Vallomások

3hónapja szakított velem. 1hónapja semmit sem tudok Róla, igyekszem túl lenni Rajta... Már múlik bennem az érzelem, de olykor még hiányzik... Pedig Õ már biztosan elfelejtett.

Nem látom értelmét a netes társkeresésnek. Beleugrani a való életbe és ott keresgélni, az való nekem. A mostani kialakult helyzet ezt nem teszi lehetővé, nagy kár.

Nem fogom visszaengedni a gyerekem a karantén után az egész napos iskolába, csak a délelőtti órákra. Nem érdekel mit ír a törvény. A gyerek itthon szárnyal, szorgalmas, az iskolában pedig ... nah :/

Szeretem az itthonlétet, nem akarok visszamenni dolgozni, nem hiányzik a fizetés. Többet ér a biztonság és a nyugalom.

Fiatal, szingli nőként felregisztráltam a Tinderre. Bevallom egy "párom sincs" 3 napja. Nagyon gázok fent a pasik, 100 - ból talán 2, ha tetszik. Azt hiszem, nem itt fogom megtalálni álmaim lovagját.

Reflux diétán vagyok lassan 2hete. Az epém is fájdogál néha. Ma mégsem érdekel semmi...ittam 2pohár vörösbort, kicsit be is csíptem de tök jó. Betolok egy Ristorante pizzát is mellé.

35 évesen Minnie pólót vettem magamnak. Lehet, hogy gyerekes, de nekem nagyon tetszik. :)

Gyakran járok a vízpartra, minden békát felemelek és megcsókolok. Nem létezik, hogy nincs köztük elátkozott királyfi.

Anyám fel akar jelenteni, mert ivartalaníttattam a kutyáját.

Örülök a maszk viselésnek. Legalább takarja a céklavörös náthás orromat, és nem bámulnak miatta.

Fáj hátul a derekam vagy a vesém, nem tudom. Más dolog miatt május elején muszáj lesz mennem dokihoz.. remélem, nem találnak nagy bajt...

Úgy átvertek engem, hogy nem is tudom, hogy álltam talpra!

Jobban félek a daganatos betegségektől és a szívinfarktustól, mint a koronavírustól!

Annak örülök, hogy nem kell elmennem kényszerből nyaralni a családommal. Nem értem a felháborodást.

Félek attól, hogy öreg leszek és magányos!

Minden exem megkapta azt, ami jár. Sosem átkozódtam, nem kívántam nekik rosszat,DE beigazolódott.. ahány könnycseppet hullajt egy nő férfi miatt,azt megfizeti. Most hallom, hogy kivel, milyen durva dolgok történtek azóta. Mindennek ára van.

Nem állok szóba magyar srácokkal, mert a legtöbb negatív gondolkodású, arrogáns és csóró is.

A pasim 3 hónapja itt hagyott. Itt hagyta a szekrényét, 100 x kérdeztem mi legyen vele. Azt mondta adjam el! El is adtam, holnap jönnek érte. Bevallom rossz érzés, de tudom, hogy sosem jönne vissza érte, nekem pedig kell a pénz.

Nem érdekel az U1 kaja!😊

Életemben először egyetértek Gáspár Győzővel.

Örülünk, mert elmaradnak a kényszer-nyaralások (reméljük)..

Túlérzékenység, másoknak állandóan kedveskedni, ebből lesz az, hogy mindig a pad alá esel, mert kihasználnak. Ez lelki problémát és ingerültséget okoz.

Büszke vagyok magamra, amikor úgy viselkedek, ahogy elterveztem. :D

Szeretnék már túlesni a koronavíruson. Aztán meg nem foglalkozni vele. Elegem van az egész hisztiből. Immunitást akarok végre.

Ma megyek rákszűrésre. Borotváljam le magam, vagy ne? Ez örök kérdés nekem.

Ahogy nézem a TV-ben a hüvely- és lábgombás reklámokat, örökre elment a kedvem a strandástól, és a fürdőktől.

Neki kellett állnom kalóriát számolnom. Így kénytelen vagyok enni, mert ha nincs meg a napi 1000 akkor valamit lenyomok a torkomon. Hiába nem kell, nem vagyok éhes ennyit muszáj.

Hiányoznak a kisdobos, úttörő éveim.

Ősszel minden hétvégén elmegyek kirándulni! (Majd ha kiengednek minket!)

Be kell fejezni ezt, fel kell állnom és elindulni előre és nem visszaesnem! Minden jót mindenkinek!