40 év felett lelki zűrzavar (beszélgetés)
Köszönöm a hozzàszólàsaitokat. Mikor "bekattantam " elkezdem, ez már egy éve tenni magamèrt, futás, rengeteget fogytam. Nagyon jól tett ez nekem. Ő nem bízott ebben sem, hogy meg tudom csinálni, én meg már azért is.
Ma beszélgettünk, azt mondja nem is igazán emlékszik arra, mit beszéltünk tavaly, hát ennyire figyelt, és dolgozott ő is a kapcsolaton. 🤔
Mondtam neki, én azt várom, hogy mondja el ő is, neki mi baja van velem, legyen szíves gondolkodjon el, tegyünk érte, hogy jobb legyen.
Azt is feszegettem neki, amit tavaly mondott, ő mondta ki, hogy köztünk nem működik a szex, nincs kémia, és szerintem nem lenne más bajunk, ez okozza a feszkót köztünk, más minden működhetne, de mivel nincs meg a testi kontaktus, az, h jólesik a másik érintése, ez generálja időnként a felgyülemlett feszültséget, ez miatt veszekedünk.
De ezt nem lehet erőltetni, hogy kívánjam meg, ha nem vonz?
Ma is mondta, h mert én hàrítok stb, persze, hogy kerülöm, ha nem élvezem, sokszor tényleg csak azért van, hogy ne mondja, hogy nincs semmi.
Nancy Ann nagyon jó dolgokat írt! Nagyjából így gondolom én is. Mivel egy ideig a fórumnyitóhoz hasonló helyzetben voltam én is, abszolút át tudtam érezni amit írt és nem tudtam megállni, hogy ne mondhassam el én is, ami eszembe jutott! Annyit tennék hozzá, hogy:
- Hajlamosak vagyunk elképzelni, eltervezni a dolgokat. Valamiféle álomképet vízionálni az életünkből a leendő munkánkról, férjünktől stb fiatal korunkban. Viszont amikor a valóság nem hasonlít ehhez, netán köszönő viszonyban sincs vele, akkor magunkba roskadunk, csalódottak leszünk, kiábrándultak, depressziósnak érezzük magunkat. Azt hisszük, hogy valami nem jó. PEDIG MINDEN RENDBEN VAN!
Csak hiányzik belőlünk az elfogadás!
Vagyis el kell fogadnunk, hogy nem sikerülhet mindig minden tökéletesen.
Nem tudod mindig rendesen kialudni magad, nem sikerül mindíg tökéletesen a nyaralás vagy a vasárnapi ebéd. Egyszerűen el kell fogadni a dolgokat úgy ahogy vannak amellett persze, hogy a legjobbra törekszünk.
- A másik dolog, pedig amit szintén említettél és a fórum nyitónak is ajánlok az apró örömök értékelése és MEGTEREMTÉSE!
Keress magadnak rendszeres napi örömömet! Alakítsa ki rituálékat, amik felfokozzák egy adott dolog örömérzetét,
Pld az én napomban egy örömforrás a kávé ivás,
Próbálj meg sportolni, tanulni valamit. Én egy időben rendszeresen jártam futni. Nagyon boldoggá tett amikor teljesítettem a kitűzött távot. Kikapcsolt a mozgás. Sőt néha jókat beszélgettem a futópályát szintén kijáró emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó stressztől is mrgszanadultam. A futást sajnos abba kellett egy időre hagynom.
Nálam bakancslistás cél volt, hogy megtanuljak középfokon angolul. Mindig is szerettem az angolt, de ez valahogy folyton húzódott. Már 1 éve, hogy amolyan most vagy soha alapon elkezdtem. Kifejezetten boldoggá tesz , ahogy lép|erről lépésre haladok és érzem magamon a a fejlődését!
Általában nálunk sem fergeteges a szex és marad hiányérzetem. Szerencsére vannak azért alkalmak amikor jól kijön a lépés! :-) Ha pedig nem arra is találtam megoldást! :-)
Szóval kérlek ne csüggedj!
