A szoptatásról (beszélgetés)

sziasztok

maximálisan átérzem a cikk írójának helyzetét,véleményével egyetértek!!

első babámmal szinte azonnal gond nélkül beindult a folyamat magától,semmi erőlködés,semmi görcsölés...a babóca tudta mi a dolga...4hetesn napi 5ször szopizott szinte percre pontosan ugyanabban az időpontban így 6hetesn végigdurmolta az éjszakákat.mondhatnánk,hogy nekem aztán nagy szerencsém volt!de jött a védőnéni(helyes,aranyos huszonéves,gyereke még nincs) és közölte,hogy 4-6hetesen a napi 5szopi kevés,tessék többször cicire tenni,stb...de ha nem kér az a gyerek???tömtem volna belé,de nem ment...ha nem vagyok éhes én sem eszem...vagy nincs igazam?aztán szinte ugyanezzel jöttek elő a többi kismama,nagymama,szomszéd néni,stb...és aztán ettől a stresszes "tedd gyakrabban mellre azt a szegény gyereket,nem elég a napi 5szopi" korszaktól szépen el is ment a kedvem a szoptatástól...csak erőlködtünk,ő is hisztizett és is hisztiztem...a súlyával nem volt gond,gyarapodott rendesen,így hagytam a csudába a sok "jótanácsot",vissszaálltunk a napi 5szopira,újra "normális"lettem én is,és a baba is újra az a jókedvű,kiegyensúlyozott bébi lett aki volt.4hósan elkedtem a gyümiket(mert kicsit szorulásos volt a vastól),aztán a sorban a többit,most 8hós,cicit magától hagyta el egyik napról a másikra(az elős fogacska kibújása sztem közre játszott).reggel este tápi van,napközben víz és néha tea a folyadék,tízóraira gyümi,ebédre főzi,uzsira pedig mindig valami más,hogy válltozatos legyen az étrendünk.kicsit eltértem a témától,de lényeg,hogy tisztában vagyok vele,hogy fontos a babának az anyatej épp ezért szükséges a szoptatás is,de nem minden áron!erre ne menjen rá a kiegyensúlyozott baba-mama kapcsolat.tanácsot csak olyantól kérjünk,akinek a véleményében megbízunk,de ha nálunk másképp alakulnak a dolgok,akkor sem kell erőltetni csak azért,mert valaki más(védőnéni,szomszédnéni,más anyukák)azt mondják.Igen,én úgymond érzelmi sokkot kaptam a sok "szoptass így!szoptass úgy!"maszlagtól és nem mertem őszintén vállalni senki előtt a véleményem;ma már bátran beszélek róla,hogy ha nem erőltették volna annyira valószínűleg nem lett volna az a 2-3hét depis időszakom emiatt!!!

Én csak kitartás tudok kivánni mindenkinek,aki úgy dönt szoptatni fog,legyetek türelmesek,a baba úgyis tudja mit szeretne és hányszor!Ha nem fogadja el a cict még akkor is van lehetőség,hogy lefejjük a tejünket és cumisból vagy pohárból etessük a babánkat!Akkor sincs semmi baj,ha kiegészítésként vagy kizárólagosan tápit kap az a kisbaba,attól mi még UGYANAZZAL A SZERETTEL ÉS GONDOSKODÁSSAL TÁPLÁLJUK ŐKET!

még annyit,hogy a következő kisbabámat/babáimat is szoptatni fogom,de úgy ahogy ő/ők szeretné/k és annyiszor,ahányszor ő/ők szeretné/k majd,de ha nem megy,nem fogok kétségbe esni,SZERETNI KELL ŐKET a többi lényegtelen!! :)))

Igen, ez lenne a cél, csak sokan meg már a tapasztaltabbaknak se mernek/tudnak/akarnak hinni, annyi a téves és kusza információ mindenhol... Nehéz olyan segítőt találni, akiben megbízik az ember. Mert bizalom nélkül ez se ér semmit.

