A súlytartást is akarni kell!

Nem arcoskodni akarok, de nem voltam betojva attól, hogy „Uhhhh, most mi lesz!?”.

Voltak terveim és azokhoz tartottam magam. Tehát tudtam, hogy nem fogok visszatérni a régi rossz szokásaimhoz. Mint például az esti vacsora, a mértéktelen kenyérevés, a táblás csokik eltüntetése és még folytathatnám a felsorolást...

Tudtam azt is, hogy nem fogok különféle divat diétákba kezdeni. Egyszerűen úgy ettem, ahogy a fogyásomnál is. Nehéznek sem éreztem, mert akkor már 1.5 éve másképp étkeztem, máshogy életem az életem. Ez az előnye annak, ha az ember életmódot vált és nem csak egy időszakos diétát folytat, aminek tudja, egyszer vége! Mert ha a diéta során kitartó is, az jár a fejében, hogy "Ha vége lesz, akkor aztán amit érek... és de jó lesz majd megint enni tésztát, meg péksütit..." és majd megint jön az észhez kapás és kezdődhet egy újabb diéta... Ezzel az ördögi kör el is kezdődik. Persze kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ezért lehet hallani, hogy " Az egész életem egy fogyókúra, diéta!" Ezzel együtt a legtöbb embernél jön a fásultság: "Én már örökre ilyen maradok!"

Ohhh, hányszor mentem ezen át és hányszor nyugtattam magam azzal, hogy igen, így kell nekem is élnem!

Voltak, vannak időszakok, amikor inkább stresszesnek mondanám a súlytartást. De ez jó! (Na, most gondolhatjátok, hogy "Ez hülye, ki szeret stresszelni?")

Az ember, ha elengedi magát, még ha csak egy kis időre is, egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem a kedvenc dögösebb farmerjáért nyúl, hanem amit könnyebben be tud gombolni, cipzárazni.

Továbbra is naponta mérlegre pattanok. Ez nagyon jó kontroll, mert időben lehet korrigálni, ha épp nem olyan eredményt látunk.

A legeslegnagyobb gondot nálam az esti vacsorák okozták. Tulajdonképpen a 6 óra utáni hatalmas evészeteknek köszönhetően voltam több mint 100 kiló. A fogyásom kezdetén egyszerűen kiiktattam a fejemből azt, hogy este egyek vagy eszegessek. Tudtam, hogy ez vezetett a kövérségemhez.

Persze ahogy elértem a súlyom, kicsit több engedményt adtam magamnak, ami nálam a több édességevést jelentette. Így beálltam arra, hogy tartottam a súlyom, nem híztam és nem fogytam tovább. Hónap vége felé voltam 66 kiló, hó eleje-közepe felé meg 65.

Idén januártól tavaszig volt olyan időszakom, mikor leginkább a 67 és a 66-os számokat láttam a mérlegen. De szerintem ez még nem a világvége. Főleg úgy, hogy idén novemberben lesz 2 éve annak, hogy elértem az ideális súlyom, azaz a 65kilót.

Sok éven keresztül voltam elhízott, már a kismamaságot is 100 kilóval kezdtem el. Végül 107 kilóról fogytam 65-re.

Annyira egyszerű lenne csak ezzel elintézni, hogy nem kell visszatérni a régi rosszhoz. Egy - már lefogyott - embernek tudnia kell azt, hogy mi vezetett a hízásához, tudnia kell, hogy sikerült lefogynia. Tehát ezen két dolog együtteséből ki is tudja következtetni, mit kell tennie, illetve nem tennie ahhoz, hogy tartani is tudja a súlyát. És ami borzasztó FONTOS, hogy el kell tudni fogadni azt, hogy nem térhet vissza a régi étkezési szokásaihoz. Mert mindig ott a probléma (saját tapasztalat), hogy ha le is adtunk x kilót, jön a kicsi ez, kicsi az... és ez a kis ez+az mindig duplájára tudja növelni a mérleg eredményünket.

És hogy át lehet e nevelni az ízlést?

Szerintem, aki totálisan fanatikusan eltökélt, annál biztosan. De én, vérbeli hedonistaként, nem akarok lemondani semmiről. Természetesen igyekszem kerülni azokat az élelmiszereket, amik tartósítószereket tartalmaznak. Tehát a késztermék, konzervek, cukorkák, stb. nálam sincsenek az étrendben (csak ritkán).

Sok zöldséget eszem. Mert inkább zöldségimádó vagyok, mint gyümölcs. Jobban szeretem a magam készítette édességeket, mert tudom, mi kerül beléjük. Természetesen, ha diabéteszes lennék, azonnal változtatnék az étkezési szokásaimon. Vagy ha a családban lenne lisztérzékeny, akkor is "átnevelném" az ízlésem. Bár, azért furcsa dolog az is, hogy gyerekként rá sem bírtam nézni a tökfőzelékre, karfiolra, cukkinira, padlizsánra, rakott kelre, aztán olyan 16-17 éves koromban megkóstoltam és ízlett. Azóta imádom ezeket az ételeket. Szóval mindig tud változni az ember, ha akarja!

Az étkezéseimre továbbra is figyelek. Fontos, hogy naponta egyszer főtt ételt egyek és ezt javaslom mindenkinek. Ami rám jellemző evés szempontjából: "Reggelizz úgy, mint a király, ebédelj úgy, mint a polgár, és vacsorázz úgy, mint a koldus!"

Ez nálam csak annyiban más, hogy ebédre is királyként eszem!

No, de hogy szót ejtsek a mozgásról is (bár le kell szögezzem, hogy nekem ezen a téren óriásit kell még fejlődnöm). Nagyon fontos szerepet tölt be a fogyás menetében is, de a súlytartásnál is! Sőt ott méginkább lehet tökéletesíteni az emberi test tónusait. Ahogy imént hallottam a tévében, sportolj heti 3x1 órát, mert 3x1 jobban megy! :)

Egy vallomással tartozom. Nem törekszem a tökéletességre, mert akkor bele is hülyülnék :D

Nem vágyom sem modell karrierre, sem edzői pályafutásra, nem szeretnék élsportoló lenni (bár amennyit ér most egy aranyérem, kissé sajnálom, hogy anno tiniként így feladtam az úszást).

Egy dolog azonban mindenkire igaz az élet bármilyen területén.

Elfogadod magad, az életed olyannak, amilyen. Vagy teszel... Törekszel azért, hogy jobban/még jobban érezd magad a bőrödben/életedben.