Vállaljuk fel érzéseinket (beszélgetés)

Nagyon jókat írtok, tetszik. A víz és tea ivás is rengeteget számít. A finom gyümis teák (persze szigorúan cukor nélkül) és mindenféle gyógynövényes teák tök jól elveszik az éhséget. Szerintem én a nassolást azzal úszom meg, hogy folyamatosan iszogatom a teáimat. Így szinte soha nincs két étkezés között ebből szenvedés, hogy vágyom a nasira.

Az evésnél a jó alapos rágás is fontos, amit kneseva írt, illetve még egy trükk: ha elmúlik az első éhség, akkor hagyjuk abba az evést. Ha vársz 5 percet, akkor már nem is kívánsz többet enni. De ha nem hagyod abba, akkor kétszer annyit megeszel, mint kéne, mert egyszerűen jól esik. Utána meg persze dugig van a poci, és tágul is szépen. De ha a kisebb adag után abbahagyod, és vársz kicsit, akkor már nem is akarsz tovább enni. Persze ez nekem sem mindig sikerül, de ha már csak a fele evésnél igen, már az is győzelem! :-)

Meg kényeztessétek magatokat egészséges, és nem hízlaló, de finom dolgokkal. Én most azzal küzdök, hogy kiiktassam a kenyeret a vacsorákból. Azzal váltom ki, hogy finomságokat és gusztusosan tálalok magamnak: jó kis saláta pl olyan zöldségekkel, amit egyébként ritkán veszek. Vagy bevált a mozarella+paradicsom jó sok oregánóval, az tényleg isteni, és itt megint igaz, hogy ha felszeletelsz egy sajtot, egy paradicsomot, jól megfűszerezve gusztusosan kiteszed egy tányérra, és szép lassan elnyammogod, akkor nem is leszel már éhes a végén. Meg pl. most hétvégén az ebéd utáni édességet váltottam ki gyümölccsel úgy, hogy nem a szokásos alma, banán, stb, hanem vettem (fagyasztott) málnát, és azt ettem. Itt az eperszezon, milyen finom is az - és nem, nem kell rá porcukor. Na jó, néha egy kis light tejszínhab belefér..

Jó hosszút írtam, de igazából itt is arra akartam utalni, hogy a lelki dolgok fontosak. Ha a zabálás-kényeztetést kiváltjuk a finomság-kényeztetéssel azzal nagyon nagy eredményt lehet elérni.

Szépen összeszedett, jó kis cikket irtál. Egyetértek: a fogyókúra hatalmas elszántságot és kitartást igényel, de nem lehetetlen megcsinálni.

Tetszik a lelki oldal megközelitése is, mert igen, sokan vagyunk úgy, hogy bánatból, vagy egyéb okokból tömjük magunkba a kaját..

Sok sikert a céljaidhoz s vigyázz a párodra, mert jó dolog, hogy igy áll hozzád.

Szia!

Nagyon jó a cikk mint mar mások is írtak. Szerintem mindenkinek aki fogyni szeretne azonos a cél, csak másképpen vagyunk motiválta. Elmúlt évben közel tíz kilót fogytán és most 3-4 kilótol úgy érzem lehetetlen megszabadulnak....imádom enni ez az egyetlen gond.... De arra gondolok, hogy mennyire jól éreztem magam csinosan rögtön felturbózom magam és tudom, hogy van értelme lemondani a vacsirol és meg jó nehány dologról. Egészséges gondolatokkal a fejünkben csak jól érezhetjük magunka!!!!

Tudom,hogy ez ennél sokkal nehezebb dolog,de talán próbáld meg azt,h mielőtt befalnád azt a sütit,vagy bármit,igyál meg előtte 1-2 pohár vizet.kevesebb fog beférni.

Tudom,hogy ez is fegyelmezettség kérdése,de szerintem ezt meg lehet csinálni,sokkal egyszerűbben,mint a diétázást,v tornázást.

