Szeretnék a Tiéd lenni...

Harmincas éveim végét taposom és rossz párkapcsolatom után nagyon-nagyon leírtam magam, mint nő. Senkinek gondolom magam. Ugyan próbál néha a józan eszem felülkerekedni, de ha őszinte akarok lenni, nagyon elhanyagoltam magam.

Mígnem, egy nap azt vettem észre, hogy nézegetsz magadnak. Olyan furcsa volt, hátra is fordultam, hogy ki van még itt rajtam kívül, de nem volt ott más csak én...

Helyes vagy és fiatalabb és úgy a szemembe néztél.

Észrevettem magamon, hogy próbálok csinosabban öltözködni, de olyan nehéz és közben olyan szánalmasnak érzem magam. Fáradt vagyok és kimerült a melegtől. Dehogy kellek én, kinevettetem magam. Már nem lehet nem észrevenni, hogy tetszünk egymásnak, de nagyon félénk vagyok, nem vagyok biztos magamban.

Már gondolatban sem tudom elképzelni azt, hogy milyen úgy elaludni, hogy átölelnek, megcsókolnak. Jézusom, de régen volt...

Egyszer jöttél utánam és akkor arra gondoltam, ha meglátod ezt a szánalmas alakomat, többé rám sem nézel. De nem így lett. Nem vagyok olyan kövér, 70 kg vagyok, de persze megéltem szebb időket is. Az elmúlt 15 évemben borzasztó, szerelem és öröm nélküli kapcsolatban éltem. Nem voltam nő egy percig sem, csak haver, barát. Hogy miért maradtam benne, nem tudom. Biztonságom volt érzelmileg, mint egy szülőpótló, egy nagyon jó testvér, egy legjobb barát, de mint Nő, nem léteztem. Nem tudom miért vártam eddig, nem tudom miért hagytam, hogy az egész fiatalságom elmenjen egy aszexuális kapcsolatban, pont én, kinek a bolygói a Vénuszban állnak. Ki szerelmes volt már az oviban is. Vagyis tudom, miért maradtam ebben sokáig, de mégis túl sokáig vártam.

Te most olyan vagy, mint egy kis lélegeztetőgép, vajon tudod-e? Bánatos, élettelen szemeimből úgyis látni fogod, hisz eljátszanom a csábító friss 40-es nőt, nem lesz erőm. Talán lehetek a szerelmed, bár én már lemondtam magamról. Olyan sok idő telt el, túl sok idő telt el.