Van megoldás? Avagy emberi értékeink...

A minap történt meg velem egy eset, ami elgondolkodtatásra ad okot. Milyen emberekké válnak majd a mai 12-15 éves srácok, milyen lesz a jövő nemzedék, senkinek nem fordul meg a fejében, hogy tenni kéne valamit? Mi lesz az emberi értékekkel?

Én egyedül élek, egy tíz emeletes ház második emeletén. Több alkalommal hallottam, hogy az ajtóm előtt a folyosón kamasz srácok fociznak. Egy-két alkalommal rájuk szóltam kulturáltan, hogy menjenek haza focizni, mert nem is itt laknak. De amikor az én ajtóm szolgált nekik kapufának, akkor már felemelt hangon zavartam el őket.

Majd kevéssel később, mikor már alaposan besötétedett, csöngettek az ajtómon. A kukucskálón hiába néztem ki, sötét volt. Aki becsöngetett, nem kapcsolt villanyt.

Én mit sem sejtve ajtót nyitottam és egy maszkos, álarcos, kapucnis, hangjából és testalkatából ítélve 14 év körüli srác zsebkendőt jött kérni tőlem, nem nehéz kitalálni, hogy azzal a szándékkal, hátha infarktust kapok.

Hála az Istennek, erős idegzetű vagyok és feltalálom magamat majdnem minden helyzetben, így ez nem járt sikerrel. Akár lehettem volna egy szívbeteg idős asszony is, aki talán az ijedségtől akár bele is halt volna.

Mérhetetlen dühöt, kétségbeesést és felháborodást éreztem abban a pillanatban és az járt a fejemben, hogy úristen, ez a jövő nemzedék? Talán most még csak magányos embereket ijesztenek meg álarcba öltözve, de mi lesz később? Majd bankrabláshoz fogják használni? Vagy addig még mást is kidolgoznak? Ha most nem tesz ez ellen senki semmit, akkor lehet kibővíteni és építeni a börtönöket, ahelyett, hogy lakások és szociális intézmények épülnének.

Nagyon bizakodom, hogy létezik valami kiút, megoldás.