Zsotya Manó születése

2008. augusztus 19-re voltam a kisfiammal kiírva, de éreztem, hogy nem fog a terhességem odáig elhúzódni.

Több vaklármám után (erről is írtam cikket, ha gondolod olvasd el) 2008.08.01-én elment a nyákdugóm, jaj de örültem neki, akkor már nincs sok hátra, gondoltam.

Majd jött a hétvége, de semmi, a számítógépen az időjárás jelentő oldalakat böngésztem állandóan mikor jön már front, nagyon türelmetlen voltam.

Hétfő reggel olyan furcsa érzés fogott el, lehet ma? Beszéltem az orvossal telefonon, hogy elment a nyákdugóm és pár napja keményedik a hasam, megbeszéltünk egy randit másnap reggelre :-)

De nekem elkezdett kicsit fájdogálni is a hasam, á, csak jósló, közben hazajött a férjem és megnézte a hasamat, mondta:

- Te, ez kőkemény, menjünk a kórházba.

- Nem megyünk - válaszoltam, megint az a bunkó szülésznő lesz bent tuti.

Amíg győzködtük egymást, kinek van igaza, egyszer csak elfolyt a magzatvizem(2008.08.04, 19.30.),de úgy, hogy mindenem nyirkos lett. Gyorsan letusoltam remegő kezekkel és átöltöztem és raktam be egy betétet is.

Mire megtettük autóval a 40-50 km-es távolságot éreztem, minden magzatvizes lett.

Megálltunk a kórház előtt, Robi ment parkolóhelyet keresni, én meg elindultam a szülőszoba felé.

A papucsom végig nyomott hagyott és kb. úgy klafogott a sok víztől, mintha éppen Donald kacsa közlekedne a folyóson.

Megálltam a szülőszoba előtt és becsengettem, közben egy srác is mellém állt, 2 fehér zacskó volt a kezében.

Persze megint elöntött a magzatvíz, de rendesen, folyt végig a lábamon.

Kinyitották végre az ajtót.

- Tessék? - mondta a nővérke.

- Elfolyt a magzatvizem. - válaszoltam remegő hangon.

- Látom. - mondta mosolyogva a nővérke, majd a sráchoz fordult, aki ott állt.

- Hozott hálóinget neki? - kérdezte tőle

- Nem - válaszolta a srác - én csak kaját hoztam.

- Nem hozott semmi ruhát neki?

- Nem. - és már nagyon zavarban volt.

- Jaj ő nem hozzám tartozik! - kiáltottam fel, mindjárt jön a férjem, és szerencsére mielőtt rám erőltették volna a kaja futáros srácot (mint később kiderült), megjelent a férjem is.

Megvizsgáltak, kétujjnyira tág voltam már akkor, közben még viccelődtünk is a nővérkével, miért nem tetszett a kismamának az a pasi?

Majd elkezdődtek a fájások és én hülye aznap délután ettem egy kiflit kakaóval, mert az volt nálam a sláger terhességem alatt.

De megbántam, mert ugye ment a hasam, ami normálisnak mondható szülés alatt.

Így amikor mondtam wc-re kell menni, mindig ott termett egy szülésznő, aki benyúlt, hogy jó tényleg wc-re megyek az ábra szerint.

Majd megint megvizsgáltak, ez olyan este tíz körül lehetett, akkor már bő kétujjnyit mondott az ügyeletes doki, még viccelődtem is vele, hogy akkor ugye a bő kétujjnyi, az már lazán három?

Felhívták a dokimat, hogy jöjjön be, mert már alakulunk amit én is éreztem, jöttek az erősebbnél erősebb fájások, szerencsére volt zuhanykabin, mert már átengedtek a szülőszobába és ott a meleg víztől jobban el lehetett viselni.

Csak azt viseltem nehezen, amikor NST-re kellett mindig felfeküdni, mert végig inkább járkáltam volna.

Majd engedtek még egyszer tusolni, de amint kiment a doki, én meg megnyitottam a meleg vizet, a hasamra éreztem egy erős nyomó érzést.

Kiabáltam ki Robinak, szólj a dokinak, hogy jöjjön vissza, mert jön a gyerek.

A zuhanykabint és a szülőágy közötti távolság kilométereknek tűnt, szinte ugrándozva két fájás között tudtam oda elérni.

Végre amikor felfeküdtem a legnagyobb problémám a fájásokon kívül az volt, hogy eldugjam a magzatvizes bugyimat, így azt a derekam alá tettem, de közben ott marad a kezem, mert az öklöm olyan jól be tudott ékelődni a derekam alá, hogy nem fájtak annyira a fájások, szóval úgy szültem, hogy közben a bugyimat szorongattam.

Már éreztem az egyik nyomásnál, hogy jön ki a kisfiam feje és már csúszott is volna ki, de hirtelen visszarántotta a köldökzsinór.

Ekkor gyorsan a dokim rám könyökölt és segített a kisfiamat minél előbb a világra hozni.

Mint utólag kiderült, nagyon rövid volt a köldökzsinór.

De így is Zsolti 10/10 Apgarral 2008.08.05-én 4 óra 30-kor egészségesen megszületett.

Robi sírva vágta el a köldökzsinórt majd telefonált a nagyiknak, hogy Zsolti 56 cm és 3440 kilóval (grammal Te! - kiabáltam rá) megszületett.

Hamar felépültünk a szülésből és mivel kisfiam született, augusztus 8-án már haza is mehettünk apa legnagyobb örömére, hiszem együtt nézhette már a kisfiával az Olimpiát!