Karácsony? Én nem várlak...

Tulajdonképpen már gyerekkoromban is többször a stresszel volt egyenlő. Szüleim rossz házasságban, boldogtalanul éltek, de akkor bele lettek kényszerítve, hogy örüljenek. Annyira erőltetett volt az egész... Ettől még egy szürke hétvége is jobb volt. Apám egy idő után be is ment 24-én dolgozni, de nem is volt baj. Testvérem még kicsi volt, így nekem kellett a nagy boldog szerepét eljátszanom.

És ez így is maradt nagyon sokáig. A hangulatot szeretem, a fát már nem. Nagyon sok rossz kötődik hozzá. Volt párommal rosszabbnál rosszabb albérletekben töltöttük a karácsonyt, nem éreztük magunkat otthon és a "kedves szomszédok" meg is tettek érte mindent, hogy még rosszabb legyen. Nem tudtunk semminek örülni. Én főleg nem, mert elég rövid idő alatt kiderült, a párom mellett boldogtalan vagyok.

Sokszor, mikor ajándékot kellett csomagolnom másoknak, nagyon ideges és szomorú voltam. Évről évre, nem értettem, miért csinálom? Mit keresek ezekkel az emberekkel? Akik nem is szeretik egymást igazán. Nagyon-nagyon rossz érzés ez.

Legnagyobb vágyam a mai napig, december 22-től január 2-ig eltűnni, elbújni. Szeretnék egyszer boldog és szerelmes lenni és azzal az emberrel tölteni az ünnepeket, akiben bízom.

A legszebb ünnep nem mindenkinek szép. Nem mindenkinek van olyan család, testvér vagy szülő, aki széppé teszi. Esetleg egy illúzió csak, amit ünnepelnél, de nincs kivel, hiába is sokan vannak körülötted. Az egyházi része, ami rendben van számomra, Krisztus születésének ünnepe, semmi más jó nincs benne. Talán bánatomban neki díszítenék csak fát.