Tükör által homályosan... (beszélgetés)
Tudom hogy mindenki jó helyen van, jó időben, mert a tökéletlen is "tökéletes", csak ez tudatállapot kérdése. Ha a JELEN-ről van szó, akkor mindenképpen. Akkor tökmindegy, mert tudunk várni, hisz a legfontosabban ÉLÜNK. De én félig a földi szememmel is nézek, így nem magától értetődő ha az egyik szomszéd elássa a másiknak a kutyáját, mert embertelen, barbár módszer.
Tökmindegy milyen példát hozok, a lényeg hogy LELKETLEN, SZELLEMTELEN, EMBERTELEN! Ez a lényeg!
És ennek bár van létjogosultsága (még), de nem egy vidám, örömteli, tetszetős dolog. Mégis ITT élünk, a mocsokban. És senki nem veszi észre! Addig jó! Minek szenvedjen? Szenvedni csak az tud igazán, aki KILÁT ebből.
Én csak azt tudom Drága (nem vagyok b**i, ez nektek szól), hogy én a szellemi szférára vagyok hangolva, éppen ezért nagyon nehéz működnöm, és ez a dilemmám már egészen pici korom óta a tudatomban volt. Már akkor is nagy dolgokon filóztam, akármilyen hihetetlen (ezt nekik mondom). Például az egyén helytállása a lelketlen "felnőttek" világában.
És csakis a farkas kaphat el farkast, így időnként én is FARKAS vagyok, akitől bizton állíthatom hogy nagyon félnek, ha megmutatja ezt az oldalát!
Alaptermészetem, hogy meditatív vagyok, így a JELEN-ben időzni, hát ebben elég jó vagyok. Tudat alatt is menekülnek vagy b*szt*tnak, mert nem bírják elviselni ezt az állapotot. Hogy viseljék el, ha az egójuk beleroppan? Még látni sem bírják azt, aki a JELEN-ben időzik. Mert az egónak ez nem a sajátja, hanem a halála. A haláltól pedig bepánikol, fél, és "üt vagy menekül".
Inkább az volt a probléma, hogy nem akartak a JELEN-ben hagyni, így folyton a jövőbe akartak ráncigálni, bűntudatot, szégyent keltve, hogy azt is megtudjam mi az hogy múlt! Ők ettől nyugodnának meg.
Én nagyon jól elvagyok, ha békén hagynak az akadályoztatók! De van egy rossz hírem! Ha mégsem hagynak békén, általuk csak erősebb leszek a szellememben.
Én a Szellem szót használom, mint "Örökségünk", a lélek ugye maga dönt, hogy nyit -e a saját "Öröksége" felé...
Amit írsz, azt én is úgy gondolom.
De!!!!!!!!!!!!!!!!!! Figyeld a logikát!
Minden ember a Lélek egy megtestesülése.
Eddig OK?
Minden ember igyekszik megnyilvánulni a maga környezetében.
Akár hogyan alakul a világ rohanása (ami egy valóságos felgyorsulás a mi szemünkben, de a lélek szinten nincs idő), az ember (a megtestesült energia) mindig éppen az abban a pillanatban él, abban a pillanatban dönt, ahol van.
Ha a világ nagyon brutálisan megváltozik (ami várható), akkor is lesznek emberek ott és akkor.
Miért aggódsz?
Te most csak a önmagadért vagy felelős.
Nem is lesz világvége. Világok vége lesz, ha így folytatjuk.
A kollektív karmánk annyira felduzzad, hogy tömegesen szednek le majd minket a bolygóról, én úgy gondolom. Már most is bukásra állunk.
Nagyobb horderejű változás várható, ami nem világvégének, sokkal inkább korszakváltásnak nevezhető, de tulajdonképpen már benne vagyunk az előkészítő folyamatokban. Most még a kegyelem ideje tart. Most még át lehet gondolni a dolgokat, tehetünk magunkért, stb. Utána már nem biztos.
