A szülővé válás 20 pontja

Életkort nem írok bölcsességeim mellé, az egész a gyerek megszületésétől az oviba járás időpontjáig értendő (a továbbiakról nincsenek még tapasztalataim, egy része még így is csak kitaláció, vagy ismerősök történeteiből eredeztethető).

Ha részekre kellene bontani ezt a pár életévet, azt mondanám, az első év még gyerekjáték, de ami utána jön, az az igazi változás.

Most jöjjenek a bölcsességek.

1. Nincs többé olyan, hogy szabadidő. A gyereket folyamatosan szórakoztatni kell, különben bömböl, üvölt, a ruhád ujját rángatja, hogy gyere játszani - ha utóbbi hatástalan, bömböl és üvölt. A vége úgyis az, hogy játszani fogunk vele.

2. Hirtelen nagyon kevés idő jut az alvásra. Eleinte úgy tűnik, hogy gyerekünk nagyon jó alvó, napközben még kétszer is durmol, de ez éjszaka megbosszulja magát, amikor 3 óránként felébred. Később, amikor meg átalussza az éjszakát, már napközben nem nagyon akar az ágyába kerülni. Szóval, ha egy kis szabadidőt is be akarunk iktatni a napunkba, azt akkorra kell időzítenünk, amikor a gyerek alszik, tehát jóval kevesebbet fogunk aludni a gyereknél, ami - előbb-utóbb a végkimerültség határán kiderül - jóval kevesebb, mint ami a létezéshez szükséges.

3. Hiába van párunk egész nap otthon a gyerekkel, a lakás rendetlenségben fürdőzik. Egy gyerek percek alatt képes lerombolni mindazt, amit 1 óra kőkemény takarítással és rendrakással elértünk. "De hát szívem, egész nap otthon voltál!" Na majd megtudjuk, ha mi maradunk otthon egy álló napra a gyerekkel, és nem menekülhetünk a korábban annyira gyűlölt, most pedig már hőnszeretett munkahelyi órákba. Aztán még - miután napi 8 óra gürizés és 1 óra munkahelyre utazás után (sajnos sehogy sem jön ki többre a munkahely közelsége miatt), - nekünk kell esténként a gyerekkel jópofáskodni, azon indokból, hogy párunk az egész napos műszakot vállalta. Ez dupla fárasztó tud lenni.

4. Soha ennyiszer még nem mondtuk, hogy "Nem", "Nem szabad", "Hagyd abba", "Ne csináld". Vannak időszakok, mikor minden másfeledik mondatunk ez, s nem csak akkor, amikor vendégségbe megyünk, és óvni szeretnénk a házigazdák értékeit, hanem otthon is, a jól ismert környezetben. Ráadásul a gyerekek ezt egyfajta biztatásnak és útmutatásnak veszik, hogy mit is kell csinálniuk, hogy felhívják magukra a figyelmünket. Azt pedig hiába tudja az ember, hogy ezek fordított hatású mondatok, mégsem tud mást szajkózni, már annyira kimerült a 2. pontban említett kialvatlanságtól.

5. A gyerek kedvenc időtöltése, ha elkalapálhat minket egy építőkockával, egy G.I. Joe katonával, a legvastagabb mesekönyvével, egy távirányítós autóval, vagy éppen a Fisher Price tanulószékével. Mivel a "Nem szabad" a 4. pontban említett okokból úgysem használ, ezért hamar elmúlik szalonképességünk.

6. Érdekes szituációkba keveredhetünk akkor is, ha vendégeink vannak, vagy mi megyünk vendégségbe. Amikor gyerekünk ránknyit a wc-n, majd az ajtót szélesre tárja, miközben a nappaliban ülő közönség (na ők se jönnek többet) óóóó-ra nyílt szájjal bámul befelé, vagy amikor hirtelen előkerül egy használt óvszer az ágy belső széléről, melyet a gyerek véletlenül pont akkor talál meg, amikor a legnagyobb a népsűrűség a lakásban. Nos, ilyenkor úgy érezzük, ennél mélyebbre talán már nem is süllyedhetünk. Pedig de: pl. a babaelőadáson, ahol mindenki csendben van, csak a mi gyerekünk próbálja elérni fennhangon bömbölve és ordítva, hogy menjünk már haza, vagy hogy enni kapjon. Oldjuk meg!

7. Amikor a gyerek beszélni kezd, megnövekedik annak esélye, hogy barátaink egyre jobban megismerjenek. Pl. mesélhet a gyerek arról, hogy apa hogyan nyírja az orrszőrét, vagy hogy apa és anya meztelenül és fújtatva alszik éjszakánként. A lakáson kívül is kitehetnek magukért porontyaink, pl. amikor teljesen ártatlanul megkérdezik tőlünk, hogy miért olyan büdös a liftben mellettünk álló néni. Ilyenkor persze mi leszünk ludasak a szomszéd szemében, hiába is magyarázzuk el, hogy ez csupán egy a milliónyi önálló gondolat közül, amelyek mostanában fogalmazódnak meg csemeténk fejében, nem mi beszéltük meg vele, hogy ezt mondja.

8. Nem kaphatunk ám be bármikor csak úgy egy szendvicset, mindenképp kell még egy zónaadagot készíteni a gyereknek is a mienk mellé. Az evés egyébként sosem zökkenőmentes, csemeténk a legtöbbször nem azt akarja enni, amit elérakunk, illetve pont akkor borítja le a földre a tányérját, amikor leültünk volna enni.

