Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A halál előtti pillanatokban mit érzünk majd? fórum

A halál előtti pillanatokban mit érzünk majd? (beszélgetés)


1 2 3
85. gondorke0 (válaszként erre: 81. - E'lodie)
2021. júl. 27. 23:06
igen.. ilyenkor már megjelennek az akkori élet, és a másik életekben szereplő szeretteink is.. vannak fura dolgok, hiába hihetetlen
84. Idhikai (válaszként erre: 76. - Ms_Daisy)
2021. júl. 27. 15:57

Anyukám mondogatta, hogy "anya", "mama" .... ők már ugye régen meghaltak... és egyszer mondta, hogy "Zsuzsa". Ő volt az utolsó, aki anyu előtt elment. Már várták...

De akkor nem tudtam, akkor reménykedtünk, bizakodtunk, de utólag már tudom, hogy haldoklott, sokáig. Mellette voltunk végig.

:'(

2021. júl. 27. 13:13

a mamám tavaly szeptemberben kerult korhazba.

a mento 1 orat kesett, pont azutan erkezett, hogy a tesoim haza ertek sulibol

es mindenki eltudott tole bucsuzni, bár nem gondoltuk, hogy ez a vegso bucsu

nem erezte rosszul magat, kisetalt a mentohoz

majd masnap reggelre 2 stroke, tudoembolia

az utolso mondata hozzam: “siess hozzam minel hamarabb”

nem volt nagy gond, amiert bekerult

en megis nagyon sírtam, mert ereztem

szeptember 23-an 81 eves lett, es 24-en hajnalban ment el..

nagyon hianyzol, az angyalok vigyazzanak rad!

remelem tudod, hogy az otthonodban Ukrajnaban is kiharangoztak, sosem feledunk!!!!!

82. vigyefene (válaszként erre: 81. - E'lodie)
2021. márc. 1. 00:10
Nagyon érdekes történet.
81. E'lodie (válaszként erre: 76. - Ms_Daisy)
2021. febr. 28. 23:59

Ki tudja azt...



Én nem tudtam eldönteni, hogy a apukám az édesanyját hívja, vagy anyut, mert olykor neki is azt mondta, hogy édesanyám. Már 2-3 hónappal a halála előtt így volt.

Utólag bánom, hogy nem kérdeztem rá.


De nagyon úgy tűnik, hogy valakire figyelnek. Nagymamám mielőtt válaszolt volna bármire is, elnézett a vállam felett a szoba sarka felé, mintha engedélyt kérne valakitől. A fura az egészben, hogy amikor be akartam vinni hozzá a kutyát, az nem volt hajlandó átlépni a küszöbön, a sarok felé ugatott, és az összes szőrszála felborzolódott. Ijesztő volt. Ha nem látom, nem hiszem el.

2021. febr. 28. 23:27

Előtte általában borzasztó félelem van, utána éppen az ellenkezője! Nem akarnak visszajönni!


[link]


[link]

[link]

79. Ildi
2021. febr. 28. 22:14
Nagyapám az utolsó pillanatban azt mondta:Szia Mama. Nagyanyám akart mondani vmit,de félelmet láttam rajta. Aztán elment:(
78. Ramcsika (válaszként erre: 77. - 8d00a82c06)
2021. febr. 28. 22:10
A nagynéném az utolsó két napján mindig az édesanyját /mamámat/ emlegette.
77. 8d00a82c06 (válaszként erre: 76. - Ms_Daisy)
2021. jan. 16. 14:12

Papám a mamámmal beszélgetett halála előtt. Napokig.

Előtte 2 hónappal ment el.

2021. jan. 16. 13:30
És az hogy van szerintetek hogy a haldokló valaki már korábban meghalt személyt emleget? Aki mellett én voltam ő nem mert aludt be volt morfiumozva. De amíg magánál volt a testvérét emlegette. Mástól is hallottam már ilyet
75. 8d00a82c06 (válaszként erre: 71. - Ramcsika)
2021. jan. 15. 18:23

15 évvel ezelőtt anyumat is újra kellett éleszteni. Neki is el volt égetve a mellkasa.

Nem tudott róla. Nem látott semmit, nem érzett semmit.

74. Ramcsika (válaszként erre: 73. - Fórumnyitó (anonim))
2021. jan. 15. 18:20
Igen. Visszagondolva is megrázó! Édesapámat láttam! Nagyon nyugodt, békesség volt érezhető. Olyan megfogalmazhatatlan békesség az egész lényemben.
73. Fórumnyitó (anonim) (válaszként erre: 71. - Ramcsika)
2021. jan. 14. 20:01

Ezt olvasni is megrázó.

Nem látàl semmit? Nem éreztèl semmit? Mi volt az utolsó gondolatod mielőtt jött a rosszullét ?

