Témakarika - Az anyukám azt mondta..., azaz nyaralás a gyerekekkel

Végre itt a nyár! Nyaralunk. Csomagolás, ahogy lennie kell: fürdőruhák, törölközők, ruhák.

Kutya, békák...

Nem tévedés! A családom enyhén állatbolond, a ház tele van pakolva mindenféle képviselöjükkel. Laknak nálunk kutyák és maki békák is.

Na, szóval útra kelünk. Kis utazó dobozba elrejtve a kétéltűeket, a kutya pórázon, őt nem lehet eldugni.

Két óra utazás után végre megérkezünk a céges nyaralóba. Huh, gondnokcsere volt, gond lesz... érzem...

Kedves középkorú hölgy fogad minket, s a hűtő tetején virág. Bemegyünk, persze a gyerekek nagy boldogan vezetik be a kutyát. A néninek felszalad a szemöldöke: - Hát én nem tudom, hogy szabad-e?

Magyarázkodás... "Kérlek, engedd meg!", mosoly... Maradhat.

Igaz, nem is tudnánk hova tenni, hisz egy hétre jöttünk.

Kipakolunk. Becsempészem a két kis dögöt, mert tudom, ez már végképp kiverné a biztosítékot.

Másnap persze fürödni megyünk. A víz meleg, süt a nap, minden jó. Ahol az ember három gyerekkel van, ott mindig zajlik az élet. Este vissza a nyaralóba.

Légyirtó szag terjeng... Egy frászban vagyok, a kis piros szemű levelibékákat kicsinek is drágán vettük, na és persze a fiam legdrágább kincsei! "Gyorsan! Csukjátok be a szobaajtót, mert megdöglenek a békák!" - mondom.

Az udvaron ott beszélget a gondnok. A bájos hat éves kisfiam elé perdül a maga őszinteségével:

- "Az anyukám azt mondta, hogy ne légyírtózzon annyit, mert megdöglenek a békáim..."

Végül aztán nem volt belőle gond. S mintha ritkult volna a rovarirtás is...