Van kiút a depresszióból? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Van kiút a depresszióból?
Szia, ha nem vagy súlyos depressziós, akkor meg lehet próbálkozni enyhébb--vény nélkül kapható--nyugtatókkal vagy gyógyteával, azt szoktam mondani "maximum ártani nem használ"---ez nem vicces, mármint maga a baj, de hátha elég lenne neked első lépésként ezeket megpróbálgatni.
Gyógyszertárben segítenek, van egy csomó ilyen szer minden kiszerelésben és árkategoriában.
Sziasztok!
Szerintem én is depressziós vagyok! És emiatt a rosszkedvűségem miatt már nem keresnek a "barátaim" ! Na jó ez ebben a formában nem igaz, mert ha kell nekik valami akkor azért felhívnak! Nem tudom van-e ebböl a helyzetből kiút! Nagyon egyedül és rosszul érzem magam! Nem köt le semmi és minden idegesit és semmihez nincs kedvem meg türelmem! Bocsi a panaszkodásért! Van valami gyógymód ami gyorsan hat? :( :( :(
Sziasztok!
Border + bipol vagyok.
13 éve szedek gyogyikat folyamatosan.
Sokszor megpróbáltam abbahagyni.
Minden sokkal rosszabb lett, mint előtte valaha volt.
Végletes, és pusztító bepörgések, bekattanások, totális szétcsúszások, hallucinációk, öngyi kísérlet, öncsonkítások sorozata.
Sajnos évekig tartott a megfelelő gyogyi kombináció összeállítása.
Most Floxetet, Lamolepet, Ketileptet, és Frontint szedek.
Muszáj folyamatosan szednem a gyogyikat, a Ketit most kellett hétfőn megemelnem 100 mg-mal, mert újra elkezdtem folyamatosan hallucinálni.
Most jobban vagyok:)
Sziasztok!
Kb. 25 éve vagyok pszichiátriai beteg, depresszióval, és pánikbetegséggel.4 fajta antidepresszánst, és este egy altatót kell bevennem, illetve kellett.Április 10-11 és 17-18-án volt az agykontroll tanfolyam 4 napja.Azóta altató nélkül alszom, az antidepresszáns gyógyszereimet felére csökkentettük, és biztos vagyok benne, hogy fokozatosan el is hagyhatom a szedésüket.Most már csak az epilepszia elleni gyógyszereimet kell továbbra is szednem.Rajtam rengeteget segített az agykontroll, úgy érzem, hogy egész más ember lett belőlem.
Valamelyik héten lett volna egy munka feketén.Másnap kezdtem volna.De megilyedtem,s nem mentem.Vagy csak nem érdekelt.Féltem a napi beutazástól is.Valamelyik nap már mentem egyedül a közeli városba.Igaz,nem vonattal,hanem egy szerződéses járat megy keresztül a falun,s azzal.Mentem boltokba,meg a munkaügyi kp.-ba,meg tortáért.De hazaérve ugyanugy szar kedvem volt,mint előtte.S mindig attól tartok ez az állapot megmarad,vagy bekattanok,s annyi.Itthon nem tudok magammal mit kezdeni,csak tengek-lengek.
Most kilátásba van egy 2 napos kirándulás,s nem tudom fogom-e élvezni így?
S tudjátok az a vicces,hogy nemzeti vagyok,s érdekel az íjászkodás,szeretnék megtanulnilovagolni is,meg minden.S pesze pár hónapja egy nagy nemzeti "család"tagja vagyok.Nagyon jó fejek,meg kedvesek,csak ritkán találkozunk.
Nics munkám,s a 87 éves nagymamámnál voltam télen,s most is.Idegileg kicsinált,idegkimerült lettem,az elmúlt,a mély érdektelenség itt ragadt,s csak rosszabb lett.Megcsinálok mindent,mosok,takarítok,meg kerti munka,elintézek dolgokat,de érdektelenül.Lassan már a barátom se érdekel,mindenkiről azt gondolom,csak egy ember,csak valaki,még a családról is.Csak valakik,a dolgok,amiket csinálunk értelmetlen,olyan,mintha játszanánk.Nem élvezem,olyan vagyok,mint egy gép.Ez mi,depi,vagy életuntság?
Tavaly augusztus óta vagyok a depibe...igaz ez már nem depi,hanem kiábrándultság,elidegenedés a világtól,emberektől.Ha menni kell egyedül messzebre,kiver a víz,mert nem érdekel,nem merek elindulni.A faluba még elmegy,hogy felbiciklizek.Voltam már kirándulni is,barátokkal,meg minden,de a nap végére megint rossz kedvem lett.Minden nap egyforma,semmi sem érdekel.
