Utálok szerelmesnek lenni, mert akkor úgy érzem mások... (beszélgetés)

Mi is fiatalok voltunk ahhoz;)

Még általános iskolások voltunk és abban az időben még nem voltunk annyira fejlettek, hogy erre igényünk legyen. Bár szerintem a mai 12-18 évesek sem fejlettek ehhez...

Jaj, miért kell egy 10 évvel ezelőtti sztorival foglalkozni?

Ez olyan, mintha a sulis szerelmünkről álmodoznánk.

És csak úgy mellékesen...

Volt diák szerelmem, akivel bármikor találkozhatnánk. Beszélgetünk is, de mindig arra gondolok, hogy mi lett abból a helyes kis srácból. Vajon akkor mi tetszett benne nekem? Ha belegondolok, hogy vele is élhetnék most, kiráz a hideg:DDD

És pont így vagyok több olyan sráccal, akikkel a férjem előtt haverkodtam.

Ha összefutunk, hiába érzik úgy, hogy most is flörtölniük kell velem, csak arra tudok gondolni, hogy mennyire nem tetszik most, és mennyi baromságot össze tud hordani, annak reményében, hátha belemegyek egy d.gásba. És nem veszi észre, hogy ez ciki és nem lehengerlő;)

Akkor még is értettem:D

Köszönöm!

Én csak szóltam.

Sok ügyfelünk keres meg minket, hogy szerezzük vissza a pénzüket.

Na, az ilyeneknek nem tudunk segíteni, hiszen önként és dalolva utalta el a pénzét.

Na de, ha te ennyire tudatos vagy, hogy hagyjuk már, akkor annyi eszed nincs, hogy tudj normálisan gondolkodni ilyen állapotban?

A 110-es IQ, valóban kevés.

Nem tudom, hogy tudod e.

De létezik egy olyan, hogy szerelmi csalás vagy mi.

Ilyen cukinak tűnő pasik ráírnak nőkre, sajnáltatják magukat, meg udvarolgatnak, hogy nála szebbet és jobbat sosem talált.

Hosszú ideig megy ez, a nő elhiszi, hogy oda van érte az a cuki muksó, és ekkor a pasi hozzá akar utazni, de pénzre van szüksége. Sok-sok nő annyira belehabarodik és annyira nem lát a szerelemtől, hogy minden szavát elhiszi és utal neki pénzt, csak jöjjön már.

Persze, nem jön, mert a pénzt nem azért kéri, mert ő szerelmes lenni, csak ebből él...