Szülők közti zűrzavar... Teljesen kétségbeestem! (beszélgetés)
Remélem, hogy átmeneti, csak ez jó hosszú átmenet 2 hónap. Én nem akarok az ellensége lenni, rossz látni, hogy ennyire nem egyeznek. Apukám elmondása szerint nagyon szereti még míndíg, csakhogy kb 3 hónapja az asszonykája elfelejtette a gyerkőceit is, meg az anyai kötelességeket is. És már most apa mondta, hogy az 2 tűz közötti dolog nem mehet tovább. Anya nagyon csúnyán kezd bánni apukámmal.
A 3. fél, nos hát anya bemutatta nekünk(mikor még nem tudott senki semmit), mint a munkatársát, nekem akkor esett le a tantusz a metakommunikációból, de maradtam csendben, ne én legyek a bűnös. Kb 1 hétre rá derült ki minden... Egyébként így első(utolsó) benyomásra nem a leggerincesebbek közé tartozik a hapsi...
Azt gondolom, hogy az elszigeteltség, a "csak ügyvéd jelenlétében beszélek" és a többi, csupán átmeneti. Mondd meg anyukádnak, te nem az ellensége vagy, esetleg mint anya a felnőtt lányával - beszélgethetne a benne dúló gondolatokról, elég annyi is, amennyiről per pillanat úgy gondolja, hogy rád is tartozik. Mert van ilyen része a dolognak, mivel egy család vagytok. Még szerencse, hogy apud megőrizte a higgadtságát és ha szomorú is vagy tanácstalan, azért megosztja veled a gondolatait. Szegény, talán kénytelen is, valahol a te meglátásodra, véleményedre is számít: mit is a leghelyesebb tenni ebben a helyzetben? Ezt nyilván, így a tizenéves tesóddal nem tudja mérlegelni. Mert dönteni úgyis ő fog, neki kell, ez az ő házassága - bármekkorák is a gyerekek. Anyukád barátjáról mit tudtok? Milyen ember? Anyukád most két tűz közt van, gondolom onnan is kapja az instrukciókat, mit tegyen és mit ne, vagy ha ez éppen nincs így, akkor is az érzelmei befolyásolják - nehéz helyzet. Lehet, hogy úgy gondolja, (majdnem teljesen)- felnevelt két gyereket, itt az ideje, hogy ő is "éljen". Ha úgy dönt, hogy nem veletek lakik egy háztartásban ezek után, akkor is törekedjetek arra, hogy a kapcsolata megmaradjon veled és a testvéreddel - kár lenne bármilyen pasiért is lenulláznia a gyerekeit...
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
Hát igazából nem nagyon tudom követni az eseményeket. Szerencsére apukám beszélget velem a dolgokról. Most azt mondta nekem, hogy kész ő nem beszél anyukjám lelkének tovább, csomagoljon és menjen a pasihoz, ne stresszelje a gyerekeket is. Az ő elmondása szerint anya arra hivatkozik, hogy apa nem bírja a pofiját és csak ki akarja paterolni otthonról. Úgy érzem, hogy anya tudatában sincs azzal, hogy mit csinál most, de bármit mondok neki lepereg róla és nem beszél csak ügyvéd előtt téma jön elő... Na most akkor hogyan is értsem meg a kis lelkét. Én szeretem az egyenességet, így megmondtam a két szülőnek, hogy csináljanak valamit, akármit, csak ne legyen ez a eszméletlen negatív légkör itthon. Nekem az anyám meg az apám marad mindkettő, de ha az egyik elszigeteli magát tőlem, akkor hogy foglalkozzak vele???
Nos hát ezek után csak várni tudom a fejleményeket, meg hát a tesók tartsanak össze :) amivel persze nincs baj!
Nekem is elváltak a szüleim. És én azt mondom, hogy így lett a legjobb mindenkinek, bár nálunk még kacifántosabb lett utána a családi élet. De a lényeg ami jött utána: nyugalomba hazatérni, nem érezni a két fél közötti feszültséget, mert hiába nem mondják ki, hogy épp veszekedtek, de érezni a levegőben. Nem hallani a veszekedéseket, a szidalmazásokat....
Nyilván nem volt egyszerű dolog feldolgozni. Amikor először bejelentették, hogy akkor ennyi volt, sírva kértük őket, hogy ne váljanak el...akkor én épp a gimit kezdtem, a legkisebb öcsém 10éves volt...hogy legalább miattunk maradjanak együtt. Bő másfél évig bírták még együtt. Akkor már mi mondtuk, hogy akkor válás, mint ez....
Nem, ne így fogd fel, hogy kicsúszik a biztos háttered. Tudom, arra mindenkinek szüksége van, de nőj fel a feladathoz. Most nem maradhatsz gyerekszerepben - így hozta az élet. Szedd össze magad - menni fog!!!
Innen is lehet nézni - ez is igaz. De ha már vele "elszállt a ló" legalább a többiek ne legyenek megbolygatva. Döntésre meg egyedül a férje kényszeríthetné. Tényleg, mire vár apa?
Szerintem nem kellene otthon csinálnod semmit.Én megkérdezném az anyukámtól,hogy a tesókat mikor akarja elvinni az új apukához...
Most tökéletesen elvan ebben a helyzetben.Senki nem kényszeríti döntésre.Irigylem is érte.Mindenki neki asszisztál.
Bocsi,de ez a véleményem...
