Van megoldás? Avagy emberi értékeink... (beszélgetés)

nekem az az elméletem, hogy ezek a fiatalok nem fognak túl sokáig a világon maradni, egymást fogják kinyírni... ugyanakkor rengeteg rendes, jólnevelt kamasz is járkál az utcákon, csak mivel ők nem feltűnősködnek, nem vesszük igazán észre őket.

igazából én ezt az egészet a túlnépesedett fogyasztói társadalom számlájára írom. figyeljétek meg, hogy nem telik bele olyan sok időbe, és valami hatalmas változás megy végbe a világban... akár fizikai, akár mentális téren nézzük. egyszerűen túl sokan vagyunk, túlságosan rombolunk, és a Föld ezt nem fogja tovább tűrni, át fogunk lépni egy kritikus határt, ami után nem lesz már más, csak valami óriási katasztrófa. nem véletlenül van ennyi természeti csapás manapság, és nem véletlen az sem, hogy ennyi "torzlélek" rohangál a mindennapokban...

észre kellene már vennünk, hogy ideje változtatni, mert így csak a saját sírunkat ássuk, ráadásul napról napra intenzívebben...

Mélységesen felháborított, elszomorított a cikkben olvasott fiatalok viselkedése. Annál is inkább, mert a bátyámmal is történt hasonló, de annak sokkal durvább lett a kimenetele (ld. naplóm 11. bejegyzése).

Átküzdöttem magam az említett topicon. Nem semmi.

Már megbocsáss, de hülyeséget beszélsz, amikor azzal a két szerencsétlen anyával példálózgatsz. Hogyan kerül a csizma az asztalra? Ahogy olvastam, az ő gyerekeikkel nincsenek ilyen bajok, azok tisztességesebbek annál, semhogy tizenévesen randalíroztak volna, és valószínűleg előbbre fogják vinni a világot, ha végre megtalálják benne a helyüket.

A szülők felelőssége egyértelmű, de nem minden határon túl. Ha egyszer Neked is lesz gyereked akkor majd megtudod, és azt is, hogy milyen anyuci vagy. Addig csak a levegőbe beszélsz.

A gyerek nevelése nem csak a szülőkön múlik, hanem azokon a pedagógusokon is, akiknek a kezéből a gyerek „emberiségi jogai”-ra hivatkozva kivettek minden eszközt. A gyereknek jogában áll pl. leköpnie a tanárát, de annak nincs joga ezért egy nyaklevest adni. Amikor én alsós voltam, hátratett kézzel ülve kellett hallgatni az órát. Milyen jó volt, nem lehetett görnyedten ülni, hanem egyenes gerinccel. A hiperaktívság (ami manapság szerintem minden baj forrása) nem volt még beszédtárgy sem.

A mai szülők többsége örül, ha bejárhat egy munkahelyre gályázni. Amikor a gyerekét felvállalta, a többség felelősségteljesen tette, és a legvadabb rémálmaiban sem gondolt arra, hogy mire a gyereke tini lesz, kisezer negatív hatást (TV, Internet, „rossz társaság”) kell kicseleznie annak érekében, hogy ne történjenek jóvátehetetlen bajok.

Öt éve volt, lányom elsős korában: A napköziben ebédeltek, és a tanítónő (mert még kicsik, ügyetlenkék voltak), töltött nekik a kancsóból vizet. Utána pedig mondta nekik, hogy "Gyerekek, 26 gyerekből egy mondta, hogy köszönöm."

Ez az egy az én lányom volt. De nem hiszem, hogy bármi különöset vinnék a nevelésébe, tehát nem értem. Volt köztük jómódú, jól szituált, szegény, tanult szülők gyereke is, kőbunkó is, elég vegyes a felhozatal. Mi egy normál család vagyunk.

