Valami van a levegőben vagy mindig is ilyenek voltunk egymással? (beszélgetés)
Ez jól hangzik:)Mármint a figyelmesség,békés állapot.
Nem baj,hogy eltértél,ha egyáltalán eltértél a témától,hisz mindez az emberi tetteket példázza.
A fiatalabbak különösen sebezhetőek,befolyásolhatóak,és ha megfigyeli az ember,rájuk próbálnak hatni leginkább,mint felnövő generációra...csak épp nem jó példával.A felnőttektől elég,ha elveszik a munkát,és kilátástalanságba helyezik a többit.
Azért,sokszor a szülői példa is romba döntő.
Miért éreznéd Magad kellemetlenül,amiért leírtad,miket tapasztalsz?Ezzel semmi gond nincsen.A tények tények.
Igaz,az ember alapból nem rossz,de könnyen azzá válhat,főleg ha nyomás nehezedik rá több felől is,ilyenkor kifordulnak magukból és mások számára furán,arrogánsan viselkedik.
Amúgy tökéletesen érthető a mai felfogás:semmi életcél,értelem nem látható messze,és az ember olyan lény,hogy ezekre szüksége van,és hogy fontos Ő maga is.
Persze,ez nem mentség,amikor valaki annyira eldurvul,hogy 2 fillérért ölni képes.
Nagyon megértelek e téren.
Véleményem szerint nem kis manipuláció áldozatai ezen emberek,akik valamilyen oknál fogva azt érzik,hogy már minden mindegy,annyi rosszat látnak maguk körül,és belesüppednek,hagyják magukat sodortatni.Túl nagy figyelmet szentelnek a híradásoknak,amik mint tudjuk,egyirányúak is lehetnek,tehát felfújják a rossz,negatív dolgokat.
És még számtalan oka lehet,amiért így viselkednek,egyeseknél neveltetés is közrejátszhat.
Én ezt nem szoktam szó nélkül hagyni,és mint kiderül,ezen emberek megértésre,figyelemre vágynának,hogy érezzék,van értelme életüknek,tehetnek valamit családjaikért.Sokan a munkanélküliségben idegesítik magukat.
Nah,egy szóval,ők sem rosszabbak,mint én vagy Te,de valamiért kifordultak önmagukból.
Tudom én,hogy egy ilyen helyzetben nehéz ilyenkor megértést tanúsítani,mert senki sem nevelője a másikának,mégsem lehetetlen.Legalább magunkat nem idegeljük azon,miért is viselkedett így az illető,ha nyugisan közelítjük meg a helyzetet.
Elhiszem, igazad van; én csak a tapasztalataimat írtam le. Rengeteg unott, paraszt emberrel hozott össze a mindennapok jövés-menése. Természetesen vannak rendes, aranyos, jóravaló emberek is, mindenhol, minden elfoglaltságban. Itt Sepsiszentgyörgyön az emberek többsége "normális", vagyis kedves, barátságos. Vannak elkényeztetett kis 10 éves mitugrászok, akik simán leugatnak egy idõs hölgyet is akár, ez most divat lett vagy nem tudom.
A szomszédos városban (Brassó), pedig szinte csak negatív tapasztalataim voltak. A pincérnõ egy az egybe megmondta, hogy nincs kedve megcsinálni a koktélt úgyhogy kérjek mást. A gyógyszertárban egy fiatal férfi a világ összes kincséért sem engedte volna oda a beteg öregasszonyt maga elé a sorba, pedig szólt, hogy siet és rosszul van, ami látszott is.
A taxisofõr olyan hangon kérdezte, hogy hova megyek, hogy meg sem mertem szólalni. stbstb, sok ilyen van, másokkal is. Lehet, hogy csak rossz napjuk volt, lehet, hogy alapból ilyenek. DE sok ilyen van. nem vagyok negatív, csak reális. Mindenki siet, mindenki ideges, senkinek sincs türelme a másikhoz.
De belátom igazad van, írtam is, hogy mindenhol vannak jók is, rosszak is. Annyi, hogy a rossz mindig feltûnõbb.
A korom meg nem nagyon számít, mert volt már nekem elég tapasztalatom, amiket legszívesebben még 40 évesen sem tapasztaltam volna meg, csak errõl nem igazán beszélnek/írnak az emberek :) próbálok mindenkihez nyílt lenni és mindenkinek adok egy esélyt, nekem mindenki egyenlõ; hiszem, hogy az ember alapból nem rossz, csak azzá válhat.
21 évesen elég sötéten látod a helyzetet.
Eszembe jut, amikor a leányomat szültem, és mentünk vissza ellenőrzésre, a szülőszoba előtt ült egy minden perces anyuka a férjével, és azt ecsetelték, hogy itt az orvosok milyen szemetek, csak a pénzre hajtanak, a szülésznő oda se bagózik az emberre...és blabla... fröcsögött belőlük a harag. Én pedig ott álltam a picibabámmal a karomon, és gondolkodtam, hogy úristen, ez a nő néhány perc/óra múlva rábízza a saját és gyermeke életét olyan emberekre, akikről ilyen véleménnyel van.
(Ugyanabban a kórházban szültem, mindenki kedves, mosolygós és figyelmes volt velem... szállodában éreztem magam. Pénzem nem volt... akkor se, és most sincs. De volt bizalmam, és kedves szavam az emberek felé.)
... most is van, és messze nem úgy látom, mint Te.. pedig többet éltem, tapasztaltam ebben a "bunkó, rendezetlen" országban. ;)
A "fejlõdõ", rohanó világ miatt kezd elveszni az emberség... Tény, hogy mindenhol vannak bunkó emberek, az is tény, hogy Magyarország és Románia (Erdélyben lakom) az elsõ helyen van bunkóságban, rendezetlenségben stb.