Szia! Igen igazad van, ügyesnek kell lennem, mert most életem egyik legzűrösebb szakaszán, mikor is első igazi munkahelyemet kajtatom, és ott van még az államvizsgám, most csúszik ki a "biztos háttér" mögűlem... és még ott vannak a tesók is, akik már nem olyan kicsik, de a tiniknél ez még talán rosszabbul jön ki... Igyekszem vmit kitalálni. (Soha nem fórumoztam eddig, de már most kezdtem megőrülni a helyzettől... muszály volt kiírnom)
Igazából van egy kicsit, mert nem veszi figyelembe, nem értékeli, hogy ezt megcsinálom, az ő szemében ez még mindíg csak egy kis segítség.
Szia. Nekem is az jutott eszembe, hogy szerencséd van valamennyire, hogy te sem vagy már gyerek. Mivel a dolog nem rég robbant ki családon belül - hagyj még egy kis időt anyukádnak is, hogy lecsillapodjon, szerintem ő is keresgéli önmagában azt, mikor,kivel, hogyan viselkedjen. Abban biztos vagyok, hogy nektek, a gyerekeinek nem akar rosszat, de el kell fogadni, hogy most rózsaszín ködben úszik valamennyire. Én azt gondolom, hogy a legtöbb, amit tehetsz, hogy idődhöz mérten közös programokat szervezel a tesóiddal, kicsit "kimenekíted" őket az otthoni légkörből. Ha a kisebbek látják rajtad, hogy nem esel kétségbe, akkor ők is könnyebben túl lesznek majd ezen az egész családot érintő érzelmi válságon. Legyél ügyes, okos ebben a helyzetben, ezt kívánom neked.
Van benned harag anyukád iránt, amiért neked kell csinálni a házimunkát?
De igazad van! Tényleg jobb lenne, de nem akarja a biztosat feladni, de így őrli az egész családot.
Ez alatt azt értem, hogy nálunk nagyon hasonló szitu játszódott le, de én még 17 se voltam egészen. Persze taccsra tett (de nem rögtön). Amennyire úgy tűnt akkor, hogy apukámnak fullosan igaza van, sőt, még évekig úgy tűnt, hosszú évek, évtizedek alatt derült fény dolgokra, amik mentén másképp ítélem a történteket. Akik azt mondják, hogy nem a te dolgod, részben igazuk van, részben nem lehet ebből valójában kimaradni. Nehéz.
Sajnos egyáltalán nem derülnek ki a zűrzavar részletei (nálunk elég kacifántos volt), és nem is biztos, hogy ki kell írd az internetre. Ennyiből nehéz megítélni, de óvakodj első körben elítélni bármelyik szülőt vagy húzni anyukádhoz vagy apukádhoz, amíg nem tudsz minden részletet. Sőt, lehet, hogy minden részletet sose fogsz megtudni.
Egyelőre várj ki, de cifra történet lehet ebből. Mázlid, hogy nagyobb vagy, mint én, kamasznak rosszabb volt, 22 évesen, gondolom, van talán egy főiskolád vagy egy barátod, ami segít?
Csak anyukám azt mondta, hogy nem akar itthonról elmenni, mert ez az otthona. De úgy gondolja, h az teljesen normális hogy másvkihez eljár...
Látszik, hogy veletek nem történt ilyen. Nem ilyen egyszerű ez, hogy akkor távolmaradok. Főleg, ha otthon laksz, és addig bizodalommal voltál a családi várban.
sugi! hosszú menet lesz, vértezd fel magad. sajnos ezt kell mondjam.
Hát egy ideje nem kb 1 éve már nem.
Szerintem ezt nem neked kellene megoldanod. "Nem tartozik rád". Ha édesanyád nem boldog már édesapáddal, akkor jobb lenne kilépnie...
Ezt a helyzetet nem neked kell megoldanod.
Mármint tőletek, a gyerekektől.
De eddig meleg, bensőséges viszonyotok volt?
Vagy lehet, hogy anyukád elidegenedett a családtól (tőletek is)?
22 éves vagyok, 3 hét múlva államvizsgázom, és nyár közepe óta tudom, hogy anyukámnak van valakije. Augusztus közepén már apukám is tudta, onnantól pokol az élet itthon. Apukám rengeteget beszélt anyukámnak, és úgy is nézett ki, hogy rendbe jön minden, mert ugye az a bizonyos 1lehetőség jár mindenkinek. Anyukámnak mondtam, hogy ha már lehetőséget kapott akkor száműzze teljesen a harmadik felet. Nos ez a mai napig nem történt meg és októberben apa kinyomozta a pasi lakását és felment hozzá, nem nagy meglepetésre ott találta anyukámat. Akkor apa azt monda, vagy most eljön vagy mehet oda ahova akar. Hát eljött, de azóta sem változott a helyzet. Úgy gondoltam eddig, hogy elleszek ezzel, tudom majd kezelni bármi is lesz, de a hétvégén minden összetört bennem. Ketten voltunk anyával és gondoltam egy kis lelkis beszélgetéssel beleláthatok, hogy mit gondol. Erre a fejemhez vágta, hogy ő csak ügyvéd jelenlétében mond nekem bármit is. Hát igencsak elkerekedett a szemem és meg kell kérdeznem, hogy most mit tegyek??? Teljesen úgy kezelt, mint egy idegent... A problémát csak tovább súlyosbítja a tény, hogy a házimunkát is 90%-ban én csinálom helyette. Jah és hogy van egy öcsim és egy hugim is! A hosszú történe végére a kérdés: Mi lenne a helyes ebben a helyzetben, mert ezt az idegörlő témát nem nagyon bírja senki! Annyira tanácstalan vagyok! Segítsetek!
További ajánlott fórumok: