A szülővé válás 20 pontja (beszélgetés)

Igen. Ilyennek én is voltam tanuja. Édesapámok is imádják a lányomat. Nem ő az egyetlen unokájuk, de... Ja és nem is az első. A mai napig sokat emlegetik, milyen volt, amikor még kicsi volt. Ő is sokat volt velük, főleg amikor nekem vizsgaidőszak volt az egyetemen. Apu a törött gerincével az asztal alatt lovacskázott vele, stb... Velünk soha nem játszott, legalább is nem emlékszem rá. Az teljesen más jellegű kapcsolat volt, más körülmények között. Mit tagdjam, imádják őt! És ez nekem nagyon-nagy öröm. Pedig az elején nem volt minden így...

Nagyszerű dolog lehet, ha valakinek olyan nagy a családja, mint neked!

Szerintem ma már a világ is más. Nap, mint nap találkozok meghökkentő dolgokkal. Pl lányom meséli: az osztályuk két részre szakadt, akik már csinálják és akik még nem. A tehetősebbje bulikat szervez minden hétvégén és bocsánat, de dugnak, mint a nyulak. 15 évesek.

Ja meg a másik fő téma: ki mikor mennyire rugott be. Nem vagyok még öreg, de nekünk valahogy még nem ezen járt az agyunk. Egy kézfogás, egy csók, egy kis simi. Persze akkor is voltak kivételek, de nem a többség.

Soha nem tiltottunk semmit, inkább elmagyaráztuk a dolgokat, de mivel ilyen környezetben van akár ő is lehetne a rossz oldalon. Pedig elég könnyen lehet őt befolyásolni. Szerencsére mégsem. Meg nem tudnám mondani minek köszönhetjük. Azért bízom benne, hogy a nevelésünknek is köze van hozzá, nem cak a genetikának.:-)) Bár ha csak a genetikát nézem ebben az esetben, akkor is itt tartana.

Nagyon nehéz. Látom a körülöttem lévő tiniket és nem értem sokukat. Miért? Miért siettetik a felnőtté válást.

Csak halkan megsúgom, nekem se tervezett volt a lányom. Bár pár évvel azért idősebb voltam, mint a tied.

1-huszonakárhány: kötélidegek

Ez vicc volt. A mondás igaz. Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond.

Nálunk szerencsére nincs sok probléma. Magyarázom én ezt a megfelelő alapokkal. Aztán megszólal a lányom és felteszem magamnak a kérdést. Mit rontottam el? Nem mindig bírok a hormonokkal, de tényleg csak ritkán van gondom. Szerncsénk van!!!

Mindenkine szíve joga, hogyan neveli a gyerekét. Mibe mit magyaráz bele. Bár én inkább Addienne-nek adok igazat. Érdekelheti sok minden és megtanulhatja, hogy vannak dolgok amiket meg kell csinálni, aztán mehet tovább a huncutkodás. Rajtad múlik. Megtanítod neki vagy ráhagyod.

Az én lányom (lásd lejjebb a magyarázatot) vizsgaidőszakokban mindig szüleimnél volt. Volt sajnos olyan, hogy hetekig nem láttuk őt. Aztán mikor visszakaptuk, téptük a hajunkat. Két hét kínlódás, míg újra megtanulta hol vannak a határok. 2 évesen már nem volt gond. Tudta meddig mehet el itthon és meddig mehet el a nagyiéknál. Ők még nagyon okosak ne felejtsétek el!

Kiváncsi vagyok,majd egy év múlva is ugyanezt mondod-e?!Négy és fél hónaposan az én lányom is ugyanezt csinálta,de ahogy nô és egyre több minden érdekli,ami sokkal érdekesebb mint egy peluscsere,nehezen tudod majd visszafogni.

