Hay féle diéta

A Hay féle diétát a 20. század elején dr. Howard Hay amerikai orvos fejlesztette ki. A Hay féle táplálkozási koncepció alapját az általa felállított ún. „kémiai emésztési szabályok” alkotják, melyek szerint fehérje és szénhidrát emésztése az emésztési szakaszban egyidejűleg nem lehetséges. A következmény a test „túlsavasítása”. Feltehetőleg ezért az ún. „nem természetes tápanyagok” a felelősek, mint pl. a fehér liszt, finomított cukor, fehér kenyér, fényezett rizs, ballasztanyagokban szegény ételek, a fehérje és szénhidrát keveréke egy-egy étkezésen belül. Hay olyan étkezést javasol, melynek 80 %-át „lúgképző”, 20 %-át pedig „savképző” élelmiszerek alkotják.

Szerinte szinte valamennyi civilizációs betegségnek, a rákot is beleértve, az oka ez a túlsavasítás. Ezért ő a fehérje- ill. szénhidráttartalmú ételek külön-külön történő bevitelét ajánlja, ami azt jelenti, hogy ebédre „fehérje” és vacsorára „szénhidrát”.

Ajánlatának betartása esetén Hay az egyre jobb közérzet mellett valamennyi betegség megelőzését és gyógyítását is garantálja.

Hay az élelmiszereket 3 csoportba sorolja:

- koncentrált fehérjedús élelmiszerek (hús, hal, tej) és savanyú gyümölcsök,

- koncentrált szénhidrátdús élelmiszerek (gabonatermékek, burgonya, cukor, cukortartalmú élelmiszerek,

- „semleges” élelmiszerek, mint zsírok, zöldség és fűszerek.

Ezekből a csoportokból kell összeállítani a táplálékainkat. A „semleges” élelmiszerek a fehérje- vagy szénhidrátdús élelmiszerekkel együtt is fogyaszthatók egy-egy étkezésen belül. Az 1. és 2. csoportban szereplő élelmiszerek egy étkezésen belül ne kerüljenek elfogyasztásra.

A Howard Hay által a századfordulón felállított „kémiai emésztési szabályok” már túlhaladottak. A fehérjék és szénhidrátok emésztése nem külön-külön, hanem egyidőben történik és az enzimek kiürítése sem igény szerint történik, hanem folyamatosan, az élelmiszerek alkotórészeitől függetlenül.

A fehérje- ill. szénhidrát tartalmú élelmiszerek fogyasztásának különválasztása során a fehérjeforrások kiegészítő szerepe elveszik, mivel a szénhidrát szállítók egyben fontos fehérjeforrások is. Ettől eltekintve, szinte valamennyi élelmiszer eltérő arányban tartalmaz fehérjét és szénhidrátokat is, ezért a fehérjék és szénhidrátok különválasztása nem valósítható meg.

Azon vélemény, hogy a savképző élelmiszerek a szervezetet „túlsavasítják”, nem helytálló. A szervezetben keletkező „savpufferek” (vesék, tüdő, hidrogénkarbonát) gondoskodnak a kiegyenlítésről. A túlzott kávé- vagy alkoholfogyasztás következtében ugyan túlterhelődhetnek a pufferek, de nem egy változatos vegyes táplálkozás esetében.

Nem fogadható el a Hay féle diéta azon ígérete sem, mely szerint szinte valamennyi betegség megelőzését és gyógyítását garantálja. Egyetlen táplálkozási forma sem tudja ezt garantálni.

A Hay féle táplálkozás, mely 80 %-ban lúgtöbblettel rendelkező, míg csupán csak 20 %-ban savtöbblettel rendelkező tej- és gabonafélék, tojás, hús és hal összetételből áll, nem jelent kiegyensúlyozott táplákozást.