Vallomások

Este még írtam neki egy jó éjt üzenetet. Éjjel látta, de nem reagált. Azóta gyomorgörcsöm van...Az elmúlt férfiak következményeként.

Azt hiszem, anyukám csalódott, amiért pszichológushoz szeretnék menni. Azt még nem tudom, hogy bennem vagy magában...

Őszintén csodálom azokat a nőket, akik végig konyhatündérkedik a hétvégét, a kertet is rendben tartják, van idejük lekvárt főzni, aztán végig dolgozzák a munkahetet. Nekem sajnos nincs mindenre erőm és időm. Mondjuk örülnék, ha elárulnák a titkát.

Társaságban jól érzem magam, de amint akár egy percre is egyedül maradok, előjön a rossz kedvem, és nem tudok mit kezdeni magammal.

Kb. úgy kezdődik a Trónok Harca, hogy Cersei és Jaime kapcsolata nem csak testvéri. Valamilyen szinten persze tök undi, de valahogy nekem mégis cukik.

Én a "Forrest Gump" című filmet mindig megkönnyezem...

Hazahoztam a melóhelyről a tanulnivalót vizsgára, bele se néztem egész hétvégén.

Azon gondolkodom elmenjek a mell rákszűrésre vagy ne? Kettőig itt a szűrőbusz és kaptam meghívást. Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

A testvérem egy "nigériai heherceg(nő)" áldozata lett, hiába mondtam neki unásig, hogy csalás. Most egy darabig biztos nem fogok semmilyen ítélőképességében megbízni.

Nem ismertem Tompos Kátyát. Szerintem azoknak a fele sem, akik most, a halála után mindenhol a nevét emlegetik.

Múlt héten koplaltam és híztam 90 dekát, most a héten nem figyeltem oda, tészta, pörkölt, kínai tésztás leves, elkeserítő a mérlegelés.

Annyi kelt tésztás dolgot készítek mostanában, hogy lassan nyithatnék egy pékséget.

Zavar, ha valaki nem köszön vissza a faluban vagy úgy köszön, hogy csak bólint. Mivelhogy nő vagyok, ez férfitól még rosszabbul esik. Na meg az is zavar, hogy sokan úgy csinálják, mintha nem ismernének.

Szomorú vagyok.

Elmondtam neki, hogy tetszik. Elutasított, de abszolút nem vagyok miatta szomorú. Viszont most még jobban vágyom a szerelemre...

Most olvastam, hogy jön egy üstökös, ami ősszel szabad szemmel is látható lesz. Látnom kell!

Szívesen lennék HTB.

Már hajnali 4-kor felébredtem a férjem cigifüstjére. Beállt az ablakba és fújta kifelé, de mégis bekerült az összes füst. Később olvastam, hogy ma van a nemdohányzó világnap. Sírhatnékom lett volna egész nap.

Megint nem lettem kész a heti feladatokkal. Egyre jobban zavar.

Tudom, hogy nem jön el, de mégis reménykedek benne...

Írtam egy rövid elbeszélést. Szeretnék többet írni, de sem időm, és félek, tehetséges se sok.

Nagymama leszek. Már most imádom.

Nem olvastam Shakespeare Hamlet című drámáját, még ha kellett volna sem.

Egyfajta gyászt élek meg. Mindig mondta a párom, ez a nő csak kihasznál, nem barátnő. Sajnos igaza lett.

Momentán macskát legeltetek. Szedtem neki füvet.

Istenien csókol. Finom, gyengéd, érzéki.

10 000 oldalt akarok elolvasni idegen nyelven.

Borzalmas ez a Frontin valóban, nem hittem el, hogy mit művel az elhagyása, tünete. Rettenetes.

Próbálom elfogadni, hogy már nem lehetek boldog.

Ha nagyon sietek a takarítással, nedvestörlővel törlöm át a csempét, nem használok más tisztítószert.