Én sem hiszem azt,hogy igaz lenne az,miszerint még kicsi,és úgysem érti!Nagyon is érti,mit mondanak neki,ennek ellenére próbálkozik,hogy meddig mehet el,mert ez a "dolga"!Attól még nem rossz gyerek,és az sem bíztos,hogy rosszul,meg nem következetesen van nevelve!

Egy kicsit talán vitába szállnék veled. Rólam annyit, hogy két dolog igazán nem mondható el rólam: rendszeresség, következetesség. Magammal, ill. saját dolgaimmal kapcsolatban képtelen vagyok rá, és tudom milyen rossz is ez. Sokszor szenvedtem, szenvedek ettől. Fontos, hogy ha valaki ezt belátja és mivel a gyerekünknek a legjobbat akarjuk, próbálkozzunk. Nem állítom, hogy mindig sikerülhet - ma már sokszor ráhagyom a dolgokat. Én is konfliktuskerülőnek születtem. De legalább meg kell próbálni (amíg te vagy az erősebb:-))))).

Én nagyon korán szültem. Alig múltam 21, az egyetemen másodév előtt voltam, egy elég zűrösnek mondható kapcsolattal. Nem ismertük egymást egy éve amikor... Az életem teljesen felborult, gyökeresen megváltozott. Sok mindent, igaz, hogy tudatosan, de önzésből is tettem. Pl a rendszerességet. Máshogy nem tudtam volna megoldani a dolgokat. Gyerek, egyetem +egy férj. Ha több időm lett volna, biztosan nem törekszem ennyire rá. De nem bántam meg. Nem mintha most rendszeres lenne a gyerekem:-))) Mivel már nagyrészben önálló, nem szólok bele mindenbe, előtérbe kerül a genetika:-)) Viszont kicsinek sokkal könnyebb volt vele, mint a többiekkel:-)

Aztán a következő nagy erőpróba az iskolakezdés volt. Hogy is csináljuk? Emlékszem kegyetlen voltam vele elsőben. Ha csak összecsapta a leckéjét kiradíroztam. Sokszor nagyon sajnáltam, de másodikban már soha nem volt probléma. Mindig minden füzete, könyve rendes volt, szorgalmasan tanult. Lehet, hogy genetikailag egyébként is ilyen lett volna? Nem tudom. Nem próbáltam ki, de szerintem másnak sem érdemes.

Ma 15 éves, engem tekint a legjobb barátjának. Minden kis ügyes-bajos dolgáról tudok. (ami néha elég fárasztó) Nem tartja cikinek, ha a barátai előtt puszit ad. Ha megyünk az utcán megfogja a kezem. Mindemelett csavarog a barátnőivel. Nem láncolom magam mellé, saját kis élete van.

Jó volt olvasgatni a cikket is meg azt is, hogy az anyuk hogyan reagálnak rá!

Mondjuk engem a megeszikakajámat pont még a nincsszexaztánnál is érzékenyebben érintene!

Szerintem a saját csomagunk is beleszól abba, hogy pl. mennyire tudunk következetesek, szigorúak, rendszeresek lenni. Hogy mi milyennek vagyunk kódolva, hogy minket hogy neveltek. Sajnos ez meglátszik azon is, hogy mi hogyan neveljük a gyereket. Én látom a saját hibáimat sokszor, mégis elkövetem őket olykor újra, meg újra a konfliktuskerülő személyiségemnek köszönhetően. Tudatosan szemlélve tudom, mégsem mindig tudok ellene tenni. Mindenkinek meg lehetnek a személyiségének buktatói is, ehhez jön még a gyermek személyisége.

Nehéz ügy. :)))))

A szerencséből szerencsére nekünk is kijutott. Egy rossz szavam sem lehet egy szem lányunkra, aki mamár 15 éves.