72. Regin_a (válaszként erre: 11. - Globus)
2021. jan. 14. 19:58

Szerencsére az agy okos, idővel kigyomlálja a "zavaró" szakaszokat."

Tényleg igy van, de sajna depresszióban ezek a gondolatok visszajönnek


"Jőjjön ebédelni szólt a feleség. A férj csak feküdt, lába a széken, szemében csak egy könnycsepp csillogott, halott volt"

Micsoda szép halál!


Az a fenéket! Igaz rövid, de ki részére?

Mert az infarktus vagy a stroke pár másodperce is hosszú az eltávozó részére


A másik két napig szenvedett az infarktustol

Adj pénzt az orvosnak, mondta a fiának, hogy gyógyitsanak meg

Sajnos az nem pénzkérdés volt :(

71. Ramcsika (válaszként erre: 58. - 8d00a82c06)
2021. jan. 14. 19:02
Biztosan meg lehet érezni. Édesapám a halála előtt kb. 2 órával azt mondta nekem a kórházban, hogy "kislányom nagyon vigyázzatok anyátokra". Akkor még nem gondoltam volna, hogy elmegy, de szerintem Ő már tudta. Infarktusban halt meg. És milyen az élet, nekem is az volt, majdnem annyi idős voltam mint édesapám. Az én szívem megállt, úgy élesztettek újra. Mit éreztem, semmi rosszat, kellemes végtelen nyugalom volt. Mikor észhez tértem, tudtam mi történt. Mindenki azt hitte nem tudom, de igen tudtam. A mentős is kérdezte tőlem, hogy asszonyom emlékszik rá, hogy mi történt Önnel, mert ha nem nézzen rá a mellkasára. Teljesen össze volt égve. Na azt túléltem, orvosi magyarázat azt mondják nincs rá, hogy hogyan sikerült túlélnem. De talán én is éreztem, mert mikor elvitt a mentő én is ugyanazt mondtam a gyerekemnek, hogy nagyon vigyázzatok a mamára /édesanyámra/.
70. Oneday (válaszként erre: 67. - Ms_Daisy)
2021. jan. 12. 21:05
Ennek valószínűleg így kellett lennie. Lehet, h ő akarta így. De ott voltál vele előtte, ez a lényeg. Sajnálom :(
69. Oneday (válaszként erre: 68. - Be95e6ff22)
2021. jan. 12. 21:03
Sajnálom.. :( igen, mindenki megérdemelné, hogy búcsút vehessenek tőle, ha itt az idő :( hogy elhangozhasson az utolsó szó, ha az ember még mondani szeretne utoljára valamit. Legyen az a haldokló szava vagy az itt maradottak szava :(
68. be95e6ff22 (válaszként erre: 66. - Oneday)
2021. jan. 12. 20:48

Nagyapám nemrégiben halt meg, egy idős otthonban.Nagyon odaadóan, emberségesen gondoskodtak róla, és apukám kétszer is be tudott menni, mikor látszott, hogy már közel a halála.A Covid időszakban is megadták a tisztességes búcsú lehetőségét.Úgy aludt el végleg egyik éjjel.

Mesélte szüleimnek az egyik ápoló, hogy egyik világosabb pillanatában (mert erősen demens is volt már), azt mondta nagyapám, hogy “egyenes az út”....

2021. jan. 12. 20:42

Az egyik rokonnal volt úgy hogy szólt a doktor hogy haldokkik menjünk be hozzá. És üveges volt a tekintete csak a plafont nézte meredten. És fölé hajoltam és köszöntem neki és becsukta a szemét. Utána már nem nyitotta ki hanem aludt. Órákig aludt ott ültem vele és én elköszöntem tőle 5-6 óra után mert dolgom volt. Haza értem és pár perc múlva szóltak hogy meghalt.


Ha ott maradok még 1 órát vele lehettem volna az utolsó légzésnél és nem egyedül ment volna el

66. Oneday
2021. jan. 12. 20:25

Láttam meghalni szerettemet. 50-es, sportos, fiatalos, fess férfi volt a keresztapám. Mikor Pestre került kórházba és először mentem be hozzá, alig hittem a szememnek. Az én magas, élettel teli szerettem egy teljesen lefogyott, erőtlen, idős embert tükrözött vissza. Ereje sem volt már, tolókocsiban tolták néha ki az udvarra. Napokkal a halála előtt már láttam, hogy a távolba réved. Ő már félig máshol járt.. A halála hajnalán már kómába került, nem volt magánál, nagyokat, erőset lélegzett. Még be tudtam reggel menni hozzá. A lányai siettek vidékről, mert tudták, itt a vége, keresztanyam meg simogatva mondta neki, tartson még ki, mindjárt itt vannak a lányok. Sajnos elakadtak és már rossz volt nézni a vegetálást. Ekkor keresztanyam azt mondta neki, menj. És pár perc múlva vett egy nagy levegőt, összeszorította a szemét, az arcán éles fájdalom látszódott... És kifujta az utolsó levegőt.. Elment. A kezeim között volt a keze. Fájdalmas volt, mégis örülök, hogy az utolsó pillanatában még ott voltam vele,talán számított valamit.