Mondjuk annyiban azért "vitatkoznék", hogy a szoptatás csak az anyatejes táplálásról szól... ha így lenne, még akkor se lenne akkora dolog, hogy egyes babák tápszert kapnak anyatej helyett. De nemcsak ez a szempont számít, sőőt; ezért is ekkora a szopis "propaganda". Nem merül ki annyiban a kérdés, hogy mit eszik a baba.

De jó, nem vitatkozom. :)

Sziasztok,

eddig csak olvasgattam a témáról, de az alábbiakkal teljesen egyetértek: "Én szemszer azt gondolom, hogy a szoptatás körüli "hisztériáért" nem a szopis szakemberek a felelősek, hanem sokkal inkább maguk az anyukák, akár szoptatnak, akár nem. ... lehet nagyon becsmérlőeket is olvasni." 4 hónapig próbálkoztam, de ezidő alatt is kellett kiegészíteni. Az első hónapban egy 7en át naponta többször hívogattam lll tanácsadókat, senkit nem értem el. DE! A sok leszóló vélemény miatt nekem már folyamatosan fáj a gyomrom az idegtől, hogy bajt okozok, mert 1-2 hete leálltam a próbálkozással, mivel 10-20 ml-t szopott alkalmanként egy több mint 4 hós baba. Most tápit kap és védőnői tanácsra kóstoltatok 4,5 hónapos kora óta, amit lehet, habár ebben is elég eltérőek a vélemények, javaslatok. Habár azt is tapasztaltam, hogy soha annyi okoskodó, másokat becsmérlő emberrel nem találkoztam, mint az anyukás fórumokon. Ez azért volt elgondolkodtató, hogy ezt "adják" majd a gyereküknek pl. az anyatej mellé:( Ez szomorú lenne. Jobb lenne a valós segítség, tanács azoktól, akik sokkal tapasztaltabbak.

Szép napot:)

Hú, ezzel nagyon egyetértek! Én még nem szoptatok, most várom az első babámat, aki talán pár napon belül megérkezik, azért is olvasgatom itt a különböző fórumokat.

Én úgy gondolom, hogy szoptatok amíg tudok, ha lesz tejem. Ha nem lesz, máshogy fogom táplálni a gyerekem, de meg sem fordul a fejemben, hogy bűntudatot kell majd éreznem, ha nem tudok szoptatni. A lényeg, hogy a kisbabám egészséges legyen és én is és jóllakjon! Nem? Véleményem szerint az egész terhesség, gyermekvállalás stb. iszonyúan túl van már bonyolítva, nem hagyják a kismamákat, hogy természetesen megéljenek dolgokat, minden olyan mű, olyan erőltetett. Én igyekszem mindenhez pozitívan hozzáállni és hiszem, hogy ez be is fog következni. :)

Pl. anatómiai okok, pl. lelki okok, pl. a baba valamilyen betegsége, vagy csak annyi, hogy le van tapadva a nyelve...

Senki sem születik bimbóvédővel, krémekkel, amik sokakat átsegítenek a kezdeti nehézségeken..

A kórházban volt mellettem egy csaj. Az első babáját 20 hónapig szoptatta, az új kicsinek meg kifordult a szájából, senki sem tudta, mi a baj. Csak egyszerűen nem csinálta a dolgát a baba..

Nem mindegy, hogy esetleg a tejmirigy kevés, gyulladás van, elzáródás van..

Nekem is szoptak maguktól a babáim, de azért sok prolémás esetet láttam magam körül, és a 3. babámnál már én is sokkal "profibb" vagyok. Lehet, hogy nem lett volna baj, hogyha már az elsőnél is tudok dolgokat..

Az állatoknál meg, pláne a jó régen háziasítottaknál ott van az ember, és segít. Azt meg nem látod a vadaknál, hogyha valaki valamilyen hibával születik, akkor az elpusztul. Ne hidd, hogy ott nincs hiba, vagy nehézség...

