra felel a tisztánlátásért, vagy azért a képességért, amely az energiát, a látomásokat vagy szellemeket érzékeli. Az indigógyerekek nagy része rendelkezik ezzel a képességgel. A KRISTÁLYGYEREKEK gyönyörű, sokszínű, átlátszó aurával rendelkeznek. Olyan pasztellszínben pompáznak, mint például egy kvarckristály prizmaeffektusa. Ez a generáció szintúgy vonzódik a kristályokhoz és a kövekhez. Innen kapták a nevüket.

Ahhoz, hogy felismerjük, a környezetünkben lévő gyerekek aurája indigókék vagy esetleg kristálytiszta, nem feltétlen szükséges az aurafotózás, mivel vannak olyan külső és belső jegyek, amelyek egyértelműen utalnak az aura színére.

Milyenek az indigógyerekek?

Sokan hallhattunk már az indigógyerekekről, akiknek különleges képességeik, világmegváltó gondolataik vannak. Ők állítólag az elmúlt huszonöt évben születtek. Az indigónemzedék tagjai sorában számos kiemelkedő tehetséget találunk, sok közülük kész filozófus, vagy veleszületett gyógyító illetve művészi képességekkel rendelkezik.

Az indigógyerekek általában magatartásukkal tűnnek ki az átlagból. „Fensőbbségi” tudattal jönnek a világra, és gyakran eszerint is viselkednek. Talán ebből egyértelműen következik, hogy nincs önbizalom-problémájuk, és nem félénkek. Szeretnek másoktól eltérően viselkedni, pl. nem tesznek meg bizonyos dolgokat, mert az nem „méltó” hozzájuk. Nehezen fogadják el a tekintélyelvűséget (elvárják a magyarázatot és a választási lehetőséget), csalódást okoz nekik az olyan rendszer, amely rutinból működik és nem követeli meg a kreativitást. Rosszul tűrik az iskolai korlátokat. Sok a fölös energiájuk, gyakran hiperaktívak, képtelenek nyugton ülni, amíg nem köti le valami a figyelmüket. Gyakran más megoldásokat találnak bizonyos dolgokra, mint iskolatársaik vagy szüleik. Ha nincs körülöttük hozzájuk hasonló, gyakran magukba zárkóznak, és úgy érzik, senki sem érti meg őket. Érzékenyek és rendkívül együttérzők tudnak lenni.

Egyesek szerint korszakváltó küldetéssel jöttek közénk az indigógyerekek. Az ő feladatuk lesz, hogy orvosolják önpusztító fogyasztói társadalmunk problémáit, és közülük kerülnek majd ki a jövő béketeremtő politikusai és a természet egyensúlyát helyreállító tudósok. Mégis a legfőbb feladatuk a társadalom felkészítése a kristálygyerekek érkezésére.

Kik a kristálygyerekek?

Az ezredfordulótól kezdve sok olyan gyermek jött a világra, akik kristálytiszta aurával rendelkeznek, amely még csodálatosabb tulajdonságokat feltételez. Ők a kristály- vagy csillaggyerekek. Keveset tudunk róluk, fő feladatuknak a világ biztonságossá tételét jelölik meg az ezoterikával foglalkozók. A kristálygyerekek gondoskodóak, bölcsek, érzékenyek és elbűvölőek. Árad belőlük a szeretet, olyan képességiek vannak, amelyet gyakran mágikusnak tekintenek. Rendkívül sebezhetőek, mivel nagyon érzékenyek. A kristálygyerekek nagy szeműek és átható a tekintetük, vonzó személyiséggel rendelkeznek, nagyon szenvedélyesek. Későn kezdenek el beszélni, nagyon muzikálisak, és hamarabb énekelhetnek, mint beszélnének, a beszédhez telepátiát és saját maguk által kialakított jelbeszédet alkalmaznak. Nagyon szoros összeköttetésben állnak a természettel és az állatokkal, gyógyító képességgel rendelkeznek, nagyon vonzódnak a kristályokhoz és kövekhez, gyakran beszélnek angyalokról, spirituális vezetőkről és előző életbeli emlékekről. Rendkívüli művészi adottságaik vannak és kreatívak, a vegetáriánus ételeket és italokat kedvelik a megszokott ételekkel szemben, lehetnek vakmerő felfedezők és hegymászók, rendkívüli egyensúlyérzékkel megáldva.

„Olyan időben élünk, amikor a földi élet egyre inkább kibillen egyensúlyából. Olyan világban élünk, ami előnyben részesíti a hatalmat és a pénzt a szeretettel és az elégedettséggel szemben. Mégis omladozni kezdett az elmúlt években ez a világ. Vallások, kormányok és más hatóságok veszítik el hitelességüket, és ezzel tagjaikat vagy támogatóikat. Értékrendünkben megmutatkoznak az ürességek. Csak egészen kevesek valóban boldogok, és őrizték meg álmaikat, a legtöbbjüké szertefoszlott. Az emberiség az elfogadott kompromisszumok és elfojtások révén szinte elvesztette önbecsülését és a természethez való kapcsolatát. Viszonyaink sokszor laposak és felszínesek, túlságosan a büszkeség, féltékenység, vádló magatartás vagy ínség uralja őket. A szeretet helyett inkább a vágy és az egoizmus uralkodnak. Sokan nem mernek már mély bizalmat kialakítani, szerepet játszanak és elfelejtik álmukat, hogy "a földi Mennyországban éljünk". A szülők elhalasztják álmaikat, amíg a gyerekek megnőnek, hogy aztán rájöjjenek, most már túl öregek hozzá.

Felsőbb önvalónkkal való kapcsolatunk, az isteni szikra elhalt bennünk. A szellemi világ segítségét nem vesszük igénybe, mert már nem is hiszünk a létezésében. Életünk sokszor nem is valódi életminőségben telik. Üzleteink tele vannak áruval, amelyekre nincs igazán szükségünk és sok élelmiszer egészségtelen, gyakran növényvédő szerekkel, tartósítószerekkel vagy sugárzásokkal fertőzöttek. Sokan Üresnek érzik az életüket, amelyet külső szórakozással és anyagi dolgokkal próbálnak megtölteni. Próbáljuk ugyan újra megtalálni testünkkel a belső kapcsolatot – amelyet, rég elvesztettünk, - de már elfelejtettünk igazán hallgatni rá, így ezt gyermekeinknek sem tudjuk tovább adni.” (Carolina Hehenkamp: Az indigó jelenség )

Ajánlom kiindulásnak Carolina Hehenkamp könyvét mind azoknak, akikben él a gyanú, hogy gyermekük „más” mint a többi "átlag" gyermek.