Voltam a házidokinál,csak gyógyszert irt,meg egy tesztet töltöttem ki.Próbáltam teát,ginsenget,orbáncfüvet,de semmi.Gyógyköveket hordok,hátha,meg persze egy kis fa keresztet a nyakamban.Jó idő van,nem is érdekel.Néha egy-két percre bekattan,hogy jé,jó a kedvem,de utána ráeszmélek,hogy nincs munkám,lassan utálok mindent.Álmomban mindig az van,hogy a régi vagyok,jövök.megyek,érdekel minden,s reggel felébredek a valóságba,utálok mindenkit,akit érdekel valami,s jókedvű.Mit tegyek?
Szia!
Van ki ut! Mindig nézd az élet szép oldalát.Én apámmal harcolok örökké és most jutottam oda,hogy ezt a kapcsolatot meg kell szakitani!Mert idegileg kikészülsz.Nálunk a huggom van a központba.De messziröl letojom.Azt tanácsolom,hogy kezdj önállo életet!Nagyon nehéz munkát találni,de ha sikerülne keress egy olcso albérleti szobát! Költözz el otthonrol,keresd fel a barátaidat és keress egy komoly kapcsolatot!Mert ha van hova menned,van kit szeretni és munkád is van másképp fogod az életet nézni.Vonj be egy jo szakembert,mert csak igy lábalsz ki a depiböl!
Szia Nagymedve, szedtél-e valamilyen antidepresszánst, s ha igen, mit?
Milyen terápiára jártál, és meddig?
Ez csak pár kérdés ami felmerült bennem a soraidat olvasván.
Nem, ez így valóban nem élet, vagyis az, csak nem jó, és nem teljes és nem Hozzád méltó.
Szerintem saját magadtól nem tudsz kijutni a depressziódból, csak ha egy nagyon jó szakembert találsz, akivel meg tudod osztani a gondjaidat-fájdalmaidat, aki megért és empatikus Veled, és tud adni valamilyen gyógyszert, hogy ne legyél ennyire Magadba zárt.
Tudom miről beszélsz, mert nekem is hasonló problémáim voltak, és komolyan foglalkoztatott az önirtás éveken keresztül...aztán úgy döntöttem, adok magamnak még egy utolsó esélyt, és elmentem egy helyi psziciáterhez.
6 hete szedek gyógyszert és járok vissza Hozzá terápiára, és máris sokkal jobban vagyok.
Neked is csak ezt tudom javasolni, próbáld meg, sikerülnie kell, és meglátod mennyivel jobb lesz ha már nem leszel ennyire mélyen!
Nem,nem élet,legalábbis nem a tiéd.
Tedd a magadévá.
Egyedül vagy,független,tiéd a világ.
Sziasztok!
29 éves vagyok, és mély depressziós már több éve, és úgy érzem nincs kiút,már az öngyilkosságra is sokat gondoltam, de egyelőre nem mertem megtenni. Érettségi óta 1 év egyetemet, egy sikeresen elvégzett tanfolyamot és néhány hónap alkalmi munkát leszámítva se suli, se munka, nincs barátnőm/feleségem, soha nem volt egyetlen komoly kapcsolatom sem, nem járok társaságba és teljesen bezárkóztam. Döntésképtelen vagyok, nincs kedvem semmihez, félek az emberektól. Több szakembernél is jártam már, de nem tudtak segíteni. Sajnos a nővérem is hasonló betegségben szenved, már háromszor próbálta megölni magát, de nem sikerült neki.
Több oka is van, hogy ide jutottam:
- a szüleim teljesen más felfogásban neveltek, teljesen más irányba akartak elindítani az életben
- édesanyám már-már betegesen vallásos (bocsánat, nem akarok senkit ezzel megbántani), és gyerekkorom óta teljesen rám telepedett, és azt szerette volna, hogy úgy éljek, ahogy ő, amit én nem akartam, ráadásul állandóan azt nézi h mit csinálok és azt szeretné h mellette éljem le az életem, mindenhova magával rángat, még most is, lassan 30 évesen
- a már említett nővérem volt mindig az középpontban, minden ő körülötte forog a mai napig, az egész család az ő gondjaival foglalkozik
- az én betegségemet nem veszi komolyan a családom, csak a nővéremét
- sorozatos kudarcok, tragédiák (sikertelen vizsgák; elvesztett, otthagyott munkahelyek; édesapám, nagymamám halála gyors egymásutánban)
- a fokozatosan kialakuló betegségem miatt a barátaim nagy részét elvesztettem
Szerintetek élet ez így?
Sziasztok!