9. Nincs szex. Először azért, mert szapora szuszogásunkkal felébresztenénk a gyereket, másodszor pedig a 2-es pontban ecsetelt kimerültség áll közénk. Harmadszor pedig: ki tud annyi zakatoló Thomas gőzmozdony és bárgyú Elmo világa után még a szexre gondolni? Ha már beszél a gyerek, a 7-es pontban példaként említetett leleplező fecsegések is visszatarthatnak.

10. A játszótérről akkor jövünk haza, amikor a gyerek szeretne, nem amikor mi már összefagytunk vagy összeesünk a fáradtságtól, különben a gyerek bömböl és üvölt. A környéken járók pedig úgy vélhetik, épp valaki más gyerekét próbálod erőszakkal ellopni. Amúgy is, ha nem az van, amit a gyerek akar, akkor botrány van. Előbb-utóbb úgyis engedni fogunk neki, így jobb ha már az elején sem akadékoskodunk. Ha határozottak vagyunk, és nem engedünk elveinkből, akkor addig fog sírni, amíg már azon törjük a fejünket, mi mással terelhetnénk el a figyelmét. Márpedig ha találunk ilyet, a gyerek nyer, nem mi. Ha abbahagyja, úgy érezzük, nyertünk, pedig perceken belül kezdődik majd előlről az egész hercehurca, és úgyis a mi öreg testünk és lelkünk fárad el hamarabb, tehát a gyerek nyer. A lényeg: az effajta vitás helyzetekben mindenképp a gyerek nyer.

Hogy ne riasszon el senkit a gyerekvállalástól, amit írtam, következzen még 10 pont a változásokról.

11. Az első mosoly feledhetetlen. Akkor láthatjuk először, amikor a baba alszik, arcizmai ellazulnak, biztos szépet álmodik. Az igazi azonban akkor, amikor ránk mosolyog vissza, megismeri arcunk, tudja, hogy kik vagyunk.

12. Az evolúció következő fokán még puszit is fog dobni, illetve cuppantani is képes lesz arcunkra.

13. Elvégeztethetünk néhány házimunkát a gyerekkel. Pl. remekül cipeli a helyére a szárítóról leszedett zoknikat, alsógatyákat, illetve más apróbb dolgokat. Azért miután ilyet bíztunk rá, ellenőrizzük, hogy nem a wckagylóban kötöttek-e ki a dolgok. Ha hajlandó gyermekünk ilyenre, használjuk ki az időt, mert részvétele a háztartási munkában valószínűleg nem tart majd sokáig.

14. Játszhatunk a gyerek játékaival, miután ő elaludt - akkor is játszhatnánk, amikor ő mellettünk van, de akkor a legóból épített Eiffel-torony sosem lesz magasabb 5 centisnél (a gyerekek előszeretettel rombolnak, ha mi építünk). A legjobb egyébként a villanyvasút, de erre az első években még ne számítsunk az apró, lenyelhető alkatrészek miatt. Utóbbit egyébként szinte minden játék használati utasítására ráírják (mármint, hogy ne adja 3 év alatti gyerek kezébe az apró lenyelhető alkatrészek miatt), majdhogynem az öklömnyi nagy gumilabdára is.

15. Sokat nevethetünk. Ha nem azon, ahogy apát elkalapálják egy G. I. Joe katonával vagy egy Fisher Price tanulószékkel (lásd. 5-ös pont), akkor azon, ahogy anya csiklandós, illetve milyen jó a hasán ugrálni, miközben arcának színezete lilába fordul.

16. Felfedezhetjük a világot egy kisgyerek szemszögéből. Csemeténknek mindent meg kell tanítani, azokat a dolgokat is, amit mi már annyira természetesnek veszünk: hogyan kell lecsavarni egy kupakot egy műanyag flakonról, hogyan kell pohárból inni, hogyan kell felkapcsolni a lámpát, hol kell anyát csikizni, hogy nagyokat nevessen, hogyan kell puszit adni, hogyan kell a kezünkkel tapsolni, hogy a galambok elszálljanak, stb.

17. Nézzük csak meg magunkat, milyen büszkék leszünk a gyerekünkre, amikor lemegyünk a játszótérre, és ő az, aki a legügyesebben csúszik le a csúszdán, leggyorsabban hintázik a hintán, illetve a legcsendesebben játszik a lapáttal a homokozóban. Ha lehet választani és nincs középút, jobb ha ő az, aki a homokot a másik gyerek szemébe szórja, mint az, akinek a szemébe szórták.

18. Ha már a homokozóról van szó, itt életre szóló barátokat szerezhetünk a szomszéd kisfiú és kislány szüleinek személyében, akik egyszer aztán eljönnek majd vendégségbe, amikor is a mi babánk elköveti a 6-os pontban közölt dolgokat. A legjobb az egészben, hogy ugyanezt várhatjuk az ő utódaiktól is - és az valahogy viccesebbnek és kevésbé arcpirítónak tűnik majd.

19. A rajzfilmekből szintén sokat tanulhatunk és rájöhetünk, hogy nem is olyan gyerekesek, sőt mi több, szórakoztatóak is tudnak lenni. Visszatérő kedvenceink lesznek egyes sorozatszereplők, annál is inkább, mert állandó vendégek lesznek majd a nappalinkban - még álmunkban is fülbemászó főcímdalokat fogunk dúdolni.

20. Sosem vagy egyedül! Ha szomorú vagy, babád megérzi, és jön, hogy megvigasztaljon. Ha vidám vagy, babád is jól érzi magát és veled együtt nevet. Az utóbbi pillanatokban gondolkozik el az ember azon - feledve az első 10 pontot -, hogy ha lenne még egy baba, az dupla nevetést jelenthetne, és milyen jó is lenne az. Csak az a fránya 9-es pont ne lenne!