Jó kis cikk, én értem, hogy mire gondolsz, mikor azt írod "jó nekem így kövéren". Amikor eleged van és nem akarsz azzal bajlódni, hogy te most fogyizol és még csak azt sem mondanám, hogy ez akkor van, mikor ki vagy éhezve. Legalábbis nálam így van.

Az én bajom tuti lelki eredetű, másra már nem tudok gondolni. Heti 3x köredzésre járok és legalább 2x futok, nem keveset. Mozgással semmi bajom, imádom. De a kaja... Néha olyan falási roham jön rám, hogy nem érdekel semmi, még az sem, hogy egybe nyelem le a kenyeret vagy a sütit. Őrület! Ilyenkor jön az, hogy utálom magamat, mert megint nem voltam kitartó. És ez így megy nap-nap után. Mindig kitűzök egy célt, de aztán jön egy másik, mert az eredetit nem tudtam tartani. Szőrnyű képek készülnek rólam és emiatt még jobban utálom magamat. Egyedül a mozgás segít, mert azt élvezem, de diétás kaja nélkül semmit nem ér. Vannak ismerősök, akik tök jól lefogytak és bevallom - csúnya dolog - de irigylem őket, hogy nekik miért, hisz nem is mozognak??? És hogy lehet, hogy megállják a kaját, én meg nem? Pedig én sokkal jobban akarnék fogyni, mint ők. Húú, nem vagyok százas, tudom :D Kneseva, nagyon tetszik a "fogyid", mindig mérted, hogy mennyit szedsz a tányérra?

Volt egy időszaka az életemnek, amikor minden osszejött, és jottek a kilók is. Lánykori súlyomat tartottam még 50 éves koromban is, két gyerek szülése után. Meghalt a férjem, még az évben beteg lettem, leszoktam a cigiről és egyszeriben felszedtem bő 10 kgot. Még nem lett volna tragédia-- 164/68 kg. lettem-- DE nem ehhez szoktam és nehéz volt ciprlni, elfáradtam, elkeseredtem, nem tudtam tükörbe nézni. Elhatároztam, hogy minden étkezés alkalmával kicsivel kevesebbet eszem, mint a megszokott. Először két hétig szedtem ugyanannyival kevesebbet, megszoktam.Ekkor ujra kezdtem, s ez így ment míg elértem mai súlyom 61 kg. Jól érzem magam, szeretem a tükröt--

Neked taalán azt ajánlanám, hogy foglalkozz egy kicsit azzal, hogy a túl súly mennyit árt az egészségnek, a három gyerekedet nem csak felnevelni szeretnéd, de lennéél boldogan nagymama, netalán dédi.--én most lerszek 74 évesen déd mama.-- Sok sikert.

Jó a cikked :-)

Az érdekes az ,hogy én PL még sosem estem pánikba attól hogy mi lesz ha egyszer le fogyok :-))

Szerintem is a motiváció a legfontosabb !!

én a cigiről úgy szoktam le hogy állapotos lettem ,akkor a kisbabám miatt hagytam abba annak már 8 éve és azóta sem jutott eszembe hogy rá gyújtsak pedig előtte napi egy dobozzal fogyott el ,dDE SIKERÜLT MERT VOLT AMI NAGYON FONTOS VOLT AZ ÉLETEMBEN !!

Most ismét nagy a motivációm mert nagyon meghíztam ez tarthatatlan látni szeretném a fiam felnőni ENGEM EZ MOTIVÁL !!

A baráti segítségeken ,támogatásokon kívül még A NORBI alap elve segít .

Ch szegény vagy mentes étkezés!!

Tapasztalatom hogy ha szénhidrátot fogyasztok az vércukor szintem ki ugrik és éhes vagyok !!

