Az élet a legjobb rendező. Én elfogadom a szerepeket. (beszélgetés)

Örülök, hogy nem csak én gondolom így. :)

Amit nem fogadok el, az ellen lázadok, aztán vagy bejön, vagy nem. :D

Na, ezek szerint mégsem csak játszod a szerepet, hanem igenis te vagy a rendező, csak nem a látható, hanem a láthatatlan? rejtett? néma?

Tehát amit az első hozzászólásodban közvetítettél az nem fedi a teljes igazságot:)

Érdekes kérdés....

Passz.

Tedd így!

A legfontosabb, hogy jól érezd magad.

Én azt élvezem, mikor szerepet játszok, hogy abban a pillanatban én irányítok - csak "ők" nem veszik észre. :)

Ez így igaz.:)

De! Hányan vállalják, hogy saját maguk rendezzék? Nagyon kevesen.

Az igazság az, hogy nehéz is rendezni. Könnyebb a mindig adott szituációban úgy szerepelni, hogy abból a legjobban jöjj ki.

Ez egy jó stratégia, nem?

Nem , most eppen nagyon nagyon nem ! Ugyhogy a directort "kirugom" , es mostantol EN rendezem es alakitom az eletem , nemcsak elfogadom !

Tudod... mindenki a sajat eletenek a pogacsa :)))

Amikor reggel felkelek, tudom, hogy egy új nap kezdődik és nem tudom, hogy mi lesz estig.

Van, aki ezt szereti, van, aki élvezi ezt. Én az utóbbi vagyok.

Mindig a pillanat szituációnak élek és teljesen ott vagyok.

Csak akkor érezheted jól magad, ha akkor-ott elfogadod a szitut és a legjobb tudásod szerint reagálsz rá. NAGYON LEHET ÉLVEZNI AZ ÉLETET.

Na, én sem rózsaszirmok között nőttem fel, semmi külső hátterem nem volt és nincs is.

Egy van. Az engem éltető erő és információ. Mindig számíthatok "rájuk".

Eddig, a 3 évtized alatt bejött :) Miért ne működne továbbra is.

Az élet rendez, te belekerülsz egy szerepbe. Napjában akár többször. Élvezd a szerepedet! Ha nagyon nem tetszik, akkor még mindig lehetsz III.Richárd, azaz "eldöntöttem, hogy gazember leszek".

Ez nálam azt jelenti, hogy nagyon aktívba (nem támadóba!) megyek át.

Te elfogadod a mostani szerepedet?