Azonban sjnos az én környezetemben nagyon sok az ellenpélda. A gyereknevelésben szerintem van néhány fontos alapszabály. Rendszeresség, következetesség és a szerető szigor. Értem ezek alatt: először, amikor megszületik, a rendszeresség. Ez segít abban, hogy a gyerek nyugodt és kiegyensújyozott legyen. Következetesség. Ha már egyszer azt mondod a gyereknek, hogy ne csináld, mert ez meg az lesz, akkor tedd is meg, mert különben hülyére fog venni. Azt szoktam mondani: Azért mert kicsik, még nem hülyék. Szerető szigor. Bizony vannak dolgok, amiket nem szabad, bármennyire is akarja a gyerek. Ráhagyhatom a dolgot, de csak elrontom. Ezt magamról tudom. Tudom milyen elkényeztetettnek lenni, és milyen nehéz abból kilábalni.

Ezek azért segítenek, bármilyen is a kapott csomagunk.

Lányomat bármilyen jól neveltük, legalább is akkor úgy gondoltuk, ma már látom a hibáimat, tudom mit csinálnék máshogy. Ismétlem egy rossz szavam sem lehet rá.

Egyébként biztos igazad van, hogy vannak rosszabb időszakok, két úgyanúgy nevelt gyökeresen ellentétessé lett gyerek, csak hát nehéz elképzelni, hogy nem tudunk az ilyen ellen tenni. Annak ellenére, hogy mástól is hallottam ilyet.

Igaz ha rendrakásról van szó én is a nevelés csődjének érzem magam. "Minek? Úgy is rendetlenség lesz!" :-))((

Én szerencsésnek tartom magunkat.

Amikor pedig látok egy ismerős (vagy akár ismeretlen) anyukát, aki küzd a gyermekével, akkor tudom, hogy nem feltétlenül őt kell elítélni, és nem szabad azonnal ítéletet mondani, hogy ő nem csinálja jól, mert vannak gyerekek, illetve a gyerekeknek különböző időszakai, amikor ha megfeszülsz, akkor sem tudsz sokat tenni.

Nekem egy gyerekem van, és ővele elég könnyű bánni. De van az ismeretségi körömben olyan, ahol két gyermek van, mindkettővel hasonlóan és nagyon szépen, okosan bánnak, nevelik, mégis gond van. Ezt a tényezőt neveztem olyan csomagnak, amit a gyerekkel kaptunk. Szerintem ezt az érti igazán csak, aki ilyen gyermeket nevel, vagy aki belelátott már egy ilyen család életébe egy picurkát.

Sziasztok! A nevelés és a genetika kérdéséhez szólnék hozzá, bár már a lányom felnőtt, a fiam kamasz, de emlékeim vannak. A lányom, aki tündéri, okos baba volt, kié nem az, már pár hónapos korától úgy "hisztizett", hogy aki nem látta, nem hitte el. Egy anyukával találkoztam az évek során, akivel egymásnak elmeséltük a csecsemőkor rémségeit, és tudtuk miről beszélünk.Még a szüleim is rossz anyának tartottak, amikor meséltük, hogy is mennek nálunk a dolgok, azt mondták,nem tudok bánni a gyerekkel. Mígnem egyszer ők is megtapasztalták.Ahogy nőtt, úgy csökkent a "hiszti", kb. olyn 5-6 évesen talán abba is maradt. Azért tettem idézőjelbe,mert most sem tudom mi volt ez, de mindnyájan nagyon megszenvedtük.

A fiam teljesen normálisan viselkedett, minden úgy és akkor történt vele, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Amíg csak a lányom volt, nem tudtam elképzelni, milyen az, hogy lefektetem és alszik, és úgy telnek a napok, hogy nem rándul egyszer se görcös üvöltésbe.

Szerintem két helyzet nincs egyforma, persze neveléssel lehet változtatni, de pl. a lányomnál nem tudtam, mit tehetnék.

Részben egyetértek veled. Valóban genetikailag kódolva kapunk egy kis lényt. Ám azt a kis lényt nekünk kell legjobb - ami persze relativ - belátásunk szerint irányítanunk. Egy gyereknek 2 éves korára alakul ki a személyisége, de addig nevelhető, te alakítod. Családunkban, környezetünkben nagyon sok nevelési formát tapasztaltam, több kevesebb sikerrel.