Az én véleményem az, hogy ez egy igen összetett probléma! A mai rohanó világban, amikor a szülő nem ér rá foglalkozni a gyerekével és közben a média önti magából az erőszakot, nincs mit csodálkozni. Ám ez nem is jelenti azt, hogy ez rendben van. én inkább az okot látom, a megoldást nem. Mert a szülő megteheti, hogy foglalkozik a gyerekével, de akkor elbocsájtják, elárverezik a házát, fedél nélkül maradnak. A pedagógusoknak szintén meg van kötve a kezük, pedig a szülők után ők vannak legtöbbet a gyermekekkel. Ha az jómodorra akar nevelni, vagy rászól a diákra, hogy nem kéneez csinálni, a fiatalok megverik, megalázzák, leköpik. Így a szerencsétlen próbálkozhat, de ő is félti a saját testi épségét. A szülő sem nevelhet, mert a magyar törvények szerint, ha egy nevelő szándékú pofont ad, már megy is a dutyiba.

A családi háttér sajnos szerintem már nem játszik közbe annyit mint húsz éve.Hiszen a kaposvári kisfiút két igen jó családi háttérrel rendelkező fiatal "büntette" meg. Természetesen sok ellenpélda is van és nyilván aki előtt nincs megfelelő példa, az lesz amilyen lesz, jó vagy rossz.

És még annyi, mindenki volt fiatal, mindenki követett el csínytalanságokat, mindenki előszeretettel bosszantotta a nagyi barátnőjét aki rászólt, csak az a nem mindegy, hogy milyen eszközzel.

Sok múlik a nevelésen, és itt helyeslem "édesmandula" megjegyzését, hogy a szülőket is meg kellene nevelni ahhoz, hogy azok is meg tudják nevelni gyerekeiket.

Ha pl. a tv-be belenézünk egy -egy film erejéig, akkor láthatjuk, hogy mire építik a mai filmeket. Az agresszióra-erőszakra és ezt kiknek készítik??- a mai generációnak!

Tudat alatt ez igen is nagyban hat a személyiség fejlődésre (persze vannak kivételek) és ezt később a viselkedésen lehet tapasztalni.

És ezekért nem a gyerekek a felelősek, mármint az,hogy egyeseknek úgy alakul az életük, hogy pl. nem kapnak otthon megfelelő nevelést.

Az viszont nagyon is elitélendő, hogy maszkban ijesztgetni valakit! Vajon hol láthatták(honnan ötlött az eszükbe) az ilyen és ehhez hasonló dolgot.... :(

sajnos egyre többilyen és még rosszabb gyermek van és igen, szörnyű belegondolni, mi lesz, ha még nagyobbak lesznek.

egy olyan suliban dolgozom, ahol sérült (fizikai, lelki stb.) és magatartásproblémás gyermekek is vannak. ijesztő,ami ott zajlik (lekötözik egy gyenge társukat, belenyírnak ahajába...és ez csak 1 a sok eset közül) igazából sokx még a fegyelmi tárgyalásig sem jut el a dolog, ha mégis, csoda ha elküldik a tanulót. az is igaz, h az iskola keze is meg van kötve, mert ha tanköteles, nehéz. a legtöbbiskolakerülő, csak a segélyek miatt jár, ezt nem is rejtik véka alá. ami számomra rémísztő, h van pedagógus,aki kihúzza magát, nem figyelnek rájuk, nem veszi komolyan, nemérdekli!!! és ezekből a gyermekekből lesznek felnőttek!!!!!!!!!!

Hát nem tudom, én is potenciális bűnözőt látnék benne. Nyilvánvaló, hogy nem zsepiért met. És még hogy álarcot is van képe magára venni!

Egyébként én sem nyitottam volna ajtót, hanem a szívroham után hívom a rendőrséget...

Ez szörnyű,hogy ezért a tettéért bűnőzőként gondolsz rá.Tudom ijesztő volt.De ha adsz neki zsebkendőt és gyerekként emberként beszélgetsz vele talán az is egy kis lépés lett volna a szocializációjához.

Nincsenek foglalkoztatva és a szülő sem képes rá.