II. János Pál - az Ember /2.rész/

1978. október 15-én Rómában a konklávéra érkezett bíborosok bevonultak a kápolnába. Ekkor derült ki, hogy 111 fő helyett csak 110 van jelen. Elkezdték keresni, hogy ki is hiányzik. Karol Wojtyla volt az, aki nem érkezett még meg. Aztán egy kis késéssel befutott. Mint kiderült, egy nagyon jó barátja, Deskur püspök betegágya mellől, a kórházból sietett oda. Majdnem sikerült lekésnie azt a konklávét, amelyen megválasztották. Az első hét szavazás eredménytelennek bizonyult, aztán a nyolcadik Karol győzelmét hozta. Ő lett Szent Péter 265. utóda.

A II. János Pál nevet vette fel. Beöltözése után rögtön megtörte az addigi hagyományt. Nem foglalt helyet az odakészített karosszékbe, hanem állva fogadta az elébe járuló bíborosokat, és mindannyiukat megölelte. Amikor bemutatkozásra megjelent a bazilika erkélyén, a téren 200.000 ember várakozott. Ezt a rövid beszédet intézte hozzájuk:

"Szeretteim! Fivéreim és nővéreim! Mindannyiunkat lesújt még a fájdalom a legszeretettebb pápa, I. János Pál halála miatt. És íme, a bíborosok új római püspököt hívtak meg. Egy messzi országból hívták, egy távoli, ám a hit közösségében mégis közeli országból. Féltem elfogadni ezt a jelölést, de megtettem, az Urunkkal szembeni engedelmesség szellemében, és tökéletes bizalommal anyja, a legszentebb Madonna iránt! Nem is tudom, jól ki tudom-e fejezni magam a ti ... a mi olasz nyelvünkön, de ha eltéveszteném, javítsatok ki!"

Ezen szavak hallatára a tömeg üdvrivalgásban tört ki. Ezzel rögtön megnyerte magának az embereket.

Másnap legfontosabb feladatának tartotta, hogy meglátogassa kórházban fekvő beteg barátját. Hiába közölték vele, hogy így hirtelen nem hagyhatja el a Vatikánt. Előtte értesíteni kell az olasz külügyminisztert, közölni kell az útvonalat, és gondoskodni kell a biztonságról. Mindez nem érdekelte őt. Csak egy autóra volt szüksége, és délután már ott ült a kórházban, ahol kisebbfajta szenzációt keltett.

Október 21-én audenciát tartott a sajtó képviselőinek. Ilyet még pápa azelőtt soha nem tett. A teremben 2000 újságíró szorongott, számos országot képviselve.

Őszentsége napirendje így alakult a Vatikánban:

Reggel fél 6-kor kelt. Az elmélkedés után 7 órakor a magánkápolnájában misét mutatott be, amelyen 50 kijelölt személy vett részt minden alkalommal. 8 órakor tálalták a reggelijét. Az eddigi pápák egyedül étkeztek. Mostantól fogva meghívott vendégek foglaltak helyet asztalánál. Fél 9-től munkatársaival áttekintette aznapi teendőit. 9 órakor elvonult dolgozószobájába, és nekilátott a munkának. 11 órakor kezdődtek a magánkihallgatások, kivéve a szerdai napot, amikor a pápa a hívekkel találkozott. Fél 2-kor érkezett el az ebédidő. Utána fél óra pihenő, majd séta következett. Fél 4-től fél 7-ig újra a dolgozószobájában tartózkodott. Fél 8 körül vacsora. 9-11-ig még két órát dolgozott, és 11 órakor feküdt le.

Első szerdai általános kihallgatására zsúfolásig megtelt a terem. Bárhol is beszélt, azonnal megtalálta a megfelelő hangot az emberekhez. Így fejezi be az audenciát:

"Már látom, hogy egy pápa nem elég ahhoz, hogy mindenkit megöleljen, dehát csak egy van belőle, és nem tudom, hogyan lehetne megsokszorozni! Péter és apostoltársai legalább tizenketten voltak. Majd a kollegialitással mi is meg fogjuk oldani ezt a nehézséget. Most arra kérem oltártestvéreimet, hogy velem együtt közösen adjuk apostoli áldásunkat a jelen lévőkre, és azokra, akik a rádió és a televízió útján vannak velünk összeköttetésben."