A Fórumindító nem egyszer leírta, hogy próbált beszélni a férjével, mindhiába.
Igazából én nagyon jól tudom, mit próbálsz megfogalmazni.
Nekem az a véleményem, hogy ha ezt tovább erőlteted, az a kihűlt főzelék felmelegítésének esete lenne. Mindketten kifejlett személyiségek vagytok, és ebben a korban már nehéz megváltozni és változtatni bárkit is. Főleg, ha nem is akar, mert szerinte minden rendben van. Neki így kényelmes. Nem akar ő már udvarolgatni..minek? Te viszont vágynál egy kis elismerésre. (Hasonló témakörben megy itt egy fórum párhuzamosan.)
Na és akkor most nem leszek szimpatikus az ötletemmel, de azt javaslom, pofozd ki magad, legyél igazi, nagybetűs NŐ, és engedj meg magadnak egy kis flörtöt itt-ott , munkahelyen pl. Jól fog esni a pozitív visszacsatolás, teljesen kivirágzol majd tőle. Ne írd le magad 42 évesen!
Annyit jelezhetsz otthon, hogy te úgy döntöttél, hogy mostantól egy kicsit szeretnél magadba fektetni, hogy jobban érzed magad a bőrödben. Járj egy sportolni, barátnőkkel erre-arra. Ha a férjed akar, csatlakozik...de nem akar majd, ettől ne félj! 😉😂
Mielőtt leülsz megbeszélni ezt a férjeddel, érdemes lenne magadban tisztáznod, hogy mitől lennél boldog, és azt hogyan érheted el. És ezalatt nem azt értem, hogy attól, ha a férjed átváltozna valakivé, aki "melléd való". Nem hiszem, hogy jó vége lenne, ha azzal ülnél tárgyalóasztalhoz, hogy "Szívem, én boldogtalan vagyok, mert nincs meg az izzás köztünk. Oldd meg, hogy legyen, és tegyél róla, hogy végre "nőnek érezzem magam melletted". Ja, azt nem tudom, hogy hogyan, de csináld meg."
Ha csak egy új fellángolás hozna neked megoldást, az probléma. Ezesetben vagy mindketten, de főleg te elkezdesz dolgozni a házasságotok felpörgetésén, vagy találsz más módot, ami felvillanyoz, pl. új hobbi, utazás, sport. De ha ezek nem jönnek be, akkor nem sok választásod marad. A lényeg, hogy legelső sorban magunktól kell elvárnunk, hogy boldogak legyünk.
Nyugi! Ez az u.n. kapuzárási pánik, amikor már tudjuk, hogy elkerülhetetlen, és belülről tiltakozunk ellene.
A 40.-ik szülinapom közeledtével azt hittem megőrülök, mert nem akartam "öreg" lenni. Majd elmúlik!
És majd, amikor már elmúlt belőled ez a zavarodottság, akkor vedd górcső alá az eddigi, jelenlegi, jövőben életedet. Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, és főleg ne cselekedj elhamarkodottan. Inkább beszélgess a pároddal ezekről a dolgokról, mint a jelenleg zavaros gondolataid miatt egyre távolabb kerülnétek egymástól.
Talán ez a családjából jön, ezt látta otthon, az apja se dícsérte a feleségét. Lehet, hogy őt sem dícsérték gyerekkorában, nemigen hallotta a szüleitől, hogy szeretik. Beszélgess vele erről is !
Ezen a téren a férjem is hasonló, ő sem dícsérgetett sokat az életben, szökőévenként mondta, hogy szeret. Nekem ugyanúgy hiányzott mindig, mint Neked, de mivel ilyennek ismertem meg, nem mondhatom, hogy bezzeg régen mennyit udvarolt, dícsért, stb. Tudomásul vettem, hogy ilyen. Lehet, hogy kicsit tud ezen változtatni a férjed, pláne, ha megijed, mennyire nagy a baj, milyen válságban vagy, ki tudja ... Ha azt mondta, jó férj akar lenni, biztos szeret, csak szavakkal is bizonyítson, mert ez Neked fontos ! És nem mindegy a Ti gyerekeiteknek se, mit látnak, hogy viselkednek, beszélnek egymással a szüleik ! Minta lesz felnőtt korukra.
