Hogyan kezelik a férfiak a stresszt? (beszélgetés)

Ne pánikolj!

Tudod, hogy nem szereti és mégis ezt teszed?! Nyugodj meg, ha találkoztok kérj bocsánatot. DE NEM KELL RAGOZNI!

Egyre idegesebb vagyok.Reggel elkövettem azt a hibát,hogy többször is felhívtam,hogy ugye tényleg nem velünk van a baj.Tisztára bepánikoltam.És egyre távolságtartóbb volt....:(

Azóta nem hívtam,de félek hogy rosszat csináltam,és szakít velem emiatt...:(

Nem szereti ha ilyen vagyok....

Remélem nem rontottam el.

De ugye előbújik majd a barlangjából és újra olyan figyelmes és kedves lesz velem mint eddig?

Nagyon rossz hogy hirtelen így eltávolodott....:(

fiatal...20 éves..és én is

De amiken átmentünk,mindkettőnket éretté tettek már.

Nem hosszútávú dolog lesz ez,csak átmenetileg,amíg nekem is és neki is lesz stabil anyagi helyzete.Utána összeköltözünk egy külön lakásba.

Ez már fix,csak ugye idő kérdése.

Szülőkkel csak annyi,hogy semmi nem jó,mindenbe belekötnek,mert a bátyjai már külön életet élnek és hogy ő meg semmire sem viszi majd szerintük.Mintha nem is az ő gyerekük lenne.

nem biztos. hogy nyugisabb lesz... főleg ha a tesójának családja lesz... felnőtt embereknél egy idő után alacsonyabb ilyen szempontból a tolerancia küszöb... az újdonság után ot tis elég elege lesz abból a párnak, hogy mindig viselkednie kell, egy jóízűt nem tudnak veszekedni, egymáshoz bújni, stb, nehogy a harmadiknak kínos legyen:-((

mi a baj a szülőkkel?

sajátosan.. ha beleolvasol a naplómba, meglátod, épp ilyen krízisben vagyunk mi is....

muszáj megvárni amíg megnyílik, hacsak nincs okos taktikád, hogyan mondasd el vele.... a nógatás csak ront a helyzeten...

nem tudom mi a baj a szülők, és közötte, de saját lábra nem tud még állni?

Párom az utóbbi pár napban kicsit eltávolodott tőlem.Én meg nagyon kétségbe estem,mert egyből arra gondoltam,hogy a kapcsolatunkkal van valami baj.Rá is kérdeztem.Erre ő azt mondta, hogy Isten ments,nincs velünk semmi probléma,csak sok a gondja.(Munkahelyén is,meg otthon is,nem bírja már a szüleivel,mert mindig bántják lelkileg,így el akar költözni a bátyjáékhoz.)Így most összejött neki minden egyszerre.Ezért érzem azt hogy nem figyel rám most olyan intenzitással.Nehezen viselem ezt a dolgot,de elfogadom.

Leszögezem,nincs nő a dologban,harmonikus és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

Ilyenkor tényleg az a legjobb ha békén hagyom kicsit,hagy legyen egyedül?