Valentin-nap férfiszemmel

Idén péntekre esik a Valentin-nap. Nem lehet a másnapi munkanapra hivatkozni és korán ágyba bújni, muszáj valamilyen programot szervezni a Kedvesnek. :)

Nálunk ez nem egyszerű dolog, mivel három kiskorú gátol minket szabad akaratunkban az év minden napján, de különösképp azokon a napokon, amikorra tervezünk is valamit.

Már megoldottam, az épp szingli keresztanya és a nagymama szárnyai alá kerülnek. Első nehézség letudva.

Vacsora helyszíne kinézve, asztal lefoglalva. Most már csak az ujjaim tartom keresztbe addig, hogy ne jöjjön közbe semmi! Aznap majd még valahol leakasztok egy csokor virágot (rábízom a virágboltosra, mindig tudja mi a jó) és el fog alélni tőlem. Boldog lesz! :)

Tudom, hogy várja ezt a napot, mert tudja, hogy én is készülök. Ő is mindig meglep. Sok-sok éve vagyunk társak, de ki nem hagynánk ezt a napot. Ő ilyenkor általában valamit poénkodik is, úgyhogy kíváncsian várom, mivel viccel meg. A tavalyi cikirózsaszínszívecskés ceruzatartója bent van az asztalomon a munkahelyemen és rendszerint rám jön a röhögés, ha ránézek. Tudja ő is, hogy éget vele a kollégák előtt, pont ezért kaptam, hogy együtt mulassunk rajtam. :)

Olvasom a fórumokon, hogy az emberek többsége fújol, meg utálkozik ezzel a nappal kapcsolatban. Az a véleményem, hogy azok nem szeretik, akik nem tudnak a lehetőségével élni. Ennek oka lehet a magányosság, legyen az társas vagy valódi. Kevés több éves kapcsolatban látom körülöttem sajnos, hogy a felek még igazán örömöt akarnak okozni a másiknak. Az ilyen házastársak csak behunyják a szemüket februárban, jó szorosan, és imádkoznak, hogy mielőtt vége legyen, minél kevesebb dekoráció, rigmus, reklám emlékeztesse őket arra, hogy nincs mellettünk olyan ember, akivel boldogan élhetnék meg ezt a napot! Mert aki mellett van, az sosem fog utálkozni, hanem akár rárajzol egy postit-re egy szívet és mellé írja, hogy szeretlek! Ez nem pénzkérdés!

Mennyiszer olvasom, hallom, hogy „hülyeség ez az ünnep, minek egy napot kinevezni erre, mi minden nap szeretjük egymást... stb, stb.” Általában nők szájából hangzik ez el, ez is egyfajta kibúvó, önáltató mondat... Így már nem lesz olyan vacak, amikor nem kapnak semmit...

A bevezetőben írtam, hogy nem könnyű a férfiaknak a Valentin-nap. A nőknek, ha már vannak elvárásaik, azok - férfi szemmel - óriásiak tudnak lenni. Friss kapcsolatos barátom szinte vért izzad tőle, hogy mit vegyen a barátnőjének ezen a napon, milyen virágot adjon, mit írjon a kártyára hozzá... Lehet, hogy teljesen mellé fog nyúlni, mivel a lány teljesen mást vár tőle.

De nem tudjuk mit!

Mert ugye ha a nő megmondja, mire vágyik és úgy teljesítjük a vágyát, az már nem jó, mert nem a szeméből olvastuk ki, nem magunktól jöttünk rá, hanem ő konkretizálta a kívánságot...

Ha nem mondja meg, csak gondol rá... hát nem minden férfi gondolatolvasó... sőt, valljuk be, nagyon kevés ilyen hím varázsló létezik. :) A legjobb, ha éveink vannak kiismerni Őt, én már csak tudom. :) Régóta házas férfiként végül ezt javasoltam a barátomnak:

1. Tervezz valami programot, mindegy hogy otthon, vagy étteremben, vagy táncos helyen, csak legyen valami extra.

2. Egy-két nappal előtte szólj neki, nagy vonalakban vázold a terveket, hogy készülhessen rá. Elmehessen fodrászhoz, vegyen egy új ruhát, ha akar... Ne érje felkészületlenül és legyen lehetősége megvétózni is... Na ez a pech, de inkább előbb, mint későn...

3. Vegyél virágot! Bemész a boltba, megmondod az összeget és a többit megoldják neked.

4. Legyél figyelmes vele, hallgasd meg, ezen a napon szinte minden nő hercegnő szeretne lenni, kezeld is úgy. :)

Hát majd meglátjuk. A vak is azt mondta...

Én meg maximum az étteremmel nyúlok mellé. :)