Szerepek

Mindannyian szerepeket játszunk már a tudatunkra ébredésünk óta. A kisgyerek is azt játssza, hogy ő katona, anya, apa, felnőtt, a felnőtt pedig olykor gyereket játszik.

Van egy nagyon jó megállapítás a Rapülők egy korábbi dalában: "Az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok..."

Az ember sosem elégedett, mindig valami más akar lenni. Magamon már megfigyeltem, hogy nem szabad nagyon kiesnünk a szerepünkből.

Ugye, nem könnyű.

A kislány, amikor kezd felnőni, lány lesz, aztán nő, de mindig az anyukája gyereke.

A párja oldalán barátnő, később feleség, majd anya. A munkahelyén is beosztott, vagy vezető.

És ezeknek a szerepeknek eleget kell tennünk, hogy egyensúlyban maradjon az életünk. Nem a legjobb másra vágyni. Meg kell találnunk a helyünket.

Igyekszem mindig elfogadni, ami van, így kicsit könnyebb. Nem török nagy babérokra, én maradni akarok a szerepemben. Nem akarok többet keresni, mint egy férfi (persze azért néha lázadozom ez ellen), nem akarok én lenni a családfő, szeretnék a saját szerepemben maradni, tudom hol a helyem. Ez így jobb, kár erőltetni.

A párom oldalán én vagyok az odaadó nő, aki olykor vacsorával várja haza Kedvesét, aki mindig meghallgatja, mellette van, imádja és dicsőíti. Nekem jó ez a szerep.

A munkahelyem már más tészta. Ott kicsit nehezebb elfogadni a helyem, de ennek teljesen más okai vannak.

Nincs bajom az életemmel, játszom a szerepem, és ez már-már teljesen természetes. És ez így jó.

A jó színésznek is akkor jó, ha teljesen át tudja adni magát az adott szerepnek.

Hát azt mondom, érdemes megpróbálni. Én nem küzdök az egyenjogúságért, nekem jó úgy, ahogy van, én nő vagyok, és szeretek az lenni.

Nyilván az én fejemben is benne van az a gondolat, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, hát én ezt a szerepet akarom játszani.

Azt kívánom mindenkinek, hogy mindenki találja meg helyét a világban, mert úgy sokkal könnyebb minden!