Valami nem jó, valami nem úgy működik mint előtte. Mi lehet a baj? (beszélgetés)

arra gondoltál már /ilyen szemszögből láttad-e kettőtök viszonyát?/,hogy:

te attól félsz, ha elhagynád padlóra kerülne.......,

őt azonban nem érdekli, hogy bánt téged ezzel a viselkedésével, amivel eléri, hogy

"azt érezzem, nem vagyok fontos"

...ne szánj rá több időt az életedből/szerintem/

Szerintem egy kapcsolatba ha nem tudod megbeszélni a próblémáidat és a napi élményeket, csalódásokat akkor nincs is mi összekössön benneteket hosszú távon lehet huzni az időt, de hidd el nem lesz jobb. Főleg ha már mondtad neki és mégsem hajlandó változtatni :(

Mi az amire azt mondod, hogy még mükődik? Ami jó vele?

Egy kapcsolatban pont az a lényeges pontok egyike, hogy azt érezd, fontos vagy. te vagy a másik fele, aki hozzá passzol. Ha nem így van, akkor nagyon nem működik a dolog.

Ha nem is fél attól, hogy elveszíthet, akkor talán valamiféle átmeneti állapotban lehet veled, két fontosabbnak tartott kapcsolat között. Hűséges hozzád? Tudsz róla mindent? És egyáltalán: miért kell ez az állapot így neked? Egy jól működő kapcsolatért is sokat kell tenni, de ha folyton azért küszködsz, hogy cipeld a rosszul működő kapcsolatodat, abba csak testileg-lelkileg belefáradsz. Gondolkodj és döntsd el, mi a jó NEKED. kívánok hozzá sok erőt. :)

Tisztába vagyok én mindennel.. azt hiszem. De ez jelen esetben kevés. Fogalmam nincs mit gondoljak erről a helyzetről.

Idegesít, hogy nem is fél attól, hogy elveszíthet..

A leirtak alapjan egyertelmu, hogy o nem erez ugy irantad, mint te iranta.

2 eve vagytok egyutt, es csak hetvegente talalkoztok?

Ez meg 15-16 eves korban ok, na de kesobb?

Szerintem pontosan tudod a valaszt, hogy mit kell tenned!

Bar tudom, nagyon nehez...

Annyiszor elmondtam neki.. de kezdek belefáradni mindenbe már..

A találkozások is nyügösek, nem akkora örömmel töltenek el mint előtte..

Furcsa az egész helyzet.

2 éve vagyok együtt a barátommal és először nagyon hasonlónak véltem magamhoz.

Aztán úgy sok minden bánt.. vele kapcsolatban már.

Néha úgy érzem, csak "elvan" velem.. de nem én vagyok neki az igazi. Próbálok újítani, csinosabb lenni, bár nem olyan jók az anyagi helyzeteim mint az Övé, - ami bevallom ki is ütközik viselkedésünkben. Ő még nagyon gyerekes és ha kudarc van, vagy konfliktus akkor menekül.. míg én egyedül maradok a maró gondolatokkal, kételyekkel.

Szóval olyan, mintha már nem érdekelném annyira. Folyton kioktat és kötekszik velem. Olyan mintha azt akarná éreztetni velem, hogy én kevesebb vagyok mint Ő és lassan el is hiszem!

Nem tudom mit tegyek! Úgy érzem ebben a kapcsolatban mindig is én adtam a több érzelmet és szeretet. Éreztettem az igényt a több találkozásra, romantikára de azóta is hétvégente vagyunk együtt. Nyilván neki jó így..

Szóval nem tudom mi lehet gond. Csodálkozik ha kivagyok akadva egy nehéz nap után. Neki annyira könnyű és jó minden, hogy ezzel együtt elképzelhetetlen, hogy meg tudjon engem érteni..

Sokszor támaszra lenne szükségem és vigaszra a személyében, de Ő inkább elmegy haza ha nálam van.. mert dolga van és csak mosolyog, ha én bánatos vagyok. Abszolút nem lehet vele a problémákról beszélgetni, ha sikerül is, hamar témát vált és a saját élményeit meséli..

Tökéletesen eléri, hogy azt érezzem, nem vagyok fontos..

Viszont azt is tudom, hogy hogyha elhagynám, nem volna az a Nő aki összszedi a padlóról.. - bár nem áll szándékomban ilyet tenni.

Mit tegyek? Miért kell nekem kevesebbnek éreznem magam?