Újrakezdés ötvenhez közel (beszélgetés)
Tudod én azt hiszem mi szerencsések vagyunk. Mert azt tehetünk amit akarunk ezt kevesen tehetik meg. Nem mondom, hogy ez mindig jó de bizony ha meg szoktuk az egyedüli életet akkor jó igen is jó!!!!!!!!!!!!! Az meg főleg jó, hogy csak úgy be gubózhatunk a kis otthonunkba. Mert van otthonunk és ott azt teszünk amit akarunk. Kis falúban élek én is és tudom milyen beszélgetni másokkal. De erre én azt szoktam mondani ha két ember beszélget akkor a harmadikról beszél, hát ez is így van. De mivel emberek vagyunk ki ki másképp reagál erre. Engem nem nagyon zavar én el szoktam engedni a fülem mellett csak azt jegyzem meg amit akarok. De ezt a beszélgetést úgy is felfoghatod, hogy érdekli az embereket mi van veled, van akit így van akit úgy de érdekled az embereket. De azt is gondolhatod, hogy nem kell megfelelned senkinek ezért azt teszel vagy mondasz amit akarsz. Már csak azért sem mert nem segít neked senki sem sem a magányodban sem a megélhetésben, hát ezt tedd a szemed elé. A hosszú estéken meg majd ide ülünk és irkálunk egymásnak, És várjuk a tavaszt. Meglátod milyen hamar vége lesz a télnek. Majd ki találunk valami jó oldalt és ott közvetlenül is irogathatunk egymásnak. Be gubózni meg néha olyan jó én még élvezem is.
Lonci lehet igazad van. De olyan kis településen élek, ahol nincs kedvem um. kimenni az utcára sem, nem hogy még sétáljak. Mindenki mindenkit ismer. Ezt gondolom neked nem kell mondani. Úgy nem tudnék végig sétálni a faluba, hogy valaki ne állítson meg beszélgetni. Nem is a beszélgetéssel van a bajom. De olyan témákról nem szeretek másokkal beszélgetni, ami az én gondjaimat firtatja, ill. mások "tudod mi történt ezzel és ezzel". Ezek nem érdekelnek. Tehát a séta nekem ebből állhatna, amire ilyen formában nincs szükségem. Na meg már jön a téli időszak, nem is igazán van csak um. kimenni és egyedül sétálgatni.
Tudom, hogy segíteni szeretnél, de én magam sem tudom, de azt gondolom még mellé párosul egy olyan jellegű talán "betegegségnek is mondható" hogy mára már eljutottam odáig, nem szeretek senkivel beszélgetni, senkit látni magam körül, csak bezárkózni ha hazajöttem. Már sok esetben az emberek jelenléte is zavar. Nagyon megszoktam a magányt. Alig várom, hogy vége legyen a munkaidőmnek, és mehessek haza, a saját kuckómba, begubózni.
Szép napot nektek kicsit el maradtam de most pótolom. Marla tedd meg az első lépést és meglátod a második má menni fog magától is. Merj elmenni egyedül ha máshova nem hát sétálni bárhova!!!csak egyszer próbáld ki.
Az a jó a könyvben,hogy semmi rendkívülit nem kell tenned,csak elgondolkodni.És rádöbbensz,hogy jé ezt is megpróbálom,azt is megpróbálom.Észre sem veszed és változol.Nekem a megbocsátás volt a legnehezebb/mert bennem ez egy érzelmi gát volt/,benned más.Agyilag és igazán.Amíg ezektől a negatív gondolatoktól,érzésektől nem szabadul meg az ember addig a vágyaidat nem tudod megfogalmazni.Jó olvasást,gyakorlást!Adj magadnak esélyt!
Nem csupán ötvenhez közel kell újra kezdeni, hanem minden nap... Akár hatvanhoz is :)
Így maradhat az ember EMBER.
Köszönöm ditta a tanácsodat. Megpróbálom megfogadni, és igyekszem a könyvet elolvasni.
Te elolvastad? És úgy érzed ezt követően változott is az életed?
Marla,ha van lehetőséged,figyelmedbe ajánlok egy könyvet.Igaz, neked kell eldöntened hajlandó vagy-e TENNI vmit azért,hogy változzon az életed.
A könyv címe:Így működtesd a Vonzás Törvényét!
Lépésről lépésre le van írva mit tegyél.A pozitív gondolatok után pozitív dolgok fognak veled történni.Próbáld ki,szerintem csak nyerhetsz vele.
Nyugdíjas vagyok, heti 6 órát dolgozom még hivatalosan...
Néha kell egy kis kiruccanás, mert a mindennapok szürkeségébe, monotóniájába testileg-lelkileg-érzelmileg bele lehet rokkanni.
Mindettől függetlenül mostanában én is nehezebben jutok el valahová... Ma reggel is elaludtam, így nem tudtam elmenni Gödöllőre. De még itt a neten is szoktam játszani... Ez jót tesz a reflexeknek, a koncentrációnak. Kell az embernek kicsit rugdosnia önmagát. Ha én nem akarok magamnak jót, más aligha teszi meg...