SZERINTEM NO SZÉNHIDRÁT = KÖNNYŰ FOGYÁS :-))

sok sikert és jó egészséget kívánok

Továbbgondolva:lehet,h sok embernek természetes,h különféle gyógyszereket szed rendszeresen,mondjuk savlekötőt,vagy magas vérnyomás ellenit,vagy gyomorgörcsre valókat,és el sem tudja képzelni,hogy normális testsúllyal élhetne ezek nélkül is.

Vagy eszükbe sem jut,hogy az lenne a normális,hogy az ember nagyobb kifáradás nélkül tud fél órát gyalogolni,vagy futkosni a gyerekek után.Ha a férj is olyan lassú tempóban él,hogy pl a tv nézésben,meg a horgászásban merül ki a hobbi,akkor ott nem könnyű ráállni a mozgósabb életmódra sem.

Én csak ezt nem értem:"jó nekem így kövéren".

Ez miért van?Úgy érzed,a kövér állapottal minden rendben van?tetszel magadnak,és a körülötted levőknek,teljesen egészséges vagy,jó az erőnléted,a teherbírásod,tudsz futkározni akár fél órát a gyerekekkel?

Vagy valami más miatt érzed azt,hogy jó neked ez a kövérség?valamitől megvéd?

Így egyébként szerintem csak véletlenszerűen lehet fogyni,ha magadban azt gondolod,hogy így van jól,ahogy van.

Félre ne érts,nem hibáztatlak,h így gondolod,csak meglepőnek tartom,ezért kérdeztem bele.

Ha úgy bírnám a nikotinhiányt, mint az éhséget, már rég leszoktam volna a cigiről.

Már 18 kilót fogytam, most vagyok 80 kg.

Az elején könnyen ment, mostanában nagyon nehezen sikerült egy-egy fél kilót leadnom.

Nem mozogtam, most már kellene, hogy tovább fogyhassak. Az álmom a 70 kg.

Aranyos, szépen megírt cikk.

Veled viszont nem értek egyet annyiban, hogy "nincs meg igazán a belső motiváció.. azért akarnak fogyni, hogy mások elvárásainak megfeleljenek".

Világéletemben magasról tettem mások véleményére. (Kivéve ha én kérdeztem, mert arra is volt bőven példa.)

Ha valaki, akkor aztán én elsősorban magam miatt, a fizikai állapotomat féltve szeretnék fognyi. És nem megy. Az Istennek se. Pedig nem zabálok. Csak éppen nem mozgok. Ahogy a cikkíró is megfogalmazta: mindig van valami jó kis kifogás.

Ja, és ne felejtsük el: nagyon nem mindegy, hogy a fogyni vágyónak milyen az egészsége, a kora, és nincs-e önkép zavara. Mert ha pl. attól túlsúlyos mert cukor-, pajzsmirigy-, egyéb beteg, mindjárt más az ábra. Mint ahogy akkor is, ha valaki huszonévesen a 162 cm-es magasságához jajgat: Jesszus, már 50 kg vagyok.

De sokkal durvább, ami ötven év felett tud történni az emberrel.

Én is úgy gondolom, hogy mindenkinél más módszer válik be, de abban biztos vagyok, hogy csakis az segíthet tartósan, ha teljesen megváltoztatjuk az étkezési szokásainkat, és ha sikerül lefogyni, akkor sem állhatunk vissza a régi életmódra, különben a kilók visszajönnek. Szóval szerintem mindenképp arra kell(ene) törekedni, hogy olyan életmódot, étkezési szokásokat, rendszeres mozgást alakítsunk ki, ami HOSSZÚTÁVON fenntartható, mert csak így lehet a fogyás után a kilókat megtartani.

A lelki háttér is nagyon fontos, nekem is az a véleményem, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia a motivációt, és saját maga miatt kell a fogyásra törekednie. A másoknak való megfelelés csak egy kényszer, nem igazi motiváció, hosszú távon nem vezet eredményre.

