Valaki megszabadult már a hányásfóbiától? (beszélgetés)

Okosat nem tudok mondani, csak megosztani veled, hogy nem vagy egyedül ezzel a fóbiával.

Én tudom, hogy engem nem a fizikai jelenség maga riaszt vagy undorít, hanem az, hogy én a hányást mindig valami súlyos állapothoz, nagy betegséghez kötöm. A kemoterápiások hánynak, meg a mindenfélre rákosok. Persze tudom, hogy egy részegség vagy egy szimpla gyomorrontás, vagy egy vírus is okozhatja, de valamiért én ehhez kötöm, és ha valakinek a családban ilyen baja van, kiborulok. (Szívdobogás, pánik, stb.) Tetézi ezt, hogy valamiért az ilyen hányós epizódok rendszerint késő éjjel törnek rá mindenkire, így még félelmetesebb a dolog, arra ébredni, hogy valaki épp öklendezik...

A saját hányásom engem sem ráz meg annyira, bár szuggerálom magam mindig, hogy ne kelljen. Kiskoromban rettentő hányós voltam, babaként rossz evő, sokszor hányó, meg autózás közben is mindig hánytam. De azóta kb tízévente ha egyszer hányok, már nem is emlékszem, mikor. (Ill, egyre elég élénken, allergiás vagyok a gombára, és még szegény mamám csinált rántott gombát,tizenkét éves koromban...) Legutóbb egy menstruáció alatt voltam nagyon rosszul, éreztem hogy hányingerem van, de lefeküdtem és addig vettem a mély levegőket, amíg elmúlt.

Általában az emberekből ilyen reakciót vált ki, ha valakit hányni látnak - szerintem.

A anyag, ami félig emésztett, a szag, ami undort vált ki.

Mégis mekkora az esélye annak, hogy naponta (naponta többször) találkozol éppen hányó emberekkel?

Ez egy mondvacsinált probléma vagy hipochonder vagy.

Miért lenne ciki? Tudod mennyien járnak pszichológushoz.Ódivatú gondolkodásra vall,ha valaki azt gondolja/hallottam már ilyet/,hogy csak a "hülyék" járnak oda.

Tévedés.Édesanyám is volt egy párszor,mert időskori depressziós gyanus volt.Ő is eleinte ezt mondta,de látta,hogy mennyi féle ember jár oda,igy megnyugodott.

Nem értem a problémád...

Valaki hányt. Te nem félsz, hogy hányni fogsz.

"hanem az hogy valakit látnom / hallanom kell." Megtörtént, túlélted, ő is jól van, akkor?

Egészségügyi dolgozó nem lehetsz, minden más igen. Zéró felé közelít átlagember életében, hogy hányni lát valakit. Na jó, esetleg gyerekeit, de ez esetben győz a szeretet :)

Egész kiskorom óta ez a fóbiám, jobban mondva nem az hogy én hányni fogok, hanem az hogy valakit látnom / hallanom kell. (Jobban mondva 10 éves korom körül volt egy szakasz amikor attól is féltem hogy én hányok majd és alig ettem, teljesen leépítettem az étvágyamat emiatt, sovány voltam, kis étvágytalanságnál is már pánikoltam de ez abbamaradt, azóta duci vagyok és ráterelődött a félelmem jó ideje arra hogy azok hánynak majd akikkel együtt élek.)

Tegnap este nyugodtan pihenek, erre valaki akivel együtt élek elkezd köhögni nagyon hogy ő félrenyelt (refluxos egyébként) és ez a köhögés addig fokozódott hogy többször is elhányta magát. De nem volt rossz a gyomra csak a köhögés intenzitása miatt történt a dolog. Ez nem rázott meg annyira, de nem volt kellemes, remegtem persze kivülre semmit nem mutattam, meg kb imádkoztam hogy legyen már vége..

Elég érdekes hogy attól én nem félek hogy én fogok, de nem is nagyon sikerül. Betegség vagy túlevés miatt gyerekkoromban volt utoljára kb 10 éves kor alatt, részegség miatt előfordult velem kora 20on évesen, de csak akkor hánytam amikor már elvesztettem az eszméletem, szóval nem emlékszek semmire, utólag mondták el. Mintha valami blokk lenne bennem hogy az agyam nem engedi hogy ez megtörténjen addig ameddig magamnál vagyok. Próbáltam régebben hánytatni magam néha de nem sikerült soha.

Ezt amúgy csak azért írtam le mert teljesen anonim az oldal..

Most hogy megtörtént ez a dolog este nem érzem túl jól magam és nem érzem azt amit írni szoktak hogy "jaj ha szembenézel a félelmeddel akkor eltűnik majd" inkább csak szarul érzem magam.. Azóta már hívtam őt amúgy minden rendben van vele.

Pszichológusnak nem tudom hogy tudnék e beszélni ezekről.

Van ebből kiút?