A családom... (beszélgetés)

Utlag már hiába sírja vissza az ember az éveket. Nem tudom miért,de mi emberek hajlamosak vagyunk az olyan dolgokat természetesnek venni mint a szeretet,és a törődés.És ha nincs,akkor hiányzik.

Kijár neki a nyugalom,de apukád mellett is felnőtt volt már az a 4 gyerek,akkor sem élt nyugalomban?Csak az új pasas mellett?!

Igen,belegondoltam. ÉS csak azt tudom rá reagálni,hogy nem vagy (unk) messze az igazságtól. Apu már betöltötte az 56-ot,világ életében dolgos ember volt,ezt sosem lehetett a szemébe vágni,hisz nálunk ő volt a mindenkori kenyérkereső.De most már ott tartunk,hogy munkát keres,és e4nnyi idősen nem könnyű. Miért nem dolgozik?Nem tudom.Nekem ezt sosem mondták. De most,egy hete voltam otthon,és azt mondják eladják a házat. Nincs vele gond,törvény szerint nélkülem nem lehet.Én meg nem engedem.

Amikor a mostani kedvesemmekl összejöttem,fel voltak háborodva,mert más felfogással él,mint ők. Azt mondta apu,hogy nagyon rosszul döntöttem,de én azt válaszoltam neki,hogy :"miért,hátte jól választottál?". És csak hallgatott. Nem mondta volna ki,hogy nem,mert eszméletlen mkacs és konok,de hazudni sem akart.

Nekem sem volt igazi családom...

Remélem, a jövő kárpótolni fog Téged a múlt szenvedéseiért!

örök szenvedésre senki sem ítéltetett!

beteljesítheted az életedet egy új családdal, a sajátoddal, hiszen szüleid is ezt tették: szülői családjuk után lett egy sajátjuk