Tény, hogy alapvetően mindenkinek saját magában kell ezeket a dolgokat rendbe tenni, de azért a társaság sokat segíthet. Nekem a hoxa, és az itt megismert lányok, valamint a naplóírás sokat segített. Nem az elhatározásban, hanem a kitartásban. Mindig vannak az embernek rosszabb napjai, olyankor nagyon sokat segít a hasonló cipőben járók támogatása.

Sziasztok!

Én is az a típus vagyok, mint "mese habbal", hogy csak 4-5 kiló ingadozik, de ha az pluszban van, akkor már nem érzem jól magam. De még akkor sem vagyok kövér, úgy is teljesen elfogad mindenki és csinosnak tartanak. Tehát marha nehéz eltalálni azt a lelkiállapotot, amikor már tényleg előjön az a bizonyos belső motiváció, hogy nekiálljak fogyózni. Tényleg fejben és lélekben dől el minden. Van, amikor több vagyok, és mégsincs lelkierőm nekiállni, vagy 1-2 hét után feladom. És amikor meg jön a "sugallat", akkor különösebb szenvedés nélkül megcsinálom. Egyébként nekem a 90 napos vált be, persze sosem csinálom 90 napig, mert az a 4-5 kiló kb. másfél hónap alatt lemegy. Most éppen ott tartok, hogy húsvét előtt leadtam 4 kilót, de azóta már másfél visszajött. Próbálom magam rábeszélni, hogy tegyek ellene valamit, de most éppen nehezebbnek érzem az önmegtartóztatást. Majd eljön megint az a pillanat és sikerül.

Mindenkinek azt kívánom, hogy megtalálja magában az erőt, és a motivációt!

Szia!

Teljesen egyetértek abban, hogy lelki eredetű.. ez ugyanolyan, mint a cigiről leszokni... persze, kell találni egy nekünk megfelelő módszert, ami lehet hogy más, mint a másik tíznek, akik esküsznek a saját módszerükre.. mindenkinek más jön be... de a lelki eredet a legfontosabb...

nekem például sosem sikerült semmilyen diétát betartanom, ha a fogyás volt a cél.. igazából sosem voltam kövér, mindig csak pár kiló ingadozott, és amikor mondjuk 5-8 plusz volt, akkor az már zavar.. de mégsem sikerült emiatt kitartóan tenni semmit (sportolni igen, de az általában nem elég, vagy amióta gyerekem van, nem tudok annyit, mint kéne)

de amikor valami egyéb okom volt diétázni, akkor úgy tudtam csinálni, hogy a környezetem nem is értette, hogyan lehetek ennyire kitartó és szigorú magamhoz... az egyéb ok nálam például az allergia volt.. egy brutál szigorú tejmenetes diétával kúráltam ki a kutyaszőr allergiámat, és 4 éve kutyát tartok lakásban, nincs már bajom!.. most megint jött egy hasonló motiváció, egy másik allergiám a probléma, ami gondot okozhat az új munkahelyen.. fél éve munkakeresés után most hirtelen találtam egy álommunkát, minden szempontból nekem való... de van valami amivel dolgozni kell, és allergiás vagyok rá... de annyira akarom a munkát, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdtem szigorúan paleolit diétázni... tudom, hogy ettől valszeg majd fogyni is fogok, aminek örülök... de nem ez volt a fő motiváció, és így sikerül csinálni... pedig ezt is már mondogatták nekem többen is egy ideje, meg gondolkoztam is rajta, de csak most hogy beütött ez a lehetőség, most lett erőm elkezdeni...

szerintem sok sikertelen fogyókúrázónál az a gond, hogy nincs meg igazán a belső motiváció.. azért akarnak fogyni, hogy mások elvárásainak megfeleljenek, párjuknak, médiában sugárzott társadalmi elvárásoknak stb, akárkinek akármiért... lehet, hogy azt hiszi, maga miatt csinálja, de valójában nem... ha így lenne, akkor sikerülne! :)