2 éves gyereket hogyan szoktassak le a ciciről? (tudásbázis)

Sziasztok!

Hasonló a problémám... A kisfiam 20 hónapos, és egész nap a cicin lóg. március 1-től megyek dolgozni, apa lesz itthon vele, de még mindíg nem tudtam leszoktatni.

Mindenhogy próbáltam, de csak 1-2 alkalommal tudtam leszerelni. Ha csak úgy nem adok neki, addíg üvölt(akár 1 órát)amíg nem adok. Így alszik, így kel, az egész nap így telik.

Segítsetek!!!! várom az ötleteket

Le a kalappal mindenki előtt aki sokáig szoptat!!!Nekem három gyerekem van,sajna kevés ideig szoptak.

Az igaz,hogy ahány gyerek annyi féle!

Óvónő is vagyok és most itthon vagyo a kicsi fiammal.

Egy biztos!A szopizás egy-másfél éves korig táplálék,utána nyugtatás.Azt gondolom onnan már az anyukának van általában szüksége rá,mert ezt csak ő adhatja.Egyfajta függés alakul ki pszichésen és ez néha teher néha nem.Higgyétek el anyukák a kicsi megérzi ezt és ha te vacilálsz,akkor ő irányít!Átveszi a kormányt!Ha valaki nem határozza el magát,azt gondolom árthat a gyereknek is,mert a "nyúl viszi a puskát"!

Két éves kor körül én sem dugom a cumit majd a kisfiam szájába,vagy adok neki enni egy kicsit,mert elesett vagy ilyesmi.Megvígasztalom!ölelés,simogatás,mert az is nagyon fomtos,nem is gondolnánk,de a szexuális életre is ez készít fel,a szopi miatt nem tud a gyerek elszakadni,pláne ha még együtt is alszanak,apuka a másik szobában stb.Sorolhatnánk...A gyerekek mindent látnak,azt is amit nem gondolnánk!Ha jó a kapcsolatom a párommal,fel sem merül bennem hogy meddig szopik a gyerek stb...

Ja és NE KAKAÓT!!!!!!

Sok sikert,de észnél kell lenni(nekem tini gyerekem is van,ott jönnek az igazi gondok,és nem is gondoljuk mi minden okozhat gondot...?!)

Nem értettelek félre, csak hozzáfűztem a véleményemet. :)))

Nem tartom lehetetlennek, hogy előfordul olyan eset, amikor a terhesség hatására lezajló hormonális változások miatt valóban megváltozik az anyatej íze, netán elapad, de nem gondolom, hogy ez törvényszerűen mindenkinél így van.

Bizonyára ez is alkati dolog részben.

Jajj félre ne érts! Ezt a kényes témát mindenki úgy oldja meg, ahogy a gyermekeinek a legjobb. Puszta kíváncsiságból kérdeztem, és nem tudtam az amit hallottam csak pletyka vagy van valóságalapja is.

Nálunk ez nem történhet meg, mert szeretnénk egy 4-5 évet a két gyerkőc között minimum, és azt gondolom addigra nem fog már cicizni. Ha pl most kiderülne, hogy terhes vagyok...jujj...akkor valószínűleg én is szoptatnám tovább. Én is kb 2 éves koráig tervezem.

Nálunk ilyen nem volt. Illetve látszólag, mert a fiam nem igazán tudta volna elmondani. ...én pedig nem kóstoltam. ;)))

Én nem osztom egyébként a nézetet, hogy terhesen nem lehet szoptatni. Elismerem, vannak/lehetnek olyan estek (pl. korábbi vetélés, vagy vetélés gyanú, esetleg anyai betegségek/problémák, amik hajlamosíthatnak vetélésre) amikor bizonyára nem ajánlott terhesség alatt szoptatni. De egészséges, problémamentes terhesség estén, ha a gyerek nem választja el magát, szerintem nyugodtan lehet.

Sokan tandem is szoptatnak, de ezt én nem akartam.

Én több okból pont a 7. hónapban választottam el a fiamat. Részben, mert addigra jutottunk fokozatosan odáig, hogy napi egyre (az esti elalvás előttire) csökkent a szopások száma.

Részben azért, mert az utolsó héten visszaszokott arra, hogy a korábbi 15 perccel szemben 45-50 perceket lógott rajtam, nem tudtam letenni, és nem bírtam már ennyit ülni.

És azért is, mert addigra már nagyon nagy volt a hasam, és benne a lányom is, és igazából mindannyiunknak kényelmetlenné vált. Ülve szoptattam, a fiam nyomta a hasam, a lányom emiatt belülről reklamált, nekem meg borzasztóan fájt a derekam, hátam a sok mozdulatlan üléstől.

Nem egészen értelek, miért nekem címezted, amit írtál. :-O

Én nem állítottam, hogy az általunk követett és nekünk bevált módszer a tökéletes. Le is írtam (kétszer is), hogy tudom, nem működik minden gyereknél.

Mindenki csinálja, ahogy akarja, kinek a pap, kinek a papné.

...kinek meg a lánya... ;)

Én nem vagyok hajlandó becsapni a gyerekemet és szoptattam terhesen is, már 7 hónapos terhes voltam a lányommal, mikor a fiamat elválasztottam. De más máshogy csinálja. Én a többiekhez hasonlóan, csak leírtam a saját tapasztalataimat, véleményemet.

Annak idején én is akartam gyógyszert tej elapasztására ,de nem találtam.:(

Szerencsére hamar elapadt magától.Mindig magamra zártam a fürdőszoba ajtót,hogy a fiam nehogy meglássa ,és akkor fejtem,mert muszály volt.De hál istennek nem kellett sokáig:)

Annak idején én is indítottam ilyen fórumot,mert a leszoktatással nem boldogultam.

Próbáltam,hogy nem adtam neki a lelkét kiordította.Próbáltam,hogy az apja altatja,nem vált be.Ráadásul nekem már jó 1 éve csak az egyik mellembe volt,és éjszakánként nem fordulhattam meg,nem aludhattam kényelmesen.

Én szívesen abbahagytam volna ő nem.Akartam még egy babát és nem akartam terhesen(érzékeny mellekkel) szoptatni egy 2,5 évest.

Elmentük a férjemmel Velencébe 2 éjszakát apu vigyázott rá,akkor nem volt vele gond.

Az út nagyon jó volt,de én nagyon szenvedtem(azt hittem kibírom egy pár fejéssel).

A mellem kegyetlenül fájt,hiába fejtem,alig vártam,hogy hazaáérjünk!!!

Itt a fórumon javasolta nekem valaki,hogy rakjak sebtapaszt a melllbimbómra.És láss csodát a fiam nagyon sajnált amiért bibis lettem,1 nap többször megnézte.NEM SÍRT!!!Viszont kiatlálta,hogy akkor jó lesz neki az a mellem is amibe már egy éve semmi nincs:),ezért azt is leragasztottam:)Elfogadta!!Igaz,hogy napjában többször volt ellenőrzés,ezért több mint egy hétig ragasztanom kellett.

Azóta is velem alszil el,úgy hogy hozzám bújik!!Imádom:)

Örülök, hogy vannak más anyukák is, akik látják, hiába a következetes nevelés, ha a gyerek olyan amilyen, az alapvető természetén nem tudsz se4mmiféle neveléssel változtatni. Mi több, nem is kell. Honnan lenne jogunk, hogy erőszakkal más személyiséget faragjunk a gyerekünkből, mint amivel született? Én inkább elfogadom, hogy olyanok amilyenek, és ennek megfelelően igyekszem őket nevelni. (Egyébként két iszonyatosan aktív gyerekem van, akik képesek lennének egész nap rajtam lógni, minden ezt elkerülendő erőfeszítésem ellenére.)

Az eredeti témához hozzászólva: ésszel, következetességgel és fokozatossággal kell leszoktatni, ha valaki ezt szeretné. Nekem a fiamnál bevált, hogy bizonyos időközönként 1-1 szopást egyszerűen kihagytunk. De erre nem vevő minden gyerek. Egy 2 éves már elég okos, valóban meg lehet neki magyarázni sok mindent, azt is, hogy ő ehhez már nagy. Nyilván nem fog menni máról holnapra, de ha minden nap újra és újra hallja, akkor megragad benne, elfogadja.

Az utolsó időkben a fiamnak is csak elalváskor szopott. Amikor a nappaliról akartam leszoktatni, egyszerűen úgy altattam, hogy az ölembe vettem, megöleltem, simogattam, mint korábban, de már nem volt szopizás. Ő elfogadta mindenféle hiszti nélkül, tudom, nem minden gyerek veszi ilyen könnyen az akadályokat. Az esti altatást meg megkapta apuka, hogy ott se igénylejen engem a gyerek.

Ez szerintem is így van!:)

Nekem jelenleg 2 gyerekem van. 2000-ben született a lányom,nem volt vele sok baj.Normálisan alust stb.

2005-ben megszületett a fiam,egy igazi örökmozgó:)

Kb 2,5 éves volt,mikor átaludta az éjszakát.Addig éjszakánként legalább 1-2-szer kelt és szopizni akart(csak úgy volt hajlandó vissza aludni) én meg alig tudtam aludni,mert elzsibbadt mindenem.