Hát tudod az a baj, hogy egy elsőbabás kismamának általában ezer más baja van, minthogy a görcsöket oldogassa..

Hülyén hangzik, de akkor úgy érzik nagyon sokan, hogy minden a fejére állt, apa, család, munka, önazonosság, stb..

Örül, ha van mit enni otthon, és minden más huszadrangúvá válik, egyre több a komoly depressziós eset..

Kövezzetek meg, de úgy gondolom, hogy ilyen esetekben bizony inkább könnyíteni kell, mint megőrülni..

Sokaknál éppen ezér többedik alkalommal jön össze a szopi, mert addigra megtanulták beosztani a gyerekezős időt, le tudják sz.ni, amit le kell, meg apa is tudja már, mia dörgés.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elsőre ne kéne a lehetséges dolgokat megtenni, csak a gyakorlat az akkor is sokszor más. Azt meg, hogy valójában kinek mekkora a baja-gondja, mennyi segítsége van, milyenek az egyéni adottságai, szerintem jobb, ha mindenki maga tudja, és nem hasonlítgatjuk össze az eseteket, még több görcsöt okozva ezáltal..

Azzal nincs bajom, hogy igyekeznek minden információt megadni a kismamáknak, meg pozitívan beállítani a szoptatást, csak érezni kéne a közhangulatban, hogy mikor hol a határ.. Húzd meg, ereszd meg...

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy ezt a kérdést felteszem, nem is szánok hozzá ennél többet, de:

MIÉRT KELL TANÍTANI AZT, AMI A VILÁGON A LEGTERMÉSZETESEBB DOLOG? A szoptatásnak ÖSZTÖNÖSEN kellene működnie!

Megszültem két gyereket, se az elsőnél, se a másodiknál nem kértem segítséget. Nem mondom, hogy nem olvastam a témában, de amikor legelőször felemeltem az elsőszülöttemet, eszembe sem jutott a csecsemősök után kiabálni, hogy segítsenek mellre tenni.

Bocs a morbid hasonlatért, de az állatok sem kérnek segítséget senkitől, hogy a kölykeik hogyan kapják be anyjuk bimbóját...

Na mindegy, kívánom, hogy mindenki megtalálja a megfelelő segítséget, akinek kell és amikor kéri. És kívánom, hogy a bűntudat, és az önvád kerüljön el minden anyukát, mert ezek azok az érzelmek, amik a legnagyobb hátrányt és "kárt" okozzák.

Szoptatni jó dolog, de csak addig, amíg a baba is megkapja vele mindazt, amire szüksége van: elsősorban a megfelelő mennyiségű táplálékot. Ha pedig nincs elég, akkor kell a tápszer!

Minden jót!

Nem tudom, én inkább azon csodálkoznék, ha létezne manapság olyan ember (nemcsak anyuka), akire egyáltalán, semmilyen szinten nem hatnak a reklámok. Persze nem mondom, hogy valaki csakis attól fogja megvenni a tápszert, hogy látja a tv-ben a reklámját - de ha az adott anyukának éppen komoly szopis gondjai vannak, akkor megeshet, hogy ""könnyebben"" nyúl mégis a tápszerért, mert a reklám (céljából adódóan) gyors és könnyű megoldást ígér... Tudat alatt mindannyiunk életét befolyásolják ezek a dolgok, csak van, aki erre kevésbé érzékeny. Ők a szerencsésebbek.

Engem is szoptatott az anyám, 2 hónapig, ahogy akkoriban általában ez volt az átlag. De ebből a pár hétnyi időből nem derült ki számomra semmiféle hasznos információ a saját leendő gyakorlatomra nézve; hacsak az nem, hogy a 80-as években még nagyon nem voltak elérhetőek a helyes gyakorlati tanácsok. - Amit lentebb írtam, nem konkrétan neked vagy bármelyik anyukának szántam, hanem általánosságban fogalmaztam meg. Szerintem igaz az, hogy a legtöbben úgy érkezünk el az első gyerek szoptatásához, hogy alig tudunk erről a témáról valamit. És főleg helyes dolgokat nem, sajnos. (Tisztelet a kivételnek.)

