Utazni szerető - otthon ülők (beszélgetés)

...... Szép hsz volt.

Sokan kimásolhatnák .doc file-ba és néha elolvashatnák. :)))

---

A kitekintés korát éljük a technológiában.

Nézel, nézel, nézel - kifelé. Mindent megnézhetsz.

Hát nem érthető, hogy nincs időd befelé tekinteni?

Pedig a leghosszabb és legszebb utazásokat a fejedben, a két füled között teheted meg.

Erre még soha nem gondoltál...? :)

Ahány ember, annyi féle utazó van és mindenik hasonlóan értékes tapasztalatokat gyűjt.

A végleteket említve van a világ vándor és van a csak otthon ülő, elmélkedő, elméjében utazó.

Így egészítik ki egymás ismereteit az emberek.

Az, hogy valaki otthonölős, nem jelenti azt, hogy

A karosszékben ül otthon egy házikabátban, szemüveges és befelé forduló kocka.

A férjem otthonülős és jobban szereti, ha hozzánk jönnek, mert ez esetben ő "szolgáltatja" a zenét, olyat, amit ő szeret és olyan minőségben, amilyet ő szeret, és nem kell máshol megfeszülnie pl. a 3+2 zenéjétől:D

Szoktunk moziba is járni, de jobban szeretünk itthon filmet nézni, mert meg tudjuk állítani, megfelelő a hangerő, stb.

OK, hogy neked van egy elképzelésed az otthonülőkről, de az teljesen tévesen!

Annyit mondasz?? :)) a vilag valtozik. Megha hisz is valaki az ezoban stb akkor se igy van. ;)

Amugy ha nagy alapdolgokban nem ertenek egyet a fekek az nem tul sikeres parkapcsolat

Az alfánál tovább kell menni. Minimum thétára (mély meditációs szintre) és abban is hónapok-évek, amíg elkezd megmozdulni valami és jönnek az "inspirációk".

Nem mindenkinek van képessége erre. Valakit hátráltatna az előző élet emléke, így inkább kegyelem, hogy nem emlékezik.

Valakinek ez veleszületett, valakinek meg a meditáció következménye lesz!

Van, akinél tök tiszta, valakinél pedig dereng, majd foszlányokban jön fel, egyre tisztábban.

Én mindig is úgy láttam, hogy a befelé forduló "kockák", kicsit (vagy nagyon) zsenik is!!

Valamiben tuti hogy előrébb járnak.

Ismertem is ilyeneket.

És mindig vonzódtam ezekhez a karosszékben ülő, szemüveges, nyugis emberekhez. Főleg, ha volt egy sajátos világuk, ami nem a megszokott.

Például egyfajta különcség, mint a Tim Burton filmjeiben tapasztalható. Nem feltétlenül a megszokott utat kell járni!!

Bár, szerintem a társadalom java része pont az alapján méricskél, értékel, hogy mennyire tudsz szétszóródni, pörögni, mint egy búgócsiga. Számomra ez esztelenség.

Engem például úgy kellett noszogatni, hogy menjek ide vagy oda, mert nem sok ingerenciám volt rá. Elvoltam magamban, amióta az eszemet tudom. De tudok kifelé fordulni, társasági is lenni, ha arról van szó.

Volt ilyen időszakom is, csak akkor meg nagyon túlzásba vittem.

Szerintem a béke, a csend és a privát élettér megfizethetetlen.

Főleg, ha van melletted olyan, aki ezt értékeli is!

Sajnos ritka!

Mindenki rohanni akar! (Önmaga elől!)

Aki meg 40-50 felé kezd utazgatni, annak visszacsavarták a leszületési számlálóját :D

Én soha nem hittem az reinkarnációban. Már előző életemben sem :P

Nem neked írtam, hanem a fórumindítónak:DDDD

Tőle is idéztem!

Bocsánat, ha nem voltam egyértelmű!

Pedig ez csak nézőpönt kérdése, és roppant kézenfekvő magyarázat. :-)

Nem ártana életkor szerint is választóvonalat húzni. Van az a kor, amikor az emberek örülnek, ha a lakáson belül legalább még tudnak mozogni.

Fiatalon meg én is menőkés voltam, ha nem engedtek el otthonról, akkor szöktem, inkább bármilyen balhét elvittem.

Utazni is nagyon szerettem. Azt még mindig szeretnék, öreg lélek létemre, csak anyagilag nem nagyon engedhetem meg. Jó, rövidebb távokat még igen.

Szerintem a különböző habitus nem ok arra, hogy ne tudjanak együtt élni.

Lassan 30 éve vagyunk házasok a férjemmel, én jövős-menős vagyok (nem utazós), a férjem meg jobban szeret otthon lenni. Mindig ilyen volt, már az első napokban is, de ebből sosem volt gondunk.

legtöbbször együtt megyünk moziba, színházba, buliba, koncertre, nyaralni, stb., de ha neki nincs kedve épp valamihez, akkor én simán megyek és neki ezzel nincs gondja.

Nem tudom, hogy melyikünk milyen lélek, de azt gondolom, hogy semmi köze az emberek habitusához.

"Nekem az első házasságom csak azért ment szét, mert a feleségemnek állandóan mehetnéke volt, én meg több időt szerettem volna tölteni a könyveimmel."

Ebben te teljesen biztos vagy? Szerintem csak nem látsz az orrodnál tovább. Én már a rózsaszín ködöt sem értem. Ez nem létezik, csak az emberek nem szeretik bevallani, hogy melléfogtak, hanem egyszerűbb azt mondani, hogy akkor még a rózsaszín köd miatt nem láttam tisztán. Az agyunk adott, és illik használni minden helyzetben:)

Szinte sejtettem, hogy egy tönkrement házasság lesz a dologban, és te leszel az otthon ülő típus. De arra a magyarázatra nem számítottam, hogy azért vagy lusta, és azért nem vagy kíváncsi a világ dolgaira, mert "öreg lélek" vagy.

:)))

Az öszödi beszéden felröhögtem, bocsánat.

De értelek.

Úgy érzi, hogy elment mellette az élet, de nem szép ezért téged okolnia.

Akinek terhet jelent a családnak áldoznia az idejét, jobb, ha egyedül marad. Akkor meg az a baja, hogy ő magányos.

Én valahol a két típus között vagyok. :) Imádok utazni, szívesen bejárnám a világ minden zugát; de jó otthon, akár a családdal, akár egyedül - mindkettőben megtalálom a szépet, az élményt, a kikapcsolódást, feltöltődést.

A leírásod alapján "vagy-vagy" - önismeretem alapján ez nem így van.

Ez a "kevésszer született újjá" nekem túl misztikus! Nem gondolom, hogy ettől függ!

Miért nem szólt akkor, hogy mi a problémája? Néma gyereknek anyja se érti szavát. Nem hiszem, hogy annyira rossz sora lehetett melletted, hogy "másképpen szeretett volna élni", mégis mire vágyott?

Lehet, hogy nőtlen akart maradni?