Én magam határozom meg hogy miről alkotok véleményt. Senki nem kérte ki. De ha kikéri, egyértelmű hogy válaszolok.
Olyan szöveged van, csak pislogok...
Honnan veszed ezeket? :)
Én ezzel a világvége-hangulattal nem értek egyet. Az ezredfordulót közvetlen megelőzően (közel 20 éve) is voltak hasonló hangok, aztán mégsem történt semmi.
A világ egyszerűen csak változik, másmilyen lesz, mint amilyen azelőtt volt. Szerintem ez így a normális. Mint ahogyan említettem volt, én imádom a természetet, meg a közelsége számomra a fényűzés netovábbja, de ki vagyok én, hogy azt várjam bárki mástól, hogy neki is az legyen?
Amit még nem értek: miért pont az okostelefon? Volt előtte asztali gép, notebook, vele egyidőben tablet, stb. Lényegében ugyanaz, csak nagyobb (és az asztali gép nem hordozható). Ha valaki arra szavaz emberi kapcsolatok helyett, saját magával szúr ki. De ez az ő joga nyilván, a saját életminőségét mindenki úgy rongálja, ahogy az neki jólesik. Ha pedig nem érzi életminőség-rongálásnak, az csak jó, nem? Nem csak neki, mindenkinek. Úgy értem, egy elégedett emberekkel teli világ az jó világ.
Mikor kértem ki a te véleményedet? Rámutatnál?
Én örülök, hogy itt vagy, szórakoztat a buta nagyképűséged.
Ha rám hallgatsz, leírod, sok embernek szerzel vele vidám perceket.
Egyébként bárki leírhatja a véleményét, nem csak te. Viseld el, vagy indíts saját klubot, ott meg tudod válogatni az embereket, akik írhatnak. Itt nem.
Ó, jeeee!
"Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is. Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának. Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok. Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától. Fehérre őröl benneteket. Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek; És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján."
/Kahlil Gibran/
Tehát as hiszti az erőt jelent.
Nem vagy tisztában a legalapvetőbb dolgokkal, de okoskodsz. Privát üzenetet teszel közzé, ami mindenhol bunkóságnak számít. utána hisztizel, és ezt erőnek gondolod. Tudod, az erőt nem kell éreztetni, érződik az, ha van.
Azt megfigyeltem, ha élérsz egy stabilabb, harmonikusabb szintet, ezek rögtön jönnek és belédkapaszkodnak, hogy lerántsanak, holott erre nincs a leginkább szükségem. De tűröm, elviselem mint óriás a körömpiszkot. :)
Az önbecsülésedet próbálják lehúzni.
"Mire bízol ennyire magadban? Mire vagy ilyen jóban magaddal?" (mondják ők)
És gyerekkorom óta kísért ez az egész. Tudom hogy van egy pont, amit megéreznek és akkor jönnek.
Megpróbálnak keresztre feszíteni.
Én elszomorítónak és unalmasnak. De tény hogy van az a pont, amikor az ember kínjában röhög (magamról beszélek). Ugyanazok a körök, sablonok, már előre kiszámítható reakció, szóval nem fárasztom magam ilyenekkel. De szerencse hogy nem vagyok az a megfutamodós fajta. De kinek bizonyítanám az igazam? Nekik nem, az biztos.
Én nem tudhatok semmit, de ők biztosan tudják hogy én "ilyen" és "olyan" vagyok...
Csak bele ne fulladjanak abba a mérhetetlen bölcsességükbe és alázatukba. :)
További ajánlott fórumok:
- Kereszteljük el! Adott névhez párosíts egy általad hozzáillő keresztnevet és utána írj egy létező magyar vezetéknevet!
- Mit látnál, ha most a tükörbe néznél?
- Pofátlan buktatás általános iskolában
- Bediktálás, vagy általány fizetés jobb?
- Miért látok homályosan a kontaktlencsével?
- Samsung SGH e 250 es telefonom homályosabb képet készít, hogy lehet megtisztítani?