Amikor először kereste fel Castel Gandolfoban a nyári rezidenciáját, hatalmas tömeg fogadta. Így beszélt hozzájuk:

"Most egy új polgártárssal szaporodott városotok. Ez az első találkozásunk igazán bensőséges és nagyon hangos volt, de ugye hittel teli is. Kívánom, hogy Castel Gandolfo új polgára jó polgárotok legyen, és remélem, hogy meg lesztek vele elégedve!"

Óriási tapsot és éljenzést kapott.

A Hör zu című német hetilap olvasóinak szavazatai alapján ő kapta meg a Goldene Kamera díjat, ami a legmegragadóbb tévéműsornak jár. A nézők II. János Pál beiktatási miséjére voksoltak. Ezután Róma városától átvehette az Arany Colosseumot, ami annak a személynek jár, aki a legtöbbet tette az idegenforgalom növekedéséért. Két érdekes adat ezzel kapcsolatban:

- szerdánként valósággal lebénult a közlekedés a városban, amikor a zarándokbuszok érkeztek az audenciákra

- 2 hónap alatt több levelezőlapot adtak el az árusok, mint előtte 1 év alatt.

Beiktatása után 3 hónappal, 1979 januárjában elindult első útjára, amely Mexikóba vezetett. Még ebben az évben engedélyt kapott arra, hogy szülőhazájába, Lengyelországba látogathasson. 9 napig tartózkodott otthon. Amerre járt, mindenhol embertömeg fogadta. Tízmillió lengyel volt kíváncsi rá. Útja során felkereste az auschwitzi koncentrációs tábort is.

Egy humoros esetet is felidéznék vele kapcsolatban. Nagy beteg barátját, Deskur püspököt egy svájci klinikára szállíttatta át. Az egyik alkalmazottja minden nap odatelefonált, és érdeklődött a beteg hogyléte felől. Egy alkalommal maga a pápa tárcsázta a klinika számát. A telefonos kisasszonytól kérte az ügyeletes orvost.

- Kit kapcsolhatok? - kérdezte a telefonos kisasszony.

- Itt a pápa Rómából!

- Itt meg a kínai császárnő Pekingből! - vágta le a kagylót a központos lány.

Közben az évek során nem szűnt meg iránta az érdeklődés. Folyamatosan szerepelt az újságokban, könyvek jelentek meg róla, filmeket forgattak életéről. Hollywoodban megfilmesítették Az aranyműves boltja című művét. Verseit lemezeken adták ki.

1981. május 13-án délután negyed 6 körül a Szent Péter téren haladt a pápamobil a 20000 zarándok között, amikor lövések dördültek el. II. János Pál pápa összeesett. Azonnal kórházba szállították, ahol 5 és fél órás műtétet hajtottak végre rajta. A hasüregéből kellett eltávolítani a lövedéket, valamint a vékonybélből 55 cm-t. Vérátömlesztést is kapott, mert vérének háromnegyed része elfolyt a merénylet során. A golyó néhány milliméterrel kerülte el a főütőeret. A szentatya később biztosra vette, hogy csoda történt vele, a Szűzanya mentette meg az életét.

"Egy kéz lőtt; egy másik vezette a lövedék útját."

A merénylő, Mehmet Ali Agca életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Ezután a pápamobilt golyóálló üveggel szerelték fel. 3 hónapig tartott, amíg a szentatya felépült. 1983 karácsonyán meglátogatta a börtönben a merénylőjét. 20 percen keresztül beszélgettek. Hogy miről, az a mai napig titok. Agca annyit közölt, hogy megbánta tettét, és megcsókolta a pápa gyűrűjét. II. János Pál megbocsájtott támadójának. Később 2000-ben a Vatikán kérésére Agca kegyelmet kapott. A harmadik fatimai titok megjósolta a merényletet, mely egy fehér ruhába öltözött püspökről szólt. Ezt 2000-ben hozták nyilvánosságra.

II. János Pált a legtöbben úgy ismerik, mint az "utazó pápa". 104 külföldi zarándoklatával egyedülálló a pápák között. Erről így írt:

"Ha az úr megengedi nekem, eleget fogok tenni a legtöbb meghívásnak, amit kaptam!"

