Vallomások

Szép és okos gyerekeim vannak! Nincs szükségem arra, hogy Facebookon mutogassam őket, engem nem tesz boldoggá, se a like, se a cuki komment. Én ezek nélkül is tudom, hogy boldogok vagyunk!

Megláttam a belgyógyász orvosomat a Facebookon, 2 év alatt sokat hízott, tokás lett és kezében cigi. Mégsem szeretnék már a páciense lenni.

Én sokszor elfelejtek fotót is csinálni, nemhogy egyből kitenni facebookra, ha valahol kirándulunk, annyira el vagyok foglalva a pillanattal..

Leállítottam a Facebookon a követését egy ismerősömnek, akinek most született a harmadik babája és tolja róla a képeket. Az enyém másfél hónapos lenne, ha nem veszítjük el az elején.

Nem akarom megfejteni a férfiak gondolatait, fejtsék meg Ők az enyémet.

Ez a szerelem gyorsan jött, és gyorsan ment. Jobb, ha nem ragaszkodom hozzá.

Már nincsenek szavak.... Csak csalódás, hatalmas 😞

Én háromgyerekes anya vagyok. Ha kell kézen állok a Facebookon, csakhogy megmutassam mit tudok!

Valakinek sajnos nincs kertje, ahol elkapirgálhat... Így marad a Facebook. Nekem sincs kertem, de Facebookon legalább látom másokét. XD

Kislányom névnapjára sütöttem egy tortát, azt is kitettem Facebookra. Szeretek mindent megosztani!

Amíg volt Facebookom, akkor sem írtam ki a szülinapomat, meg a főztöm sem raktam ki egyszer sem. Én is töröltem magam. Telefonon is utolér aki akar. Van elfoglaltság a kertben is.

Mindig is szégyenlős lány voltam a súlyom miatt, de az utóbbi időben sikerült lefaragnom belőle 5 kg-ot (bár még most is van rajtam faragnivaló). Elítélendő, ha elkezdtem élvezni a férfiak elismerő tekintetét?

Az a baj a csodákkal, hogy mindig másokkal történnek meg. 😉

Ez a buksza véleményem szerint egy nagy baromság.

Nem vagyok nyugodt. Hiába jó a vírushelyzet, felodották a kijárási tilalmat. Mégsem felhőtlen az örömöm. Bárcsak eltűnne a vírus.

Azt mondja, attól függ, milyen hangulatom van... Én meg ugráljak,amikor kedve szottyan?!?! Inkább a kukorica : nem ugrálok

Gyászolok.

Hitetlen vagyok.

Reggel óta halogatom a fürdőszoba-takarítást. Lehet, hogy holnapra marad.

Várom a pünkösdi hosszú hétvégét.

Néha azt sem tudom, milyen nap van.

Munkahelyi gondjaimat hazaviszem, a párommal megbeszélem. Ő mindig biztat. Nekem ő pszichológusom.

A lányom használt bugyijait hordom. Nem agyonhasznált, nem kopott, csak általa nem kedvelt darabok.

Remélem sikerül, hogy foglalkozhassak kisgyermekekkel.

Siratom a karantént. Nekem nagyon jó volt. Többet figyeltünk egymásra, nyugodtabb volt minden.

Nincs Facebookom, sem autóm, és férjem sincs, aki eltartson és főzzön rám. De boldog vagyok a kis kertemmel, jól érzem magam.

Az anyám gyűlöl engem. Képtelen szeretni. Pedig soha az életben nem ártottam neki, sőt. Nem tudom ezt feldolgozni 32 éves létemre. Borzasztóan szenvedek, ha csak rágondolok görcsbe szorul a gyomrom és sírok.

Nekem is az anyagiak a fontosak, mint ahogy a lentebb lévő vallomásban olvasni! Szerelemmel nem lehet számlákat fizetni! Persze szeressen a párom és tiszteljen, de az nem elég! Semmire! Ui.: “Előző”, ha olvasod: lehetnénk barátok! 😊😂😊

Nagyon sok a beteg ember, úgy gondolom..

Lehet nem vagyok boldog, de akkor is posztolni fogok, hogy mindenki irigykedjen rám!