De ha már személyes, én 11 hónapig próbálkoztam, mire sikerült teljesen megnyugodnom mindent illetően. Ez piszok hosszú idő, és igen, simán rá lehet mondani, hogy "hülye voltál, ha ez neked megérte". De nekem megérte, mert megmaradt a szopi, és mellé szereztem még egy rakat tanulságot és tudást is.

De abban abszolút igazad van, hogy a szoptatásnak nem szabadna a görcsölésről szólnia, mert a legtöbbször ez vágja el az egészet. - De ezt a belső görcsöt belülről is fel lehet oldani, nemcsak kívülről, pl. tápszerrel. Igen, ezt is nyilván tudja mindenki; de akkor mégis valahol hiba lehet, mert sokan mégsem találják meg a görcsoldás "kulcsát"...

Szakmailag nézve ez az egyik legnagyobb feladat, hogy átsegítsük az anyukát ezeken a holtpontokon, hogy saját maga kiismerje magát és rájöjjön, neki mire van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon könnyebbülni - de a szoptatás megtartása mellett, ha lehetséges.

Én meg erre azt mondanám, hogy köszönjük, akkor megtudtuk, mostmár békén lehet hagyni az anyákat, és csoda fog törénni, mert a görcsölésmentességtől méginkább fognak szoptatni.

Egyébként akit meg bármilyen szinten befolyásolnak a reklámok, és azt választja, arra igen keveset fog hatni bármiféle ellenkampány.. De hálistennek én a 8 év gyerekezés alatt ilyet nem ismertem, bár biztos van.

Egyébként gazdaságilag is sántít ez a dolog egy kissé, ugyanis százezreket lehet "megspórolni" azzal, ha valaki szoptat, tehát ebben az értelemben is reklámozza a szoptatás önmagát, pláne az alacsonyabb rétegeknél, ahol ez tényleg számít.

Egyébként nem igaz, hogy semmi képem, képünk nincs a szoptatásról, mert anyám is szoptatott - ahogy titanilla is írta - amíg tudott, utána meg jött a tejbegrízes korszak, oszt kész.. De hogy ezen nem görcsölt, meg sírt hónapokat, az biztos. Hálistennek, mert én - a nagyobb gyerek - bizony nagyon érzékeltem már a nehézségeket, és a mai napig emlékszem rájuk, és ezek nekem nem voltak jók.

Nekem görcsölésmentes anya kell, kellett volna, és nem tökéletes...

Ina May Gaskin Útmutató szoptatáshoz c. könyve mindenkinek hasznos segítség lehet.

Azt hiszem minden várandósnak olvasnia kéne, alapmű..

Jaj, mennyire igazad van! És nagyon örülök, hogy eszedbe jutott megírni a cikket. Mert én ugyanebben a cipőben jártam.

És így legalább azok, akik most szülnek, talán nem fognak annyira görcsölni, ha ki kell egészíteni tápszerrel... Én bőgtem, lelkiismeret furdalásom volt, ráadásul még a védőnő és az orvos is rátett egy lapáttal..

Szörnyű volt! És olyan sokáig lelkiismeretfurdalásom volt..

De szerencsére túl vagyunk rajta.

Köszönöm, hogy az én nevemben, illetva helyettem megírtad ezt a cikket!

Itt keresgéltem, kinek a hozzászólására kattintsak rá...aztám megláttam a bűntudat szót, ezért válaszolok neked.

Én egy régebbi évjáratú anyuka vagyok...a gyerekem felnőtt, sőt maga is szült már gyereket. De ettől a "bűntudat"-tól kinyílik a bicska a zsebemben.

Soha, de soha nem éreztem bűntudatot, mert a gyerek 3 hónapos kora után már csak ritkán szopott...6 hónap után már egyáltalán nem.