"Pápaságunk kezdetekor elhatároztam: a Föld végső határáig is elutazom, hogy ennek a misszionáriusi kötelezettségnek eleget tegyek."

Minden útját azzal kezdte, hogy a repülőtéren megcsókolta az ország földjét. Élete során valamennyi földrészen megfordult, és rengeteg ismert személlyel találkozott. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Mihail Gorbacsov, Fidel Castro, II. Erzsébet angol királynő, Jasszer Arafat, Michael Schumacher, Pelé, Nelson Mandela, Bob Dylan, a Dalai Láma stb.

A béke híve volt, több ízben felemelte szavát a világban zajló háborúk miatt. Nagyon fontosnak tartotta az élethez való jogot, ezért számtalanszor felszólalt az eutanázia, az abortusz és a halálbüntetés ellen. Pápasága alatt bocsánatot kért a Katolikus Egyház képviselői által a történelem folyamán elkövetett bűnökért. A népek és a vallások közötti egyetértést szorgalmazta.

1986-ban az indiai Kalkuttában felkereste Teréz anyát, akit nagyon nagyra tartott. 2003-ban ő avatta boldoggá a szegények gyámolítóját.

1994-ben az amerikai Time magazin az év emberének választotta.

1995-ben Manilában becslések szerint 5 millió ember előtt misézett.

2000-ben elzarándokolt a Szentföldre. Ő az első pápa, aki imát mondott és üzenetet hagyott a Siratófalnál.

74 éves korában még síelt.

Élete során háromszor járt Magyarországon. Első alkalommal 1978-ban, ekkor még nem volt pápa. A kabai cukorgyár építésén dolgozó 2000 lengyel vendégmunkást látogatta meg. A nyírbátori templom vendégkönyve őrzi a nevét.

Pápaként először 1991. augusztus 16-20-ig tartózkodott nálunk. Ez idő alatt 15 helyszínt látogatott meg. Többek között imádkozott Mindszenty József sírjánál is.

"Ismerem ezt a földet, széles síkságaitok szépségét és termékenységét, e bátor nép nagylelkűségét és azt a kulturális és művészi örökséget, amely történelmeteket oly gazdaggá teszi."

A Szombathely melletti repülőtéren tartott szentmiséjén én is részt vettem. Felejthetetlen élmény marad.

Utolsó látogatása 1996-ban mindössze 2 napos volt Pannonhalmán és Győrben szeptember 6-7-ig.

Miután elmúlt 70 éves, egyre több egészségügyi probléma lépett fel nála. 1992 nyarán daganatot távolítottak el a vastagbeléből, és kiszedték epeköveit. 1993-ban elesett, és eltört a válla. 1994 tavaszán elcsúszott a fürdőszobájában és combnyaktörést szenvedett. Protézist helyeztek a csípőjébe, és ekkor derült ki, hogy megtámadta szervezetét a Parkinson-kór. Ennek ellenére 2000 és 2004 között még 14 zarándokutat tett meg. Utolsó zarándoklatán 2004-ben Lourdes-ba ment.

Közben már kerekesszékbe kényszerült. Bizonyságul, hogy szellemileg még mennyire friss, 2003-ban kiadott egy verseskötetet.

2005 januárjában influenzával került kórházba. 10 nap múlva hazaengedték, de február végén légzési nehézségek miatt újra be kellett szállítani. Ekkor gégemetszést hajtottak végre az orvosok. Innentől kezdve már beszélni is alig tudott.

2005. április 2-án szombaton este fél 10 előtt vatikáni magánlakosztályában visszaadta lelkét teremtőjének. Április 8-án temették el a Szent Péter Bazilika altemplomában. A XX. század kimagasló egyénisége távozott. Halála után nagyon hamar, 2005. június 28-án megkezdődött boldoggá avatási pere.

Saját szavaival búcsúzom tőle:

"Nagy békességgel tölt el, ha arra gondolok, hogy az Úr majd magához szólít: az éltből az életre! Ezért gyakran a szomorúság árnyéka nélkül ajkamra jön egy ima: Halálom óráján hívj engem magadhoz, Uram, és parancsold, hogy hozzád jöjjek."