Lehet, hogy nekünk genetikailag szerencsék volt, mert mindig csak azt hallottuk: jó nektek, hogy ilyen jó a gyerek, szerencsétek van? Foglalkoztunk vele, mindig partnerként kezültük, megmondtuk mit szabad és mit nem, mi a helyes, mi nem. Tanítottuk!!!

Én ránéztem az oldalára és rájöttem, hogy nem írhat igazat! Mivel csak babavárós dolgokat nézett és szólt hozzá.

És nincs olyan gyerek aki nem csintalankodna és ez nem jelenti még azt, hogy egy kis "ördögfióka". Minden jóérzésű szülő elfogadja a gyermekét akármilyen is legyen, csak egészséges! Ez a legfontosabb!

És a cikket továbbra is aranyosnak és szívet melengetőnek érzem!

Rita

Helyesen tetted.

Amúgy én sem tudom elképzelni,hogy egy gyerek soha,egyetlenegyszer sem üvölt és hisztizik stb...meg amiket leírt.Mert már ha csak a testvérek veszekedéseit vesszük...hát van róla tapasztalatom.

A kérdés jó. Én sem értem.

Mivel ez a második álneves története volt, kitettem a portálról.

"Ja és még valami a tökéletes gyerek témáhzo: a gyerek meghatározott adottságokkal jön a világra, Hajlama van valamire (például a hisztire)."

Egyetértek. Bár az én kisfiam vendégségben angyal, bevásárláskor is, ha hisztizik, az általában itthon történik. Múltkor gyerekzsúron voltunk, mindenki nagyon szépen eljátszott, de jött egy pillanat, amikor sorra kezdtek problémásak lenni a gyerekek (4), miközben kisfiam békésen játszott tovább a teljes káosz közepén. Az anyukák mondták, milyen jó gyerek, én meg csak szabadkoztam, hogy ezt kaptuk. :) Mert tényleg úgy érzem, csak pici szerepünk van benne, a többi a bömbi csomaggal együtt érkezett, kódolva. :))))))) Személyiség kérdése is.

Ráadásul, az a gyerek, aki 2 évesen tündér, 3 évesen lehet még rosszcsont, hiszen időszakok változnak.

Szabolcsiról pedig csak annyit szeretnék elmondani a tisztánlátás és a fairség nevében, hogy nincs három gyermeke. Most várja az elsőt. Sok boldogságot kívánok neki hozzá szívből, remélem sikerül úgy nevelgetnie, ahogy szeretné és a nehezebb időszakokat is könnyen áthidalják együtt.

:DDD

A fiamnak úgy látszik, tetszett a mutatvány, mert tegnap ismételtünk:D

Mondhatnám én is, hogy: "kezdő anyuka vagyok három éves kislánnyal"(idézet Daddy adatlapjáról), a pocakomban már ott nő és virgonckodik a következő kisleány, és van egy egykeként fölnőtt férjem, aki szerti, ha kiszolgálják. Én pedig szívből szeretem mindnyájukat.