Veled nem működött,vagy a férjed olyan típus,akit kevésbé érdekel a szexualitás?Mondott valamit,hogy miért nem “teljesedett ki”?
Ugyan a férfiaktól szokás elvárni,hogy állandóan tettre készek legyenek,és mindig a szex forogjon a fejükben,de köztük is van,aki másképp működik.Vagy kevésbé érdekli a szex-ennek is sok oka lehet,pl. önkielégíteni kényelmesebb,vagy valójában nem a nők érdeklik,vagy egy szeretett nőhöz,aki a gyerekei anyja is lett időközben,nem tud úgy közelíteni,mint egy “random” nőhöz.
Bármennyire is szexközpontú ma a világ,a szex az életnek csak egy szelete.Ha egyébként harmonikus a kapcsolat,működik a családi élet,akkor valahogy túl lehet lépni ezen.De a hangsúly azon van,hogy minden más szelete az együttélésnek jó.Amit írsz arról,hogy nem dícsér,nem ad pozitív visszajelzést,az aggasztóbb,minthogy nem lepedőszaggató a szex.
Sajnos ő erre nem igazán nyitott. Én sem látom benne úgy azt a férfit, aki igazából mellémvaló.
Erre az érzèsre vágyom, amit leírtàl, hogy nálatok mennyire működik.
Semmi más bajom nem lenne, ha működne rendesen a házasságom ezen része, kihatna az egész életemre, a napjainkra, kiegyensúlyozottabb lennék.
Mert minden más azért normálisan működik.
"Igazából sosem működött, voltak jobb időszakok, de sosem teljesedett ki."
Sajnálom, hogy így alakult, mégis együtt maradtatok. Nekem nem is volt más férfi az életemben, csak a férjem, de a kémia első pillanattól nagyon erős volt. Még nem jártunk, csak táncoltunk, a derekamra tette a kezét, és már futkosott bennem az áram.:)És ez így is maradt ! :) Ezért nem hiszem,hogy a kapcsolatok számától függ az, hogy milyen jó vagy nem elég jó a szex a férjünkkel.
Lehet, hogy el kéne mennetek egy szexuálpszichológushoz, hátha lennének jó ötletei,tanácsai, mivel tudnátok a tüzet visszahozni, feléleszteni.
Lehet hogy csak a rózsaszín ködöt kergetem, de szeretném látni rajta, h szeret, szeretném ha kimondanà. Nekem nagyon fontos a visszajelzès, a dicséret.
16 év alatt nem sokszor dicsért meg. Ha meg meg is dicsért valahogy olyan formális volt, nem tudtam komolyan venni.
Eddig jobban működött köztetek a kémia, csak az idővel változott meg?Ha igen, azt kell kideríteni, mi történt, hol sikott ki a dolg.
Visont két dolgod szeretnék kiemelni:
Sok éves kapcsoltatban, házasságban egyszerűen nem lenet ugyanazt a tüzet, heves vágyat érezni konstansransan, mint egy friss kapcsolatban. Lehet, hogy a szex csak ritkán falrengető, de az intimitás egyéb, nem aktussal végződő formái is lehetnek értékesek.(Bár itt a Hoxán gyakran belefutni olyanokba, akik évtizedes házasság után is naponta bújnak össze és elég csak ránézni egymásra,már izzik a levegő, de én hajlamos vagyok azt hinni hogy ez nem a nagy átlag.)
A másik dolog meg, hogy meg lehet tanulni az apró dolgoknak is örülni a mindennapokban.A FB, az Insta mindenkinek a csodás, különleges élményeivel van tele, vagy legalábbis a tökéletesen megkomponált mindennapjaival.
A való életben nem ennyire “ tömény” a boldogság, az apró morzsákból, árnyalatokból kell szőni.