Én is depis voltam,sikerült nehezen kigyogyulnom.Nekem se volt felhötlen a gyerekkorom.Imádták a huggomat és én hátul maradtam.Nekem a nagynéném volt segitség minden tekintetben.Apám verte az anyámat.Sanos minden nöt ver.18 évesen férjhez mentem,majd 28 évesen elhagyott a férjem.Akkor lettem depis.Évekbe telt mig kilábaltam belöle.Sokat segitett,hogy leérettségiztem,majd a tanárképzöt félig elvégeztem.Aztán megismerkedtem a munkahelyemen az igazival.Mára teljesen egészséges vagyok.
véletlenül lenyomtam a küldést...
Szóval: 20 éves kromra már mélydepressziós voltam, aztán belemenekültem egy kapcsolatba, lett egy Kisfiam, Akiről 3 évesen derült ki, hogy Autista...
Egész életemben az volt az álmom, hogy majd lesz egy gyerekem, Aki szeretni fog, aztán Ő meg dühöngő Autista let, és 5 éves kora óta intézetben van...
Az Apja meg 8 évvel ezelőtt felkötötte magát, mert Neki is pokol volt a gyermekkora, Alkoholista szüleivel, akik éjjel is kirakták Őket az utcára, ha részegek voltak, de Ő soha sem tudta feldolgozni...
RAjta elhatalmasodott a neurotikusság...
Aztán '97-től kezdtem el járni, akkor felmentem a helyi psychiátriára, és sírógörccsel mondtam, hogy segítségre van szükségem, mert megőrülök, annyira nagyon fáj a MINDEN(!!!!).
Aki magától megy oda, annak nem kell befelüdni, nem kötelező, járóbetegként kezdtem el járni, és azóta is járok, csak már nem oda, hanem Egerszegre...
NEm Rita, Hajni...
'97-ben kezdtem el járni, de akkor már hosszú évek óta voltam depis, csak azelőtt nem olyan mélyen, mint akkor...
Nekem A Szüleim voltak, akik psychikailag terrorizálta, és terrorizálnak egy áleten át, mrt olyan a felfogásuk, csak Őszerintük az a jó, ahogy Ők gondolkodnak...
Anyu egy életen át volt paranoiás, mindig mindenkiről azt gondolta, és gondolja, hogy Őt mindenki üdözi, Őt mindenki bántja, és is egy szemét, gonosz kölyke vagyok, Akivel megverte az Isten, de a Fia is, a Bátyjám, gonoszkodik a rokonaivel, Apu testvéreivel, és néhány szomszédjával is...
Nemrég Apu is mondta, hogy ezt hallgatja Tőle már 50 éve, más már ezerszer elvált volna Tőle...
Gyermekkoromban megfosztottak a saját akaratomtól, bezértak a lakásba, soha, sehová nem engedtek el, és még most is, 37 évesen is kémkednek utánnam...
Anyu annyira paranoisás, hogy mindig mindenkit elüldözött mellőlem, Bármikor az életben megismerkedtem Valakivel, nem azt modnta, ait egy normális gondolkodású ember, hgoy adja Isten, hgoy Sikerüljön Neki, nem, anélkül, hogy Bármit tudna az illetőről, sem a nevét, sem azt, hogy kicsoda, mivel foglalkozik, stb...stb... BIZTOS, HOGY PÓRULJÁROK!!!! Ő tudja!!
Apu meg: egy életen át Ő törte le a GYerekinek az önbizalmát....
Egy életen át hallgattuk, és hallgatjuk Tőle, hogy: Belőled nem lesz semmi, nem viszed semmire, majd elmész WC-t pucolni, vagy utcaseprőnek...
Amikor 8.-as voltam, nem engedtek oda tanulni, ahová szerettem volna, nem is érdekelte Őket, hogy a GYerekeik mit szeretnének, és amire visszajött a Suliból a papír, hogy nem vettek fel, arra máshová kellett mennem, ez volt akkor a Gyors-, és gépíró, kettő éves, majd utánna levelezőn érettségiztem de végig azt hallgattam Tőle, hogy úgy sem leszel rá képes, soha az életben nem lesz érettségid, mert Te nem vagy rá képes...
Aztán mégis képes voltam rá...Soha sem segítettek hozzá, hogy bármit is tanuljak, mert az kidobott pénz, mert sohga sem leszek rá képes, azóta jó pár tanfolyamot elvégeztem, sikeresen, egy emelt szintűt is...
Bankkölcsönből, amit nyögök, mert munkanélküli vagyok...
ÉS azóta is rombolja az önbizalmam...
Éppen ezért már kislány korom óta vagyok depressziós, csak akkor Ők ezzel nem törődtek, soha sem vittek szakorvoshoz, és 20
Szia Rita, azt olvastam hogy szedsz gyógyszert, csak az nem világos hogy jársz terápiára is mellette?
Mióta vagy depressziós?
Én nagyon régóta, de csak most szántam rá magam a gyógyszerre és a pszichoterápára, ezért érdeklődöm, mit várhatok tőle, és mennyi idő után.