Zsóka te már esetleg nem dolgozol, nyugdijas vagy? Csak azért kérdezem, mivel emlited, hogy utazol nagy távolságokat.Ezt nem tudom mikor teszed.
Hisz én ha hétköznap dolgozom, már hétvégére hulla fáradt vagyok. Sajnos az élet elég sok mindent megpróbáltatott velem. Igaz 49 éves vagyok. De már elég hamar fáradok. Igy a hétvén örülök ha kipihenem a fáradalmaimat. Azt gondolom ezt a nagy utazásokat csak akkor tudnám vállalni, ha már esetleg nyugdijas lennék, és én osztanám be az egész heti időmet. Talán akkor ez a melankórikus állapot is változna. De egyenlőre a kormány még nem hagy bennünket csak úgyni nyugdijba menni. Mindhalálig dolgozni! Most ez az elv. Pihenésre, nyugdijas évekre már nem is merek gondolni.
Nézz körül, hogy mit lenne érdemes a környéken megnézni. Kapd elő a kerékpárt és usgyi! Ha nem teszel meg néhány lépést, senki nem teszi meg helyetted... Utaztam én is céltalanul... Aztán a Lánc-hídnál kötöttem ki :)
Én is utazom közel 170-180 km-t...
Zsóka egyetértek amit mondasz. Valóban már csak talán úgy sikerülhet ha saját magunkat "rugdosva" megyünk el. De sajnos én olyan környéken élek, ahol azt nem sok minden történik.
Lonci kérdésre:Szabolcsban élek.Tehát nagy lehetőségem, esetleg amit Zsóka is ajánl az számomra túl messze van.
Nem sok estélyt látok a változásra.
Ez ugyan nem a reklám helye, de aki tudna időt szakítani rá: okt. 6-án de. 10-től Gödöllőn Hárfa-fesztivál! Ha nem törik kezem-lábam, ott leszek!
Az embernek egyszerűen ki kell rugdosnia magát a megszokott mókuskerékből, különben leépül érzelmileg, de lelkileg is! Ki jön?????
Megértelek, hogy vágysz társaságra ez természetes. És az is, hogy elmenni valahova, egy jó barátnővel, nincs is ennél jobb dolog a világon, Az én munkám nagyon szép de állandóan itthon kell lenem, ez sem a legjobb mert egyedül itthon, Hiányzik nekem is. Van ugyan barátnőm de leg többször egyedül megyek. Igaz a szomszéd faluban lakik de néha sikerül összejönnünk. Elmegyünk még hétvégére is együtt még három napra is. Nem tudom hol laksz???? De körülkéne nézni hátha akadna egy ilyen barátnő.
Fuzi, Loni1 én azt gondolom figyelemmel kisértem ezta topikot. És valóban azzal a szándékkal inditottam el, hogy talán tudok valami kapaszkodót találni benne. Kaptam tanácsokat, azt ha úgy érzitek nem köszöntem, meg, most megteszem.MINDENKI SZÁMÁRA KÖSZÖNÖN. Köszönöm, hogy próbáltok segíteni. De valamiért még sem értettetek meg. Sokan igen adtak jó tanácsot olvassak, te linci kertészkedsz. Ezek mind jó elfoglaltság. Te társas lény vagy. Neked esetleg egy jó beszélgetés, egy kimozdulás nem hiányzik? Főként nekem ezek hiányoznak. Egy jó barátnő!! Akivel talán egy kávé mellett kiönheted um. a heti sérelmeidet, esetleg egy délután valahol eltölthetsz. Én ez nem a saját magam társaságában csak. Nap mint nap dolgozom, robotolok, hétvégére elfáradok. A munkahely az teljesen más közeg, más világ, azt ha elhagyom szeretném kizárni és másra figyelni. Esetleg örülni valaminek, mivel abból számomra elég kevés jut.
Lehet sikerült találnia kapaszkodót és azzal van el foglalva, akkor nem baj. Nem vertük a bilenytyűket potyára.
Én nem haragudtam meg:)visszanéztem ,láttam kérdeztek többen is,nem válaszoltál,de közben láttam itt voltál:)ennyi..
Ha indítasz egy fórumot és kérdeznek mert segíteni akarnak min..válaszolj vissza.
pl Köszi Zsóka nem érdekel stb ,de t tudod..
Szép estét.
fuzi nem értelek? Miért haragudtál meg, illetve kire vagy mérges.Én rendszeresen benézek, de már nem merek meg sem szólalni. Talán nehezen, nem igazán érthetően mondtam el a gondjaimat. Sokan megértik, sokan nem az itteni hozzászólók. De ezt elfogadom, hisz különbözőek vagyunk, és mindenkinek van egy bizonyos véleménye. És mindenki másként éli meg az egyes gondjait, problémáit. Van aki könnyen feldolgozza, és én vagyok az aki nem igazán. Már nem tudom, hogy hogyan legyen a folytatás. Tudom kaptam némi tanácsokat, de igazából a kézzelfogható megoldás számomra az lenne, ha valaki fogja a kezed és együtt segít kikecmeregni. De tudom ezt nem várhatom el senkitől. Tehát marad minden változatlan.