Az én időmben természetes volt, hogy szoptattunk, ameddig lehetett, vagy akartunk, és természetes volt, hogy utána pótoltuk amivel lehetett. Senki sem volt különösebben büszke, hogy szoptatott, és senki sem szórta a hamut a fejére ha nem.

Nem is igazán tartozott másra a dolog, ezért értelme sem lett volna sem büszkélkedni, sem szégyenkezni miatta. Kutya legyek, ha tudom, hogy a legjobb barátnőm szoptatott, vagy tápszerezett.

Viszont a hideg kiráz, ha nyílt színen 2-3 éves gyerkőc rángatja az anyja blúzát, mert szopni szeretne.

Ha megengeditek, beidézném ide egy saját hsz-emet egy másik fórumról hasonló témában:

"Ez a téma nagyon messzire visz, de egyet mindenképp tudjatok: NEM a szoptatáspártiak kezdték el túllihegni a témát - pontosabban, nem AZÉRT kezdték el többet hangoztatni, hogy azokat az anyukákat a földbe döngöljék, akiknek valamiért mégse megy!!! (Ez sose volt se szándék, se cél, bár néha valóban szomorú "mellékhatása" a dolgoknak.)

A történet onnan indul, hogy x évtizede bejött és szédítő gyorsasággal elterjedt az időhöz kötött szoptatás gyakorlata, a tápszerek, a bébiételek, az elválasztó nevelés felfogása... a szoptatás, az anyatej és a kötődés témaköre pedig ehhez képest erősen háttérbe szorult. Pedig valójában az utóbbiak képezik a biológiai norma alapját, tehát ezeknek "kellene" prioritást élvezni.

Vagyis, az, amit ti sokan erőteljes és már-már túlzó reklámnak, hadjáratnak véltek, a valóságban nem más, mint egyfajta "ellen-kampány" a multicégekkel és egyéb támogatóikkal szemben. (Mert azon talán senki nem vitatkozik már, hogy melyik a jobb, az anyatej vagy a tápszer - ergo, melyiket kellene inkább támogatni, ha már egyszer.)

És, de, ettől függetlenül is az a helyzet, hogy egyébként is "muszáj" reklámozni a szoptatást, mert a mai (kezdő) anyukák már nem tudják, hogyan is működik. Nem úgy növünk fel, hogy ez a természetes számunkra, hogy tudnánk, mikor és mit kell csinálni stb. Hiába ez a természetes, egyszerűen kinevelődött belőlünk ez a tudás az idők során - és a szoptatással foglalkozó anyagok pont ezt a hiányt kívánják pótolni.

Szóval, akárhonnan is nézzük, nem rossz szándékról, hanem egyszerűen egy válasz-reakcióról van szó, amikor ennyiszer találkoztok a szoptatás témakörével.

És ez mondjuk egyéni, de én szemszer örülök annak, hogy itthon ennyit foglalkoznak a témával, mert bár lehet, hogy ez az egyik oldalon kevésbé tűnik toleráns világnak (de szerintem ez megint nem a szakemberek felől jön inkább), a másikon viszont pont azt mutatja, hogy talán a magyar szakemberek jobban tudatában vannak annak, hogy mi lenne a legjobb, amit támogatni kell. - A tolerancia és döntési jog meghagyása szép és fontos dolgok, egyetértek; de nagy távlatokban AZ SEM mindegy, hogy az emberek többsége mi mellett dönt és mi mindent tolerál...."

Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy szerencsére azért a legtöbb szoptatási szakember pontosan tudja, hogy mit és meddig érdemes forszírozni egy anyukánál - a szakmájuk alapvető elvárása ugyanis, hogy tartsák tiszteletben az anyuka egyéni döntési jogát. (Bár az más kérdés, hogy ettől függetlenül az objektív tényeket nem lehet eltitkolni vagy eltussolni, ezekről mindannyiotoknak tudnia kell.)