Nekem Svájcban a pofám leszakadt, hogy mindenki milyen kedves, türelmes. Minden tiszta, vidám. Vasárnap is nyitva vannak a boltok, de eladó nincs bent, ki van rakva egy doboz, amibe bekell tenni a pénzt, ha vettél valamit. És NEM csalnak ... na itt a fent említett 2 országban ezt mikor lehetne megcsinálni? Soha. Mert az emberek megszokták, hogy nem tanulnak, felnevelkedett sok millió ember a földmûvelés, a kapa mellett. Ez nem is baj, de tanulni senki nem akar, aki meg akarna azt is sok heleyn elnyomják, mert vannak olyan "egyetemek"amik minden jöttmentet felvesznek és akik be sem járnak kurzusra majd, csak végigpuskázzák a vizsgákat.
Az emberek bunkók, mert neveletlenek, tanulatlanok és igen, elkényeztetettek.
Az sem mindegy, hol vagy. Amikor Szegeden leszállok a Dóm-térnél, úgy érzem, végre elférek... Jóértelemben zizeg a levegő.
Amikor a Nyugatitól sétálok a Szent István körúton, vagy ki a Keletiig :(
legszívesebben világgá mennék.
Szerintem van olyan.... ha idegesebb, stresszesebb, keserűbb vagy, akkor a körülmények hajlamosak még lejjebb húzni, mert az antennád az olyan dolgokra van kihegyezve, amik azt támasztják alá, hogy az emberek "bunkók", "figyelmetlenek" ... stb. :)
(Ettől még valóban vannak bunkók, figyelmetlenek... megnemtom... biztosan. ;))
Pedig ezzel semmi nem lesz jobb, hogy világmegváltó fájdalommal rohannak. Sosem érnek oda hamarabb, mint gondolják...
Ezért is szeretem az olasz mentalitást: úgy tudnak örülni egy pohár ital mellett a fénynek, az életnek; vagy az angolnak, aki udvarias arccal megy végig az utcán.
Olyan időszakod van, hogy erre fókuszálsz. :)
Vannak ilyenek is olyanok is, hogy mit veszünk és kit veszünk észre, az inkább belőlünk jön.... szerintem.;)
A neveltetésnél kezdődik valóban.
Ha egy anya nem képes magának a kellő tiszteletet megkövetelni a gyerekétől, abból a gyerekből csakis olyan felnőtt válhat, aki minden nőről azt hiszi, hogy csak egy valamire használható.
Ezzel az érzéssel nem vagy egyedül. Néha engem is megdöbbent, hogy én normálisan beszélek valakivel, eladóval akárkivel és ő meg mint akit .... hát hadd ne mondjam honnan rántott ki...
Szóval elkeserítő ez az egész, de én igyekszem mindenkivel normális lenni, aki pedig nem adja meg nekem a tiszteletet amit én megadok neki, az ne várjon semmit tőlem.
Amikor hajnalban végeztem a munkával és mivel nem volt otthon egy falat ennivalóm sem, bementem a tacskóba.
Hajnali 2 órakor mit keres ott egy 6-8 hónapos kisbaba a szüleivel?
Vagy egy 5-6 éves kisgyerek üvöltözik, örjöng, végig kiabálja, hogy "ana-ana", rámolja le a polcról a dolgokat, anyuka meg három sorral arrébb halál nyugodtan keresgél, olvasgat, és a fél bolt már a gyerek anyját keresi, mert az megengedi neki, hogy szabadon járkáljon?
Nem tudom. Biztosan így van.
A legtöbb embernél ez neveltetés kérdése is.
Manapság nagyon sokszor azt látom, hogy a kis gyerekekre se szólnak már rá. Nyilván a többség nem így csinálja de nagyon sokszor találkozom fiatal anyukákkal és a gyerekük úgy elvan kényeztetve, hogy csak na... Ha rosszat csinál rájuk se szólnak, ordibálnak össze-vissza és olyankor a szülő is csak vissza ordibál. Azon se lepődöm már meg, hogy kisgyerek is visszaüt ha az anyja oda csap 1et.
Egy rövid off:
A barátom kinyitotta a kaput, hogy ki tudjak állni autóval. Van a kapun egy fém rúd, ami erősebben tartja a nagykaput. Ezt le szoktam fektetni úgy, hogy az autó kerekével ne is érintsem.
Ő, aki zenész hogy csinálta?
Keresztben elfektette, vagyis két kerékkel is át kellett rajta "ugratnom".
Na ezt az embert nem lehet megkérni, hogy egy szöget üssön a falba, mert biztos, hogy nem lesz benne köszönet.
Viszont: elájulsz tőle, amikor zenél!
Vagyis ő a a számára legmegfelelőbb helyen dolgozik!
Sokat változna a helyzet, ha: "mindenkit a megfelelő helyre" lehetne elhelyezni.
Pld. aki utálja az embereket (így szoktuk mondani, holott ez az illető elsősorban saját magát utálja), akkor ez az illető ne menjen olyan munkakörbe, ahol emberekkel kell foglalkoznia!
Akiben egy szemernyi technikai érzék nincs, az pld. ne menjen el gép mellé, vagy cipésznek! Olyan helyre, ahol szerelni kell.
Igen de én egyre kevesebb emberrel találkozok az értelmesebb csoportból...
Lehet csak az elmúlt napokban jött így össze de az tény és való, hogy az emberek nagyon nem kedvesek egymással és ölik egymást.