Válogatós gyerek

Az egyikük már javulóban van, de a kisebb mester fokon űzi. Hogy mit nem eszik meg? Könnyebb leírni, hogy mi az, amit megeszik. Sajt melegszendvicsnek, tésztán, bagetten. Halat rántva. Csirkét sütve, főzve, jókedvében pörköltnek nokedlivel. Húsleves, lebbencs leves (szintén, ha olyan kedve van) gyümölcs leves, rántott leves, néha tojás leves. Tükör tojás, főtt tojás. Gyümölcsjoghurtok, müzlik, pelyhek, puffasztott ropogtatni valók. Köretnek jöhet rizs, szigorúan ízetlen kivitelben. Többnyire meg is győződik annak megfelelő elkészítéséről, meg szokta kérdezi: - Anya ízetlenre főzted?! - szóval igen, ezt ízetlenre kell. Sertésből csak rántott hús, jó sok krumpli pürével (ebben vaj, tej és tejföl is van). Az édességeket nem írom, mert azt szinte kivétel nélkül megeszi. A gyümölcsöket is nagyon szereti. Az édességek közül kiemelném, tavaly nyári találmányomat a spenótos muffint. Na, azt nagyon szereti. A spenót ízét mákkal elnyomom és az aprónép imádja, mert édes és bizarr színe van. Itt a kör nagyjából bezárul. Persze kenyérféléket, kiflit zsömlét szívesen eszi, ezért maradt a végére, úgy mint az édesség.

Szó ami szó, válogat. Ez azért gond, mert nem csak itthon teszi. Az óvodában, ha lehet, ez még inkább hangsúlyt kap. Én meg irulok-pirulok, mert nem és nem eszik meg semmit, sokszor még azt sem, amit itthon elfogad. Lassan úgy érzem magam, mint valami gonosz mami, aki nem tesz semmit azért, hogy lassan éhen haló gyermekét megmentse. Mert ha éppen olyan a koszt, akkor akár negyed szelet kenyérnél nem eszik többet. Persze itthon éppen ezért igyekszem bőséges reggelit adni neki, na de ettől még az óvónéniket rázza a hideg, hogy nem eszik az ebédből. Minap szóba került, hogy biztosan ezért is olyan beteges.

Nekem itt úgy éreztem betelt a pohár. Igen, nem eszik az oviban (sem), de nem betegesebb, mint mindent megevő testvére volt ilyen idős korában. Sőt. Testvéreire jellemzőek a magas lázas megbetegedések. Ő lazán átvészeli ugyanezeket a fertőzéseket. Hányszor feküdt már ki a család hányás hasmenéstől?! Ha el is kapja, sokkal könnyebben átvészeli. Betegségének többsége nátha, köhögés. Két bátyjával mire betöltötték a hatodik évet, párszor már megjártuk a kórházat fertőzések miatt. Vele még nem kellett kórházba menni. Így ha hasonlítunk, összességében kevesebbszer beteg és enyhébb lefolyású betegségei vannak. Az egyetlen amivel küzd azaz ekcéma.

Mit tettem, hogy egyen? Csináltam táblát mindenkinek és amikor ettünk berajzoltuk rá azt, amit ettek. Aki mindenből evett, étkezés végén kaphatott valami finomságot. Volt kérlelés, édesgetés. Osztottam levonót. Jártunk pszichológusnál, pszichiáternél. Mindenki ugyanazt mondta. Ha nincs vitamin hiánya, akkor nincs baj. (A háziorvos megvizsgálta és szerinte nincs baja.) Azzal ártok a legtöbbet, ha foglalkozok vele. A legcélravezetőbb, ha békén hagyom. Megkínálni és elfogadni, ha nemet mond. Elsiklani fölötte. Persze az is fontos és nem a végére való, hogy együtt kell étkeznünk. A szakemberek szerint meg kell osztani a felelősséget: a szülő dönti el, hogy mit, mikor és hol eszik a gyerek, és a gyerek dönti el, hogy kér-e, és ha igen, mennyit. Nagyjából ennyi. Még nem oldódott meg az ételmizéria, de én (újra)lezárom. Addig míg nagyobb és okosabb lesz, megkínálom, de ha nem kér, nem esek kétségbe. Próbálok minél több gyümölcsöt adni és a lehetőségekhez képest változatosan étkeztetni, nem szekálni. Már csak azért sem, mert még soha nem hallottam olyan gyerekről, aki az étel mellett éhen halt volna.