Én szemszer azt gondolom, hogy a szoptatás körüli "hisztériáért" nem a szopis szakemberek a felelősek, hanem sokkal inkább maguk az anyukák, akár szoptatnak, akár nem. Elvégre nem mindenki képzett tanácsadó, így sokszor ahogy esik, úgy puffan alapon adja elő a véleményét; és ezek között tényleg szép számmal lehet nagyon becsmérlőeket is olvasni.

Teljesen egyetértek!Hasonló cipőben jártam,járok...mintha én írtam volna a hozzászólást.

Most 3 hetes a 3.babám és eddig tartott az örökös önvád a pótlás miatt.Most kezdem elfogadni:én mindent megtettem,mégsem elég a tejem.Sokat sírtam és még most is bánt,de nem tudok már ennél többet kipréselni magamból.

Sziasztok!

Nem volt egyszerű végigolvasni ezt a sok hozzászólást, de nagyjából sikerült. Én csak a magam tapasztalatát írnám le pár mondatban.

Első gyermekemet 3hónapig tudtam szoptatni, az utolsó egy hónapban pótlással. Az első 3hétben szinte mindennaposak voltak az egybefüggő nappal-éjszaka kombinációk, mert a gyerekem éhesen üvöltött. Tejem ugyan volt, de láthatólag neki nem elég. Kínlódtunk. Heteket. Majd rájöttem, hogy a gyereknek nem ezzel teszek jót. Pedig AKARTAM SZOPTATNI!

Második gyermekem, aki most 13hetes, élete 16. napjától kapta a pótlást, mivel stabilan 2óránként evett. Én pedig hiába ettem-ittam mindent, nem termelődött az újabb tej, pedig állítólag kellett volna, mert állandóan ingerelve volt a mellem. Nem jött össze. Küzdöttem magammal, a lelkiismeretemmel, harcoltam a belsőmmel, hogy igenis tudok szoptatni. Csak mikor már az a kisgyerek óránként kérte magát mellre és nem lakott jól, akkor lett elegem és mondtam azt, hogy ha a fejemre szakad az ég és rám nyomják a "szar anya vagy" bélyeget, akkor is ennyi volt. Tápszer, azzal legalább jól lakik. Tökéletesen fejlődik azóta is, minden a legnagyobb rendben van.

Akarat itt is volt bőven. Olvastam is eleget a témában még a várandósság alatt. Sőt, gondoltam, majd ha az első gyermeket csak addig tudtam szoptatni, majd most másképpen csinálom és a második gyereket tovább. Hát bebuktam. PEDIG AKARTAM SZOPTATNI!

Sajnálom, hogy ekkora nyomás alatt áll sok anyuka, pedig nem kellene, hogy így legyen!

És akkor lehet gyenge kifogásnak tartani, hogy: ott a nagyobb (2,5éves) gyermekem, a 11éves húgom, a vállalkozás terhei, a napi házimunka és a temérdek megoldandó stresszes feladat nap, mint nap. Én ezekkel sosem takaróztam, mert nem rajtuk múlt, hogy tudok-e szoptatni akármeddig is, vagy sem! Nagyobb volt az igénye mindkét fiamnak, mint amit én adni tudtam nekik.

Kár, hogy sokan a lelkiismeret furdalásban szenvedő anyákat önsajnálónak tartják!!! Kicsit sem önsajnálat, sokkal inkább ÖNVÁD a KÜLSŐ NYOMÁS MIATT!!!

Köszönöm, hogy leírhattam a véleményem, további szép napot!

Semmi szükség rá, kiforgatás nélkül is ugyanazt jelentik.

Bizony jó lenne már arról is beszélni, hogyan mennek szépen lassan a kapcsolatok (sok helyen) tönkre a gyerek érkezésével, azért mert nem tudjuk a helyzetet jól kezelni, mert "a gyerek az első" szlogent helytelenül értelmezzük.. Bizony nagyon nagy szerepet játszik ebben a szexuális tanulatlanság is, meg az is, hogy vágyainkat nem tudjuk kifejezni, sőt már az is ciki, ha egyáltalán kifejeznénk..

Ugyanúgy, mint a szoptatási gondokat.. Mert itt minden ciki... miért is?

Jó lenne a saját, és a férfiak szexuális, és egyéb vágyairól beszélgetni, hogy ők pl. hogyan élik meg azt, hogy mi szoptatunk, vagy azt, hogy pl. miniszoknyás menedzserből, vagy hetyke eladólányból egy stresszes, terhelt nőszemély lettünk..

Miért is vannak azok lenézve, akik ez ellen küzdenek valahogy, akár még azon áron is, hogy ha nagyon nem megy az összhang, még a szent szoptatást is hanyagolják..

De azon persze nem ciki keseregni, amikor a "nagybetűs" anyákat esetleg elhagyja az a szemét férjük. Sok esetben tényleg az, de azért ha ránézek egy pár nőre, hát nem tudom... És itt nem az alakjára gondolok elsősorban, hanem a tekintetére, meg úgy az egészre..

Mert élni kell, apa kell, és nem csak az első hat hónapban, nem csak az első három évben, hanem a következő 33-ban, sőt 66-ban..

Nagyon-nagyon sok még a tabu, és Lux Elvira szavaival élve nagyon semmilyen még itt ezen dolgok kultrája kishazánkban..

És nagyon nagy a összefüggése ennek a témának a szoptatással.

(Szívvel lélekkel magyar vagyok, de nem gondolom, hogy bizonyos idegen szavak használata a kultúra kárára menne, nem a shoppingolásról volt szó... Akkor ilyen erővel csak tőmondatokat lehetne használni, mert hátha van, aki nem érti meg.)

Engem még ami kiakasztott az elején, hogy szinte vadidegeneknek az volt az első kérdése, hogy van tejed, szopizik? Közben szerintem még a nevemet sem tudták, de a tejmennyiségemről bezzeg érdeklődtek... Én minden olyan anyukának, aki nem tud szoptatni, azt javasolnám, hazudják azt, hogy persze, hogy szopizik. A vége fele már én is ezt tettem, mert minden egyes alkalommal, mikor mondtam, hogy tápos, tépődött fel a seb. Nekem nehéz volt feldolgozni, sőt, már 1 éves a lányom, de még mindig álmodom azzal sokszor, hogy mindenáron újra akarom indítani a tejtermelést.

És tényleg igaz: aranyközépút!!! /4 évig tanultam latint. :) / Én biztos vagyok benne, ha nem ilyen erőszakosan csinálnák, több baba lenne anyatejes.

Akkor most én is forgassam ki a szavaidat, és kérdezzem meg, hogy ezek szerint a szoptató nők többsége bugris, tanulatlan dilettáns, akik a szexuális vágyaikat a szoptatáson keresztül élik meg? :))) Azért neked is vannak értelmezési problémáid, látom, de latinul jól megtanultál,azt el kell ismerni. :D

Amúgy nem vagyok egyedül, volt előttem egy hozzászóló szintén, aki próbálkozott, csak ő is kapott hideget-meleget, pedig segítő szándékkal írt ide, olvass csak vissza.

Szerintem pont azoknak a nőknek kéne ebben "okosnak" lenni, akik sikeresek voltak ezen a téren és ha síró-rívó-önsajnáló "jaj, nekem nem sikerült"-csapat összeverbuválása helyett megkérdeznének a sikertelenek olyanokat, akik sikeresek, neadjisten értenekis a témához, akkor több szoptatott baba lenne,vagy legalább a következő tesóknál sikerülne, mintpl. a Te esetedben.

Én a részemről befejeztem a témát, mivel nem ítélkeztem, csak nem értettem egyet, ezzel szemben felettem mindenféle ítéletek születtek,azt hiszem, pont ezt a tendenciát írtam le az elején. :)

Jó szoptatást mindenkinek, akinek sikerül és kevesebb bűntudatot azoknak, akiknek nem!