Egész nap rohantam utána folyton összetörte magát ,mindenre felmászott stb.

Most sincs egy nyugodt pillanata sem..

M_Marcsa, nem akarlak elkeseríteni, de ez mázli kérdése is, hogy milyen gyereket fogsz ki. Nekem a nagyfiam ilyen, hogy egész pici korától bárhova mentünk, ott lehetett hagyni, feltalálta magát, eljátszott, elnézelődött, és ez a mai napig itt van. Nem lóg rajtam, nem hisztizik, nem kell szórakoztatni, altatni, foglalkoztatni, talpraesett. Én is meg voltam elégedve magammal egy gyerekkel ezelőtt, hogy lám, a következetes nevelés milyen jól bevált.

Aztán jött a kistesó, aki 2 hós koráig csak sírt, alig aludt. Majdnem 4 hós volt mire a babakocsiba be tudtam tenni, 9-10 hós koráig szinte 24 órában csüngött rajtam, vagy az apján, 1 éves koráig a szobából nem mehettem ki anélkül, hogy ne esett volna kétségbe, 1.5 éves koráig félt minden felnőttöl, senki nem vehette ölbe (nagyszülők sem), ha a látóköréből kikerültem, azonnal "anya, anya" stb. Most 20 hós, és mostanában tudom 1-2 órára másra bízni, mostanában jutott el odáig hogy nem esik kétségbe ha nem lát, ha felveszi más, és egyedül is elfoglalja magát.

Nyilván nem lehet két gyereket egyformán nevelni, de az alapelveink nem változtak a két gyerek között. Egyszerűen teljesen más személyiségek.

Persze, a felnőttnek kell irányítani.

De, ha a gyerekem sír, megvigasztalom. Pl, ha megütötte magát, ha szomorú. Nem a hisztiről beszélek most. Ott nyugodtan hagyom, hisztizzen csak...

nem látok összefüggést amit írtál, az akaratosság temperamentum kérdése is.

Az én gyerekem egyedül játszik, nem sír, nem hisztis, nem nyafog, nem nyaggat. Nem vagyok elfogult, de így van. Mert így tanítottam. A neveléshez kell rendszer és következetesség és szeretet. persze, rengeteg időt töltöttem-töltök vele.

Szia!

Képzeld az én lányom már elmult 4 éves,és az oviba járáskor szokott rá a "cicizésre".Persze nem úgy mint a te lányod,hiszen ő már nem szopik,nincs is tejem rég óta.Nálunk ez azt jelenti,hogy amikor otthon van,és nyugtalan bármi miatt,akkor oda bújik hozzájuk,és megsimogatja a ciciket.Az elején borzasztóan zavart,de szerencsére már kezd leszokni róla.Márcsak az esték problémásak.Amíg mesélek folyamatosan ott tartja a kezét.Megkérdeztem erről szakembert is és azt mondta,hogy ez nem kóros,türelmesen próbáljuk meg más fele terelni a kis kezét és a kis figyelmét.Hát most azon vagyok,hogy keressek neki valami más,kedves nyúgtató,puha tárgyat

Kedveske, nálunk pontosan így ment a nagynál, hogy felébredt egyik reggel, és már nem kérte, sőt hiába akartam mellre tenni, tiltakozott. Ekkor volt 13 hós.

A kicsi 15 hós kora után egyre ritkábban kérte. Mikor eljutottunk a napi 1-ez, akkor egyszer mikor kérte, mondtam, hogy már nincs, elfogyott a tejcsi. Nem problémázott rajta. Arra viszont én próbáltam mindig vigyázni hogy ne az alváshoz kössék. Természetesen nem újszülött korban, de mikor már kezdték átaludni az éjszakát, olyan 1 éves koruk körül, akkor már nem cicin altattam őket. A nagy sírás nélkül átállt, a kicsi sírt néhány estét, aztán aludt. De akkor már én olyan idegroncs voltam az éjszakánkénti 5x-i ébredése miatt, hogy megvolt a kellő elhatározás.

Kicsi lányom 2 és fél éves, vígan szopik, azzal kel, azzal fekszik. Nem sokat mennyiségben, de kéri. Megissza a tejet, utána cici, kakaó után is cici. A tegnap egyáltalán nem kért, ma igen.

Nem akarom elválasztani, mert: neki jó, én ráérek.(ja, persze dolgozok...)

-majd abbahagyja.(nem részletezem az immunerősítő hatását, stb.)

Persze, lehet, ha nyáron még szopik, én meg nyaralnék, azt hiszem elmegyek nyaralni. Mert megérdemlem.