Apu áprilisban halt meg későn kiderult vastagbél rák miatt. Reménykedtünk, próbáltunk harcolni, de sem az idő, sem az orvosok "nem voltak mellettünk". Már gyenge volt az utolsó napokban, de még tervezte, hogy ha jobban lesz erre meg arra megy majd. Kemora készültünk, de ördögi kör, mert ahhoz meg kellett volna erősödnie. Ő soha nem beszélt lelki dolgokról, érzelmekrol, olyan volt mint a papám. Így kicsit idegen számomra, számunkra, olyan ismeretlen :( az utolsó előtti napon hirtelen rosszul lett, mosdóba indult, nekiesett az asztalnak. Anyu mentőt hívott, nem tudott felkelni. Jöttek is gyorsan. Összeomlott a keringese, a hője 34 fok volt... Már covid időszak volt így a kórházba senki nem mehetett be vele, hozzá. Telefonon is nehezen adtak infót. Másnap délután még szólt az orvosnak, hogy hívja fel anyut az állapotával kapcsolatban. Nem tudom, ő mit tudott... Mondott e az orvos valamit neki vagy érzett már valamit. Azt hiszem azt akarta a telefonnal, hogy még bent lehessünk vele, mert itt a vége... Az orvos hívott kora este h a reggelt már nem éri meg... Elvileg tudtak volna intézni egy papírt, hogy legalább egy ember bent lehessen vele de nem tették meg. Pedig akkor az orvosok a záró alapján már tudták egy napja, hogy mi lesz. Keringéstámogatást kapott amit aztán elhagytak lassan mert tudták, hogy már nincs értelme... Este meghalt. Egyedül, mintha senkije se lenne. Hogy mit erezhetett, mit érez ilyenkor vajon egy haldokló? Szerintem tudja, hogy itt az idő... És óriási félelem lehet bennük, mert nem tudhatjuk, milyen lesz, fájni fog e, mi lesz azután, van e élet utána.. És ezt egyedül megélni miközben ott lehetne a család mellette. Óriási fájdalom a ki nem mondott szó, amit még lehet, mondott volna, fájdalom, hogy ő maga már tenni semmit nem tehet, és "magára hagyja" a szeretteit a fajdalmukban... Lelkiismeretfurdalas talán, hogy ezzel fájdalmat okoznak, holott nem tehetnek már semmit. Fájdalom, hogy mi lesz ezután a szeretteimmel. Fájdalom, hogy még élni akart, tervei voltak, feleség, gyerekek, unokák... És menni kell. Kegyetlen érzés lehet nekik, főleg egyedül :( más, ha egy idős ember megy el, aki azt mondja, már leélte békében az életét, tartalmasan.. Nekik talán könnyebb. Vagy azoknak, akiknek hosszú ideje óriási fájdalmat okoz a betegség. Az valahol feloldozás nekik. Egyetlen dolognak "örülök". Hogy nem "szenvedett" sokáig... Nem volt hónapokig, évekig tartó fájdalom, vegetálás, hanem viszonylag rövid idő alatt lett "vége az egésznek", bár borzasztóan fáj. Fáj, hogy nem tudtunk búcsúzni, fáj, hogy nem lehettünk mellette élete talán legnehezebb, legbizonytalanabb, legfélelmetesebb perceiben :( ő sajnos nem beszélt, bizakodott is és sosem volt az a lelkileg kiadom magam típus. Így nem tudjuk, mit érzett, mit látott az utolsó napokban... De már ő sem volt teljesen "ott"... Egyszer azt mondta, nem nekem, ha mennie kell, hát megy.

Bocsánat, ha hosszúra nyúlt.

65. Guruljka (válaszként erre: 60. - A97b9a4e4e)
2021. jan. 12. 20:03

Kislány korában nagyanyám gyakorlatilag vízbe fulladt, de hamar kihúzták és sikerült megmenteni.

Ő gyönyörű virágos rétet látott,és a megmentőjének először is az arcába csapott, hogy miért nem hagyta azon a szép helyen. Fuldoklás érzéséről nem is számolt be, arra valószínűleg nem emlékezett.

64. Guruljka (válaszként erre: 56. - 55Judit)
2021. jan. 12. 19:59

Judit:

Nem jár a méltóságvesztés érzésével, mert ha az öregség miatt jutsz kiszolgáltatott állapotba, akkor azt nem érzékeled.

Anyám mindig arról félt, hogy elbutul. Amikor ez lassan és fokozatosan bekövetkezett, nem érzékelte. Szépen hagyta magát pelenkázni is.

63. katus3
2021. jan. 12. 19:43
Olvasva a hozzászólásokat... eszembe jutott hasonló eset mint amit többen írtak. Nagypapám felhívott egy vasárnap délután hogy látogassuk meg. (Tervben volt, de mindig én jeleztem neki mikor megyünk.) Következő hétvégére ígértem hogy megyünk. Kedd reggel jött a telefon hogy már nem él. 😪
2021. jan. 12. 13:16
Minden ember halala mas, szerintem. Kinek konnyebb, kinek nehezebb. Egy hirtelen szivleallasnal biztos nem érzel sokat. Az en nagybatyam cukorbeteg volt meg szivbeteg, azt mondtak amikor megtalaltak szinte derus volt az arca. Mintha mosolygott volna. Kinevette a halált. De ő egesz eleteben olyan derűs ember volt, szóval nem is csodalkozok rajta.
61. 55Judit (válaszként erre: 60. - A97b9a4e4e)
2021. jan. 12. 13:00
Nem azt írtam hogy szerintem hogyan zajlik, mert magamtól fogalmam sincs. Én orvosi írásokat olvastam ez ügyben, és más egészségügyi témákkal kapcsolatban is kutatási eredményeket szeretek olvasni. Az hogy mások szerint mi hogy történik, hát mindenki szerint más.
60. a97b9a4e4e (válaszként erre: 56. - 55Judit)
2021. jan. 12. 12:39
Az agyad kikapcsol szerintem hamarabb. Nem áll le, csak a kulvilagbol nem sokat érzékelsz. En is lettem mar rosszul, konkrétan elajultam boltban fizetes kozben. Semmire nem emlekeztem, csak arra mar amikor szólitgatnak. De hallottam a hatterben vmi halk zenet, mintha angyalok hegedultek volna, aztan kesobb rakerdeztem azt mondtak nem szolt semmi zene, telefon se. Ja, meg rohadt nagy megnyugvast ereztem kozben, mintha egy nagy súly legördült volna a mellemről, sőt utana sokaig duhos voltam hogy miert kellett nekem visszajonnom..
2021. jan. 12. 12:14

Valóban lehet érezni. Az én szeretteim is jelezték hogy érzik. Halál előtt 1 héttel, vagy pár nappal felgyorsul a leépülési folyamat. Apukámat halála előtti napokban alig tudtuk mosdatni, mert már az érintés is fájt neki.

Azok a szerencsések akik hirtelen összesenek és meghalnak.

2021. jan. 12. 12:02

Szerintem anyukám is tudta, hogy itt a vég.

Mielőtt jött a mentő sírva búcsúzott el a lányomtól.

Másnap telefonáltak, hogy elment. 😭

2021. jan. 12. 11:38
Apukám 3 nappal a halála előtt mondta a falra meredve, hogy nézzem, milyen fényes. Odanéztem a kórház falára, természetesen nem volt ott semmi a csempén kívül.
2021. jan. 12. 11:06
Először azt érzed majd, hogy nem veszel levegőt. Nem fog fájni. Egymás után leállnak a szervi működéseid, mert mivel a szíved már áll, nem jut sehová oxigén. Sajnos utoljára az agyi működés szűnik meg, ezért érezni fogod a tudatodban is hogy hogyan halsz meg. Már az utolsó légvételnél lehet érezni hogy nem lesz több, ezért van az, hogy az utolsó légvételnél sokan még kimondják azt hogy köszönöm, vagy azt hogy szeretlek. De ha kerewsgélsz kutatásokat ez ügyben, találni fogsz ilyesmit amiről írtam. Esetleg részletesebben. Engem ez a rész nem foglalkoztat, leginkább csak az, hogy hogyan lehetne megúszni a halál előtti kiszolgáltatott állapotot ami sokszor évekig, hónapokig is tarthat. Ha csak napokig tart, az is azzal az érzéssel jár, hogy elveszítetted a méltóságodat. Szar helyzet nagyon, de nem kell erre gondolni lehetőleg, csak az előttünk álló szép jövőre.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook


Adataid védelme fontos számunkra!

Mint a weboldalak többsége az interneten, honlapunk működéséhez és célzott hirdetések megjelenítéséhez mi és hirdetési partnereink is cookie-kat tárolunk az általad használt eszközön. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a hozzájárulásod szükséges. Erről az adatvédelmi tájékoztatónkban részletes információkhoz juthatsz, illetve bizonyos cookie-k használatával kapcsolatban további lehetőségeid vannak.