A férjem titka, amire 12 évig nem jöttem rá

12 éve vagyunk együtt. Még az egyetemen ismerkedtünk meg egymással. Ugyanarra a szakra jártunk, bár később az élet úgy hozta, egyikünk sem ezen a területen helyezkedett el.

Huszonéveink elején könnyű volt az élet. Kollégisták voltunk, sokat buliztunk. Minden héten többször is randiztunk. Jó anyagi helyzetben volt, a szülei is támogatták és az ösztöndíja sem volt kevés, így gyakran vitt el színház vagy mozi után még vacsorázni valahová, jobb helyekre is.

Amikor olívabogyó volt a tányéromon, mindig azt kapkodtam be először. Ez egy furcsa szokásom, magam sem tudom az okát. Sosem veszek egyébként, de az éttermekben élvezettel megeszem. Ha az ő ételéhez is tálaltak, akkor mindig nekem adta. Sosem gondolkodtam el ezen, elkönyveltem, hogy ő nem szereti az olívabogyókat és természetesnek vettem az elmúlt 12 évben, hogy azok is mind az enyémek.

Felnőtt életünkben elsősorban a saját magunk által megteremtett anyagi biztonsággal foglalkoztunk évekig. Kimaradtak az éttermi vacsorák. A covid alatt alakult ki egy új szokásunk, mert nagyon untuk magunkat a home office alatt. Rendszeresen vettünk jegyeket online előadásokra. A rendhagyó színház utánra pedig rendeltünk készételt otthonra. Eleinte pizzát, kínait, de aztán egyre szélesebb választék után néztünk. Rájöttünk, hogy egészen jó, kimondottan "elit" ételeket is lehet házhoz kérni. Egy ilyen "laptosos" színházi est után tálaltam a kihozott ételt a tányérokra. Poénból raktam az övére is olívabogyót.

Evés közben huncutul figyeltem, hogy majd feltűnik-e neki. Ő pedig simán bekapta egy falattal és jóízűen megette. Meglepődtem. Persze rákérdeztem, nem volt-e neki furcsa, vagy rossz az a falat. Ekkor derült ki, hogy szereti az olívabogyót. Kérdőn néztem rá, hogy akkor miért adta nekem az elmúlt 12 évben mindig a tányérjáról?

Azt válaszolta, azért, mert szeret.