Szerepek (beszélgetős fórum)

Szerintem a cikkíró a szerep alatt az alkalmazkodóképességet érti ez pedig nagyon fontos. Elvárások mindenhol vannak legyen az párkapcsolat, családi vagy baráti kör, munkahely. Nem érzem azt, hogy más ember lennék különféle élethelyzetekben, csak éppen alkalmazkodom amennyire kell. Ezért lehet az, hogy munkatársi körből is tudtam kialakítani ismerettségeket sőt barátságokat is.

Szóval soha nem kell kibújni a bőrünkből!

Szerintem nem, de amit leírtál (én már számtalanszor tettem) nem elfogadható a cikk írójának. Lehetetlen, ugyan is akkor azt mondaná, hogy ő úgy él, ahogyan végül is ő nem akar éa ahogyan neki végül is nem jó.

Ez nem így működik. Van úgy, hogy egy emberen mindenki látja mondjuk, hogy alkoholista, de ő saját maga azt hiszi, hogy ezt senki sem veszi észre. Ilyen a psziché, az agy önvédelmi mechanizmusa.

A szeresd magad azt jelenti, hogy légy tisztában magaddal és a hibáiddal is. És sok mindenen lehet változtatni, de sok mindenen nem. Ennek ellenére szeretned kell magadat, de ehhez kell a jó énkép és a megfelelő önismeret. Így már könnyű mást is szeretni olyannak, amilyen... szerintem.

Szóval én egyet értek azzal amit írtál, de a cikk íróját nem fogod meggyőzni és nem is kell.

1 - "Az ember sosem elégedett, mindig valami más akar lenni." - Én pl. 28 éves vagyok, ebből kb. 27 éven át más akartam lenni. DE, már megtaláltam azt hogy ki vagyok ÉN, és tetszik!! Nem akarok más lenni...!!! :))

2 - "A kislány, amikor kezd felnőni, lány lesz, aztán nő, de mindig az anyukája gyereke.

A párja oldalán barátnő, később feleség, majd anya. A munkahelyén is beosztott, vagy vezető.

És ezeknek a szerepeknek eleget kell tennünk, hogy egyensúlyban maradjon az életünk. Nem a legjobb másra vágyni. Meg kell találnunk a helyünket." - ha egészséges képe van az embernek Magáról, akkor Ő maga egy személyben lehet anya, barátnő, szerető, beosztott... mert ez mind TE vagy...!!!!

3 - "Igyekszem mindig elfogadni, ami van, így kicsit könnyebb. Nem török nagy babérokra, én maradni akarok a szerepemben. Nem akarok többet keresni, mint egy férfi (persze azért néha lázadozom ez ellen), nem akarok én lenni a családfő, szeretnék a saját szerepemben maradni, tudom hol a helyem. Ez így jobb, kár erőltetni." - hát, ebből pedig az jön le Nekem, hogy Te ebben egyáltalán nem vagy boldog, csak elfogadod hogy ez van, ezt kell szeretni, és könnyebb beletörődni valamibe mint konfrontálódni... pl. miért ne kereshetnél többet mint egy férfi??? ezt nem értem... ha rászolgálsz, akkor igenis keressél több pénzt!!! ez már nagyon elavult nézet, hogy a nő az kevesebbet kell keressen!!!! és elég szomorú, hogy Te ezt még osztod is, sőt majdhogy' támogatod!!!! Én nem támogatom!! Sőt!!! :)))

4 - "Nincs bajom az életemmel, játszom a szerepem, és ez már-már teljesen természetes. És ez így jó." - ez megint kicsit Önmagad győzködésének tűnik... ugyanis azt írod "ez már-már teljesen természetes" - ez azt jelenti, hogy lassan már természetessé válik számodra... de egyébként nem az!!!! mert ha valami természetes és az jó Nekem, akkor az egy magától értetődő dolog és nem már-már válik természetessé, hanem az!!!! így egyszerűen!! és akkor nincsen kérdés....

5 - "Én nem küzdök az egyenjogúságért, nekem jó úgy, ahogy van, én nő vagyok, és szeretek az lenni" - akkor a NŐ nem egyenjogú a FÉRFI-vel???????

Szerintem azért itt nem értette Mindenki félre. Arról írtál, hogy mint NŐ különböző szerepeket játszol és ezt élvezed és egyáltalán nem bánod. Ez így rendben van, ha Te ettől boldog vagy!!!

DE! Tényleg van az az állapot amikor valaki már nem játszik szerepet. Illetve de, egyet, Magát alakítja. Létezik olyan hogy valaki olyan a munkahelyén mint otthon, mint a barátokkal... ugyanúgy viselkedik az edzőteremben mint a bankban... és ezt nem szó szerint kell érteni, mert nyilván más hangot ütök meg ezeken a helyeken de ÉN vagyok itt is, ott is...

Ha te szerepeket játszol azt ki jelentheted. De azt, hogy mindenki...honnan tudhatnád?! Sehonnan, hiszen maximum magadat ismered és te szerepeket játszol. Fogadd el, hogy vannak olyan emberek, akik máshogy gondolkodnak, máshogy élnek.

Nem bántásból, de az efféle kijelentés elég szűken vizsgálja a helyzetet, vagy az adott problémát.

