Vallomások

Nagyon fázós hölgyemény vagyok. Este sokszor ellopom a párom takaróját is. Őt úgy is melegen tartja a háj.

Mást simán sértegetek, de ha nekem szólnak be, rögtön jelzem a moderátornak.

Csajok, pedig örülök emellett egy (vagy több) klassz barátnőnek is, akikkel lehet "csajos" napokat tartani. :) De azért nem panaszkodom! :)

Üvegmosó kefét nem tennék adventi koszorúra, se más karácsonyi dísznek nem használnám. Pedig ez most trendi. Más teheti, nekem nem gond, de én nem.

Ma csak négyszer hibáztam, lecseszett a főnököm!

Nekem is a férjem a legjobb barátom és szerelmem egyben. Bármit elmondhatok neki, megért, vigasztal, támogat, velem örül. Egyszerűen csodálatos ember.

Már november végén feldíszítem a műfenyőt és csak február végén szedem le. :)

Terhes lettem, pedig el vagyok kötve...

Oh, de jó azoknak a nőknek, akiknek a párjuk (házastársuk) a legjobb barátjuk: "neki bármit elmondhatok, nem irigy, nem féltékeny a sikereimre, nincs benne rosszindulat és mellesleg minden igazán érdekli, amit mondok neki" ... 😕

Nincs egy igaz barátnőm sem. A páromat tartom a legjobb barátomnak is, neki bármit elmondhatok, nem irigy, nem féltékeny a sikereimre, nincs benne rosszindulat és mellesleg minden igazán érdekli, amit mondok neki. Ez sajnos egy barátnőre sem igaz.

Nem bírom a forrónadrágos, kivágott ruhákat hordó nőket.

Nagyon rosszul esik a meg nem értettség!

Alvás, evés, ivást leszámítva egész nap csak internetezek.

Megismertem interneten egy külföldi pasit. Ártatlan esti beszélgetésnek indult, de jól sikerült, bejelöltük egymást Instagramon, később Facebookon. Külsőre az esetem, nagyon rendes pasi. Angolul beszélünk. Félek, hogy nagyon megkedvelem.

Keveslem a két választási lehetőséget. A "nem baj" és a "kukorica" mellé kellene egy nagy "?" is, ami az értetlenségnek adna hangot...

Még a szendvicset is az anyám csinálja meg nekem.

Bohóckodásnak, képmutatásnak tartom a karácsonyt és az azt megelőző készülődési hajcihőt. Az emberek nagy része nem hívő ember, nem gyakorolja a vallását, és a családjával sem törődik az év más napjain. Akkor most mire fel karácsonyozik?

Csak a gyereknek veszek ruhát! Idejét sem tudom mikor költöttem magamra!

Mindig újabb és újabb ruhákat veszek. Ideges vagyok, ha nem vásárolhatok. Múlt hónapban már kölcsönt is vettem fel. Félek, hogy szenvedélybeteg vagyok. A ruhák nagy részét nem is hordom.

Még jobban vágyom az érintésére, mióta egyszer megtettük, amit nem lett volna szabad, mert egyikünk sem független. :-(

Mindig könnybe lábad a szemem, ha a 80-as évek zenéit hallgatom, vagy csak rágondolok, nem hiába mondják, hogy azok a csodálatos 80-as évek.

Én is fiatal vagyok, mint az iménti vallomás író. Szégyellem bevallani a barátnőimnek, hogy nincs szexpartnerem sem. Az exeimmel nem feküdnék le, idegent meg nem engednék a testembe. Nem szexeltem fél éve.

25 éves nőként jól keresek, igényes, (állítólag szép vagyok), magamat tartom el, nem vagyok butuska. Az ismerőseim azt hiszik, boldog szingli vagyok, akiért bomlanak a pasik. Pedig az igazság az, hogy magányos vagyok s egy pasi sem udvarol nekem.

Vettem egy női zakót (nem az a tipikus női), anyám abban a hitben van, hogy ez egy férfi zakó, pedig, női gombolása van (jobbról balra gombolódik). Kíváncsi vagyok, hogy az utcán észreveszi-e valaki, hogy női. :)

Az édesburgonya nekem túl édes és ezért nem köret számomra, se sütve, se másképpen. Nekem inkább desszert kategória.

Nem tudom, meglehet hogy biszex vagyok nagyon sokat gondolkodom ezen.

Elegem van a mai "férfiakból". Gyávák, félnek kezdeményezni, ciki nekik a randi, nem tudnak udvarolni. Anyámasszony katonái, ezek nem Lovagok. 😒😞

Szakítottunk. Úgy érzem meghalok... Szeretem, bárcsak keresne.

ÉS előfizető vagyok.

Már októberben elkezdtem karácsonyi díszbe öltöztetni... a szívemet.