Az apukának pedig teljesen igaza van minden leírt pontban, legalábbis szerintem. Persze, nálunk nem egyeznek a dolgok pont mindeben, de hát itt jön az utánpótlás, lehet, hogy majd három év múlva az én listám is kibővül. A kislányom kitűnően alszik, éjjelente nem ébred, a szex még jobb lett, mint a születése előtt, (ja, most nosztalgiával gondolok erre, mert a terhességemben föllépett komplikációk miatt rövidzárlat van). Nagyon ritkán hisztis, de az a néhány ritka alkalom például a bevásárlás idejére, illetve vendégvárásra van időzítve. WC-használat, DDDDDDD, nem kommentárolom. NÉha sikerül, néha nem. Nekem ő a legaranyosabb kislány a világon, nagyon meg vagyok vele elégedve. Nem kívánom, hogy tökéletes legyen. A gyakorló szülő tudja, hogy a gyerek kiszámíthatatlan. A legjobb gyerek is csinálhat csetepatét. Könyvből gyereket nevelni nem lehet, csak tanácsot kapni. Miden gyerek önálló egyéniség. ÉS mások, mint mi. A lányom például egészen más természetű, mint én. Ezt el kell fogadni!!!mindezek mellett roppant jól kijövünk egymással. Á, most a szövegemből úgy tűnik, túl engedékeny anyuka vagyok. Nem. Nálunk is vannak szabályok. De vigyázni kell, ne nyomjuk agyon a szabályokkal a gyereket. Egy dolog kulcsfontosságú a gyermeknevelésben:anya és apa legyenek egy hullámhosszon, ne ássák alá egymás tekintélyét, egyforma szabályok uralkodjanak. A gyerek mindent megérez, érzi, illetve nem érzi az otthon biztonságát.

És igaz, hogy az első év csupán technika kérdése. A többi viszont már inkább a találékonyságé, a türelemé...

Ja és még valami a tökéletes gyerek témáhzo: a gyerek meghatározott adottságokkal jön a világra, Hajlama van valamire (például a hisztire). Ezt persze kezelni kell, csakúgy, mint más negatív tulajdonságot. De a gyerek képlékeny, alakítható, nagyon sok függ a szülő türelmétől, akaratától, fölkészültségétől a gyermeknevelésre. De azért ne áltassuk magunkat, ha létezne tökéletes gyerek, akkor mindnyájan tökéletes babákat rendelnénk a gólyától: aludjon jól, ne legyen hisztis, mindent megegyen, mindig fogadjon szót, ne verekedjen, de ne legyen tunya sem, alkalmazkodjon, szépen köszönjön mindenkinek, köszönje meg az ajándékokat,bla bla bla. Én mindenesetre tökéletesen meg vagyok elégedve az én kevésbé tökéletes kislányommal, akiből majd igazi nő lesz.

És az még csak három év tapasztalata. mi jön még ezután?! Türelmetlenül várom. ÉS várom ezt az újabb kihívást is, a következő kislányunkat, hisz minden valószínűség szerint másmilyen lesz, mint anita. LEgyen is másmilyen. LEgyen önmaga. Mi majd alakítjuk, ahol lehet és majd mi is alkalmazkodunk hozzá, úgy, ahogy az első babánkhoz is alkalmazkodtunk. A tapasztalatokról pedig majd három év múlva beszámolok.

Utóirat: a 11.ponttól kezdődő lista a végtelenségig bővíthető, ugye Daddy?

Jó a cikk, humoros, bár nagyon sok ponton nem értek vele egyet. Nekem ma 10 hetes a lányom, pici még. Nagyon vártam, hogy megszülessen, és most ő a legtökéletesebb a világon. Nekem is vannak, voltak mindig elképzeléseim, hogyan fogom majd a gyerekemet nevelni. Nem akarok tökéletes, szuper gyereket, de tervei mindenkinek lehetnek. Aztán vagy bejön, vagy nem. Akinek bejön, annak szerencséje van, akinek meg valami nem, és "viccesen" elmondja, az is imádja a gyermekét, bármit is tegyen, akárhányszor ébred fel éjszaka, akárhányszor hisztizik, hiába nincs egy perc nyugta sem, stb. Még alig vannak szülői tapasztalataim. Óvónő vagyok, tanultam sok mindent. Azt már az elején tudtam, könyvből nem lehet gyereket nevelni. Nincs tökéletes szülő, és tökéletes gyereket sem lehet nevelni.

Szerintem mindegyikőtöknek igaza van, és én mindenki véleményét, tapasztalatát meghallgatom és tiszteletben tartom.

Nem akartam nagyon okos lenni, csak leírtam a véleményemet!

Sziasztok!