A férfiak megbánják, vagy hogyan élik meg később? (beszélgetés)

egy férfi ha nem akar gyereket védekezzen

ha egy férfi gyereket akar keressen olyan nőt aki akar gyereket tőle

szóval ha mindenki tudatos lenne nem kellene annyi abortusz és tök mindegy ki akarja az abortuszt és ki nem, fiu vagy lány

Ha továbbvisszük a gondolatot, akkor szerinted akkor se viseli meg a férfit az abortusz, ha a férfi szeretne babát, a nő még nem érzi érettnek magát az anyaságra de bejön, és nő elveteti a babájukat?

Ilyenkor persze a nőnek joga van szabadon rendelkeznie az életéről(a magzatéról is), a férfit úgyse viseli meg?

Mert a nő se akar akaratán kívül anyaszerepbe kerülni, és "ráerőszakolja" a férfira az abortuszt mint megoldást.

Ez az az eset, hogy egy féri is szinte mindent meg tud tenni adott esetben azért, hogy ne legyen apa.

Itt még később dönthet máshogy a ki ezt mondta, de a magzat nem dönthet, döntenek róla...ő csak élne.

Nem-nem. Ha própálja is elfojtani, nem tudomást venni róla, a lelke mélyén, a tudatalattiban ott lesz a történet örökre.

A nőnek a leginkább.

Ha a család mellett döntenétek, akkor is elég sok idő kéne a párodnak, hogy az akaratán kívüli apaságot megeméssze, elfogadja és apa válljék belőle.

Ismerek olyan anyát és apát akik elég fiatalon lettek szülők, úgy hogy nem tervezték.

Az egyik helyen az apa szép lassan elfogadta a helyzetet a sorsát, a másik családban az anya a mai napig nem békélt meg a helyzetével, hogy a huszas éveit nem élhette ki, a bosszú fűti sajnos.

Beszéltél vele arról, hogy milyen érzések vannak benne ezzel kapcsolatban? Nem létezik, hogy valaki közönyös legyen ilyen helyzetben, lehet hogy csak nem mutatja ki.

Nem tudom mi lesz a döntésetek, de hogy őt is egy életen át el fogja kísérni a lelke mélyén, az biztos. Még ha nem is beszél róla.

Úgy tudom a gyogyi mellett ( ami itt is látszik ) becsúszhat a baba.

Jó anyám azt mondta : Aki kutyával alszik, bolhát kap, aki egy férfivel, az babát..

Ezek szerint ha vigyázunk, ha nem akkor is becsúszhat egy nem kívánt baba.

De egy pasinak a mai világba mikor elég sok infó árad, számításba kellene vennie, hogy esetleg bébi is lehet.

Inkább azt nem értem miért csodálkoznak ezen..

"Én nélküle nem tudnám eltartani és felnevelni a kis csöppséget, teljesen rá vagyok utalva"

Ez a mondat nagyon sokat elmond. Te anyagilag kiszolgáltatott helyzetben vagy, hisz ha jól értettem, még mindig otthon laksz.

És ha összekötnétek az életeteket, akkor is megélhetés szempontjából függő helyzetben lennél jó ideig a gyerekkel.

Szüleidre nem támaszkodhatnál.

A párodnak viszont a mostani szinte független életét kéne feladnia, ahol akarata ellenére(mostani állás szerint)apaszerepbe kerülne, és természetesen a család megélhetésének a felelőssége, zömében az ő vállán lenne.

Szevasz Zizi!

Hu, latom, sokaknak volt hozzafuznifaloja :)

Latom, nem erdekel egyutterzes es letolas - nem is all szandekomban.

Volt mar ilyen tapasztalatom, 21 eves voltam, a parom meg 25, mindketten kolykok, raadasul csupan 8 honapus kozos multra tekintettunk vissza.

Gyereknek nem valo gyerek. Eszemben sem volt megtartani, mar le volt beszelve az abortusz a dokival, amikor a pali, 2 nappal a mutet elott szakitott velem. Egyedul csinaltam vegig az abortuszt, es annak ellenere, hogy sajat elhatarozasbol, kegyetlenul megviselt erzelmileg (pedig nem vagyok egy bogomasina).

Az exem par ket mulva sirva konyorogte magat vissza, hogy bocsi es bepanikolt, es azota rajott mennyire szeret bla bla bla. En visszafogadtam, majd tovabbi 3,5 ev multan bekesen elvaltak utjaink. Gyereket egesz ido alatt em akart (mmint EGYALTALAN nem). Most, 10 ev tavlatabol orommel hallom, hogy nosul, es csaladot szeretne alapitani :) (most 38 eves).

A jelenlegi parom meg jobban rajta van a babaprojekten, mint en magam :D Fene se erti ezeket a ferfiakat....

Tanulsag: a ferfiak kesobb ernek, mint a nok. Szvsz egyiktol sem varhatod el 30-32 alatt, hogy AKARJON gyereket. Ha szeret teged, lehet, hogy elfogadja a terhesseget, de nem erzik magukat erettnek (es nem is azok) egy bizonyos kor alatt. Nem tudom, nalatok mi a helyzet, de azt szurtem le a mondokadbol, hogy valahol legfeljebb a 20as eveitek kozepen jarhattok. Hm?

Kész tények elé állítani vagy épp kész szándékkal előállni végül is majdnem ugyanaz. Nem tudom, hogy mi volt az a "letámadás", de igazából nem oszt, nem szoroz, mert akármilyen cukros mázba is mártotta volna az ellenkező akaratát, Neked így is-úgyis fájna :(

Talán még ez első bekezdésben írtad, hogy gyakorlatikag rákényszerített az abortuszra. Ez egy nagyon helytelen kijelentés, mert nem tud akaratod ellenére a műtőbe tolni, egyszerűen megmondta, hogy nem akar ebben a projectben aktívan rásztvenni, és TE eldöntötted, hogy úgy nem tudnád vállalni, ha csak gyerektartást fizet (mert arra hivatalból köteleznék).

Persze az lennne a legokosabb, ha nem foglalkoznál most ezzel, hiszen a körülmények miatt már tényleg megpecsételődött :( csak ugye nem tudja az ember csettintésre elgörgetni a negatív gondolatokat, érzelmeket.

Sztem a legtöbbjét nem érinti meg :( a nagyja tuskó ehhez, de nem tehetnek róla, baromira nincs fogalmuk, hogy milyen érzések indulnak be egy nőben.

Én szembemennék a legtöbb véleménnyel annyiban, hogy a saját férjemtől sem várnám el, hogyha bejelenteném, hogy gyerekünk fogant és én megtartom, örüljön neki. Egyszerűen nem így terveztük. Ha megtartom, és velem marad, az tök jó. Ha lelép, mert nem erről volt szó, így jártam, és magamra vessek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem számíthatnék rá, vagy hogy később, mikor eljöttnek érezzük mindketten az idejét, akkor kihúzná magát.