Vizsgálatok útvesztőiben

Sajnos tapasztalat, hogy nincs teljes körű felvilágosítás, nem mondják el, milyen vizsgálatokat csináltassunk meg, hogy ne érje a kudarcot újabb kudarc. Persze bízik az ember, hogy vele fog a csoda megtörténni, és elsőre sikerül majd. Van ilyen, csak nagyon kevés. Aztán jönnek a kérdések, az önmarcangolás: Mit nem csináltunk jól, hol hibáztunk? Hiszen betartottuk az orvos utasításait.

Testi-lelki megpróbáltatás, idő, energia, s nem utolsó sorban anyagi megterhelés...

A lényeg, hogy szeretném azoknak a vizsgálatoknak a repertoárját leírni, amiket mindenképpen érdemes megcsináltatni, mielőtt egy jó adag hormondózis mellett döntünk. Sokszor nem könnyű egy-egy beutalót megszerezni, néha el is bizonytalanodik az ember, hogy hátha nem is kell. De igen, inkább legyen egy felesleges vizsgálati eredmény, mint egy sikertelen lombik (vagy akár inszem)!

Minden vizsgálatot sorra veszek, azt is, amiket kért a választott intézet, mert aki esetleg még az elején tart, hátha ennek is hasznát veszi. Kezdjük talán ezekkel. Hozzáteszem, ez saját tapasztalat, ettől bárki véleménye és tapasztalata eltérhet.

- Átjárhatósági vizsgálat (HSG, HyCoSy, vagy laparoszkópia): az intézet vagy nőgyógyász végzi

- Ciklus eleji alaphormonok (FSH, LH, Prolaktin, Ösztradiol, TSH, FT4, FT3, Anti-TPO, Tesztoszteron): nőgyógyász tud beutalót adni

- 21. napi progeszteron (jelzem, ezt nálam nem kérték)

- Ciklus első felében UH vizsgálat, folliculometria (peteérés-követés)

- Chlamydia szűrés (és rákszűrés): nőgyógyász végzi

- Férfiaknak spermiogramm: adott intézet végzi, vagy urológus/andrológus

- Mindkét félnek anti-HIV, Hepatitis B és C szűrés (ÁNTSZ csinálja, háziorvos ad beutalót)

- Labor, EKG (háziorvos)

Ezzel bezárult azoknak a vizsgálatoknak a sora, melyeket első körben kérnek. Nézzük, mit tehetünk még! Mert van mit! Mivel úgyis csináltatni kell hormonlabort, érdemes megnézetni az inzulinrezisztenciára (IR) vonatkozó vizsgálatot – éhgyomri vércukor + inzulin, terheléses vércukor + inzulin és D-vitamin szint –, valamint kiszűrni a trombózishajlamot. Ezek akadályozhatják a teherbeesés, vagy a baba megtapadását.

Kérhetünk immunológiai és genetikai vizsgálatot is, bár ezeket nem mindenütt csinálják meg, igényel némi nyomozást és utánajárást. Engem konkrétan elhajtottak egy genetikai tanácsadásról, ahol a doktor úr a tüszőrepedésnél és az együttlét időzítésénél leragadt. Ha még én is csak ott tartottam volna, valószínűleg nem őt keresem fel. Csak egy példa, hogy miért érdemes ennek is utánanézni: Mikor az első lombikon voltam, hatan vagy heten lehettünk, s mindössze egy lánynak sikerült. Tartottuk a kapcsolatot, boldog volt nagyon. Már 14 hetes terhes volt, mikor kiderült, hogy beteg a baba. Gondolom, folytatnom sem kell. Igen, a reprodukciós eljárásoknak valóban nagyobb a kockázata, de ha lett volna genetikai vizsgálat, talán nem kellett volna mindezt átélnie.

Amit még kihagytam, az a hysteroscopia, vagyis méhtükrözés. Mikor először olvastam a lombikról, azt olvastam, e nélkül el sem végzik. Nos, én két lombikon vagyok túl, és nem volt hysterom. Már nagyon sajnálom, hogy az elején nem csináltattam meg. Az orvosomnak is csak most jutott eszébe, hogy meg kellene nézni a méhet belülről. Hamarabb kellett volna utánajárnom, hogy milyen vizsgálati lehetőségek vannak, de nem gondoltam, hogy nekem kell majd nyomozni, mert amit kérnek, az édes kevés a sikerhez. Hiába, saját kárán tanul az ember. Ti tanuljatok az enyémből!

A teljesség igénye nélkül, remélem nem hagytam ki semmit, amit szerettem volna. Fontos, hogy ha ezeknek a vizsgálatoknak a mezsgyéjén elindul valaki, talán nem is lesz szükség a mesterséges beavatkozásokra, s ha már egy valakinek segíteni tudok, már megérte ezt megírni!