Példa: Hányszo hallani, ha én gazdag lennék, vagy nyernék a lottón akkor ezt, vagy azt, vagy amazt tennék... /nagyon hasonló gondolatok/. De honnan tudja, hiszen még soha nem volt gazdag! Szóval ezek könnyelmű kijelentések.

azért mert valahogy nem egyről beszélünk... az, hogy komoly vagyok mert a gyerek rossz volt az iskolában és hogy utána komolytalan vagyok mert éppen a játszótéren mókázunk, az nem(!) szerep. Az egy-egy hangulat, amit az adott szituáció indikál. A szerep, ahonnan a topik indult, az arról szól, hogy felvesz az ember egy álarcot, abban eljátszik egy bizonyos szerepet. Hazamegy, akkor is már álarcban van, a munkahelyén is, stb... és ez hangulattól függetlenül van így!!!

tehát, itt két különböző dologról beszélünk!!!!!!

Nekem ez nem így jött le. Az ember nem gép. Mókázik, kacag, néha szomorú. De egy anya, az más. Nem anyaszerep /bár sokan így hívják/ hanem a szülői szerep. És egy anya nem királylány, hiszen nem lehet az, mert ő a királylány. Lehet, hogy a megfogalmazással van a gond.

Magyarul, ha az anya egyszer rossz kedvű, egyszer meg vidám, mikor éppen ehhez van kedve és nincsenek külső okok, akkor a gyermeket összezavarja/hatja/ vele, mert a gyerekek az érzések mintáit a szülőktől veszik át és, ha ebben nincsen konzekvencia, akkor nála is jó az esélye ilyesmi kialakulására.

Ilyen ember sok van és nem szándékosan teszik ezt, hanem tudattalanul. Én pont azt nem értem, hogy valaki ezt tudatosan hogyan, de főleg miért teszi?

Vagy pedig elbeszélünk egymás mellett és nem értem amit írsz. Mert én azt nem egy hétköznapi bohókás intermezzónak ítéltem meg, de lehet, rosszul fogalmaztál, vagy én értettem félre.

Tudatosan teszed, vagy csak pontosan tudod, hogy ezt teszed, mert az érzéseid diktálják és a nekem jól esik felkiáltással oldod az ebben rejlő disszonanciát?

Vagy pedig teljesen tudatosan döntesz úgy, hogy ma komoly anya leszel, holnap pedig komolytalan? És, ha ez tudatos akkor mi motivál benne?

Nekem ez egy kissé zavaros.

Mert nekem, ha jó a kedvem akkor annak örülök, ha rossz, annak kevésbé, de nem tudom eldönteni, hogy holnap milyen lesz a kedvem. Természetesen szeretném, ha jó lenne, és teszek is érte, de az aktuális érzéseinket nem tudjuk megváltoztatni, maximum elrejteni, mást mutatni, színészkedni. De az érzés megmarad.

"a külvilág bele helyez a szerepekbe (ez egy óvónő, ez egy feleség, ez egy kamasz stb. )"

ezek pedig az ún. sztereotípiák, amik szerencsére nem azt az embert minősítik aki ennek "áldozatául" esik...

a probléma ott kezdődik, ha valaki azonosul a róla felállított sztereotípiával.... mondjuk ha a szőke nő elhiszi hogy buta, csak mert mindenhol ezt mondják a kedves emberek... :))

Az utolsó mondat nem úgy hangzik, hogy "Igyunk hát ha meghalunk is"?:D

Igazad van, de egyébként bárhogy is éljük az életünket a külvilág bele helyez a szerepekbe (ez egy óvónő, ez egy feleség, ez egy kamasz stb.) Szerintem az a fontos, hogy ne a szerep határozzon meg minket, hanem a vágyaink, személyiségünk.

Sziasztok!

Szerintem aki szerepet játszik és ezt tudja is /mert bizony sok embernek fogalma sincsen róla/ az tudatosan eldobja magától a szabadságot, a szeret alá rendeli saját énjét, akaratát vágyait és igazán csak morzsák maradnak neki, mikor a szerep egy-egy része találkozik a saját vágyaival, vagy önmagával.

Valaki írta és osztom a véleményét, hogy az önismeret sokkal fontosabb, mint a szerepek eljátszása. A szerepek mögött gyakran felsorakoznak a játszmák sajnos.

Példa: ha valaki szerepet játszik, de nem zudja, majd egy szép napon rájön, rájön, hogy ő ezt nem akarja, ez nem ő, akkor ő onnantól folytassa tovább tudatosan?

Ha nem játsza a szerepet tovább az veszélyes, hiszen először is el kell viselni annak a súlyát, hogy addig tévedésben élt és rosszul csinált sok mindent. Vagy szembe nézhet a tényekkel és újra kezdheti... manapság divatos szóval megvalósítani önmagát. /na jó, ezt sokszor elferdítik és cinikusan használják/.

Minden ember más, van aki örökké keres, van aki nyugalomra, biztonságra vágyik, de mindenkinek vannak álmai. Ezért fejlődünk és különbözőek vagyunk és ez jó. Ettől sokszínűek az emberek.

De sajnos sokan játszanak szerepeket és, ha az ember ismer ilyeneket tudja is, pl. a munkahelyen egy kis idő után szemet szúrnak bizonyos cselekedetek, mondatok.

De tényleg meg lehet kérdezni önmagunktól, hogy mit is szeretnénk valójában és nem feltétlenül kell megijedni, ha ez egyáltalán nem egyezik a jelenlegi életünkkel.

Szerintem élni kell, ha meghalunk is.