Na ennyit a segítségről:DD
Mi a program????????????????,
A naplókat könnyen olvasod csak kat rá a naplókra. Ott találsz sok naplót és csak böngésszél, meg látod érdekes dolgok vannak benne. Van amelyik titkos de akad aki nem titkolja az életét. ( én sem) Hát kezdetnek jó az interneten való barátkozás. Annyira bele feledkezel az írogatásba, hogy meglátod, észre sem veszed, a magányt. És hidd el elég!!!! Aki egyedül él elég öntörvényű és bizony elég neki mert úgy is azt csinálja amit jónak lát de legalább kap kis biztatást hozzá igaz csak írásban de az is jó. Néha jók a vélemények, lehet rajtuk gondolkodni. Nem helyettesit semmit sem. Kezdetnek nagyon jó csak nyugodtan ugorjál bele. Nekem segített. Ili
Ajánlhatok esetleg egy különleges programot október 6-ra?
Lonci1 örülök, hogy te úgy tünik kimásztál a gödörből. Valamibe megtaláltad azt a kis örömöt, ami elég a folytatáshoz. Javaslod a napló olvasást! Ezt nem tudom, hogy tehetem meg. Hiába próbáltam nézni, hogyan lehet mások naplóit olvasni, valamit nem jól értelmezek. A másik én is azért nem barátkozom olyan emberekkel akiknek társuk van, mivel ott valóban csak harmadikként, feleslegesnek érzem magam. Az interneten is elég nehéz szerintem barátkozni, ott csak irogathatunk egymásnak, véleményt alkothatunk, meghallgathatjuk mások véleményét, de nem tudom ez elég-e? Van amikor elég egy jó bátoritó szó, de az internet szerintem a magányt nem helyettesíti.
Magányos nem vagyok mert vannak kutyáim és ők azok akikben még nem csalódtam. Egyedül élek, egyedül és nem magányosan. Szeretem a munkámat pedig mostanság nehéz mert nehéz pénzt csinálni abból amit meg termeltem. De bízom benne, hogy mindig jobb lesz. Vannak gyerekeim de távol tőlem évente egyszer maksz kétszer jönnek haza igaz akkor hosszabb időre. Javaslom neked ólvasad el a naplómat és másét is meglátod nálunk rosszabb helyzetben is vannak velünk egy korú nők. Igaz te fiatalabb vagy nálam. Nagyon szeretek élni de (sajna nem volt mindig így) Vannak barátnőim is de nekik van párjuk és én ott mindig harmadik vagyok ezért itt az interneten ismerkedek és barátkozom.
Még csak annyit, hogy a jelenlegi férjemmel is hagyunk egymásnak levegőt, nem kényszerítjük rá magunkat a másikra, ha látjuk, hogy egy kicsit egyedüllétre vágyik. A férjem hobbija a festegetés, viszont nem nyúl az ecsethez és a vásznaihoz, ha én otthon vagyok, akár egy másik helyiségben. Ha finoman megjegyzi, hogy holnap belekezd egy képbe, veszem a lapot és házon kívüli programot csinálok magamnak. Ő tudja, hogy ha kikapok egy igazán jó könyvet, akkor jobb, ha nem szól hozzám és ő szól, hogy kész a vacsora.
Tökéletesen működik a kapcsolatunk.
Azzal kezd, hogy próbáld magad jól érezni EGYEDÜL. Nekem két házasságom között volt egy időszakom, amikor nem volt senkim. Meg kell, hogy mondjam, rettenetesen élveztem. Órákon keresztül hallgattam a kedvenc zenéimet, olvastam, intenzívebben tornáztam, arcpakolásokat tettem fel, színházba elmentem egyedül, stb. Ha saját magad unod, akkor miért várod, hogy mások szórakoztatónak találnak?
Segíteni próbálunk többen is, de el vagyunk minden téren utasítva.
Magam is elég régóta egyedül vagyok, tehát ez nem lehet kifogás.
Marla! Van itt pár ember,aki próbál segíteni!
access meglehet igazad, van, sőt azt gondolom igazd is. De hosszú évek alatt már elfáradsz , vagy legalábbis én már fizikálisan is belefáradtam a magányba. Tudom nagyon jól - és mondom is magamnak - ez ellen valójában csak Te magad tehetsz ellene. De tudod mennyire nehéz ezt az tudati elhatározást a valóságban kivitelezni. És felvenni magad, erőt venni magadon? Ha már eljutottál a mély gödörbe, ahol én úgy érzem ott vagyok, nagyon nehéz kievicélni onnan, főként egyedül, hogy senki nem fogja a kezed.
További ajánlott fórumok: