Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Tüdőrák, májáttéttel:( Tapasztalatokat várok fórum

Tüdőrák, májáttéttel:( Tapasztalatokat várok (beszélgetés)

1 2
55. globus (válaszként erre: 51. - 07b09d4f4c)
2011. nov. 9. 11:07

Szia :)

Nem zavart állandóan. Sőt, nálunk ritkán volt ilyen.

Ennél jelentősebb egy nagyfokú közöny, tudatbeszűkülés. Semmi sem érdekelte, csak nézett maga elé. Nehéz az ilyen állapotot kezelni, mert tekintettel a helyzetre, nem vidámkodhatsz, de átvenni az ő letargiáját sem célszerű.

54. csokinyuszi33 (válaszként erre: 53. - 07b09d4f4c)
2011. nov. 9. 11:05

Igen,szerintem is csak időszakos a dolog.

Vannak jobb,és rosszabb napok.

Nekem szerencsém volt,mert elköszönhettem az anyámtól,és éppen tiszta volt a tudata.Sajnos nem mindenki ennyire szerencsés....

53. 07b09d4f4c (válaszként erre: 52. - Csokinyuszi33)
2011. nov. 8. 11:15

köszönöm a válaszod

a zavartság jellege biztosan egyénenként változó, de akkor az is valószerű, hogy nem állandó hanem időszakos

52. csokinyuszi33 (válaszként erre: 51. - 07b09d4f4c)
2011. nov. 8. 11:05

Szia!

Nálunk a zavartság csak hullámokban jelentkezett,és mint írtam a fájdalom csillapító tapasz használatával kezdődött el.Az anyám olyan dolgokat állított,ami nem fedte a valóságot.pl:Miért dohányzok a kórteremben,és miért nem szóltam,hogy férjhez mentem.Bár szerintem ezt embere válogatja,és az hogy hanyadik stádiumban van az illető.Nekem ez a tapasztalatom...

2011. nov. 8. 09:25

Sziasztok!

Olvasom, hogy zavartságról írtok. Tudnátok példát mondani, hogy ez miben jelentkezett? Állandóan zavart volt a beteg vagy hullámokban?

50. csokinyuszi33 (válaszként erre: 49. - B99048cdfc)
2011. nov. 7. 11:58
Nem hiszem,hogy emiatt joga lenne itélkezni bárkinek feletted.Sajnos nekem is sokat kellett tapasztalnom ahoz,hogy idáig jussak agyilag.Nálunk a családban szinte mindenki így halt meg,és már gyerek fejjel szembesűltem a ténnyel,hogy az élet nem végtelen.Nekem még az a tapasztalatom,hogy ha valakit megműtenek utánna csak roszabb lesz,mert a rák egy agreszívabb válfaja jön elő,bár tisztelet a kivételnek,és remélem azért sok ember van aki meggyógyult.Abban sem lennék biztos,hogy ezt a betegséget nem tudják még gyógyítani,szerintem már létezik valahol az a szer,ami mint egy náthát kezelné a dolgot,csak az nem nekünk pornépnek való!Elnézést az itélkezés miatt,de nekem ez a véleményem...
49. b99048cdfc (válaszként erre: 48. - Csokinyuszi33)
2011. nov. 7. 11:30
Őszinte leszek,még ha meg is vetnek itt páran,nem érdekel. Anyunál,azt hittük minden rendbe jön,és haragudtunk rá,hogy mit nem nyavajog össze,miért nem küzd:(( Miért nem akar gyógyulni. semmit nem tudunk erről a betegségről,aki nincs benne nem tudja mennyire fájhat. Apunál,azt mondtam,jobb ha minél előbb elviszi,ha kell. Így jobb neki.
2011. nov. 7. 11:26
Az anyámnál először diagnosztizáltak,utánna lett nagyon zavart,de az már a tapaszok miatt volt.Néha azért volt tiszta pillanata is.Fogadd őszinte részvétem,és hidd el majd idővel könnyebb lesz elfogadni a tényeket.Tudom ez nem vígasztaló,és hidd el volt idő mikor ölni tudtam vola ezért a mondatér,de utólag azt mondom az idő elég sok mindent megold.Sajnálom ami történt,de lehet,hogy így könnyebb neki,nem szenvedett sokat.Az én anyám 3 évig élt a tudattal,de szerintem már az elő perctő kezdve tudta,hogy nem akar küzdeni.Nem tudom,hogy volt e jogunk felülbírálni a döntését,és kényszeríteni a küzdésre.Nekik kell dönteni,hogy mit akarnak,és én ebbe beleszóltam,mert azt hittem megtehetem,de önzés volt....
47. b99048cdfc (válaszként erre: 46. - Csokinyuszi33)
2011. nov. 5. 17:27
Zavartsággal vitettük be,de tudtuk valahol ,hogy baj van. Nagyon megtört volt az utolsó években. Mikor bevittük ott derült ki,hogy tüdőrák,és már a májban is volt:(
2011. nov. 4. 20:55
Mit diagnosztizáltak nála?Egyébként van igazság abban amit mondasz,mert a magány nagyon felemészti az embert.Én csak azt nem értem,hogy egy ember miért adja fel?Bár jelzem lehet,hogy én is ezt tenném,bár nekem nincsenek gyerekeim akik miatt élnem kellene.Nagyon nem értettem az anyám döntését,de legalább volt lehetőségem elköszönni tőle,ez nagyon sokat segített a feldolgozásban.Annó az apámtól nem köszönhettem el,bár ő nem is emiatt halt meg,17 évig tartott elfogadni a halálát,és ezt sokan nem étik meg...
45. b99048cdfc (válaszként erre: 43. - Csokinyuszi33)
2011. nov. 3. 15:48
Az én apukám ,anyukám halála után lemondott saját boldogságárol,és szerintem ebbe betegedett bel:O((Anyu 6 éve halt meg tüdőrákban.(Apu azóta roppant össze fele,egyre csak rosszabbul nézett ki. Először azt hittük csak lelki. Mert jókedvű volt ő,és mindig arról beszélt,pl hogy a fene akar meghalni. De aztán egyre rosszabb lett a dolog,,zavart lett,és akkor bevitettük,és ott bent a korházban derültek ki a dolgok. Megbetegítette az egyedüllét.(
44. b99048cdfc (válaszként erre: 42. - Sáfár Zsófia)
2011. nov. 3. 15:46
Szivesen segítenék,de nem túl sok tapasztalatom van,sajnos amivel segíthetnék másokon,hiszen 23 nap alatt lezajlott az egész.
2011. nov. 3. 14:36

Sziasztok!

Nekem is rákos volt az édesanyám,sajnos már elhunyt.

Nagyon sok féle kezelést és gyógykészítményeket kipróbáltunk nála,ami nem volt olcsó,és sajnos nem is segített.Nekem a tapasztalatom az,hogy ha a beteg lemondd az életről bármit beadhatsz neki az nem segít rajta.Nálunk ez történt,az anyám feladta...Viszont beteg ismerőseim közűl volt aki elhitte,hogy meggyógyulhat,és segített neki a dolog,több mint 5 éve tünetmentes,és most már egészségesnek nyilvánították.Nekem ez a tapasztalatom...

2011. nov. 3. 13:30

Kedves hozzászólók! Sajnálom, hogy ilyen szomorú témával kapcsolatban, de írok egy riportot a Blikk Nők hetilapba. Valaki vállalná esetleg, hogy névvel és fotóval beszámol saját történetéről, ami tanulságos lehet az olvasók számára?


safarzsofia@gmail.com

41. 83e25137af (válaszként erre: 40. - B99048cdfc)
2011. júl. 24. 18:31
Nagyon sajnálom. Fogadd őszinte részvétem.
2011. júl. 24. 18:17
Meghalt apukám. Tegnap este. A felfedezés után 25 nappal:(
2011. júl. 8. 15:08

Végtelenül sajnálok minden embert, hiszen mi akik

e pillanatban hozzá tudunk szólni, még mindezek előtt állunk.Annál is inkább áll közel a téma érzelmeimhez, mivel Édesapám is fiatalon hunyt el tüdőrákban.áttétekkel ... a szemünk láttára. Ma sem tudtuk feldolgozni,ennekl 34 éve. Végig éltük vele a fájdalmak napjait, hol zokogva, hol fáradt arccal tűrtük...mert ez igen megpróbáltató egészséges és fiatal embernek egyaránt.

Vajon tudunk e segíteni a Varga-féle gombákkal?

Jókat hallottam a tumoros betegek megsegítésére.

Jók az eredmények olvastam róla, és van aki túljutott a rákos állapoton. Ma is él! Nem olcsó...de mégis!

Önök,Ti mit szóltok ehhez?

Van a környezetetekben akinek hatott? Kérlek tartsatok kis közvélemény kutatást, és adjatok választ erre. Ahova nézek, ott rákos embert találok. Fiatalt,öreget egyformán. Nem tudnánk

segíteni magunkon ezzel a gombafajtával? Vagy csupán utópia és hiú optimizmus, esetleg hasznot

húz belőle az, aki? Sok féle gomba van ma forgalomban az országban. Talán mégis nem lehetne

hinnünk benne, és könnyebbé válhatna az életünk?

Vagy önmagában a hit az a tumorral szemben kis esély?

Üdvözlök mindenki...várom, hogy jelezzen vissza valaki...

38. b99048cdfc (válaszként erre: 37. - Eaedab0e25)
2011. júl. 6. 07:00
Mi Karcagiak vagyunk. Szolnokról van szó.De még nem kezelik. Áll a dolog. Gondolom várják a pénzt. Édesanyám Debrecenben kezelték,de nem lett eredménye sajnos ott sem. Pedig kivették a fél tüdőt. Aztán kilenc tíz hónap alatt csontba,agyba minden szervre ment. Meghalt. És egy csomó pénzbe került amit az orvosoknak adtunk. Nem azért írom,persze megpróbál megtenni az ember mindent. Mi még nem adtunk semmit mert nincs miből. De talán nincs is értelme. Megmenteni úgysem lehet megmondták.
37. eaedab0e25 (válaszként erre: 23. - B99048cdfc)
2011. júl. 5. 17:42

Jah, mert ugyebar onnan terjedt.


Megkerdezhetem, hogy hol kezelik Edesapadat?

36. 00a194caf9 (válaszként erre: 25. - E5679164d5)
2011. júl. 5. 16:28

Nagyon sajnálom édesapádat. Sajnálom, de azt kell mondanom Ő jobban járt, hogy nem húzódtak tovább a szenvedései.

Mamámat fél évig ápoltuk, kínok kínja között volt, és nem tudom, hogy mi a rosszabb, Elveszíteni, vagy végig nézni ahogy valaki ennyi időn át vívja a haláltusáját...

Nekem az utóbbi volt nagyon nagyon borzasztó. :(

35. 00a194caf9 (válaszként erre: 34. - 00a194caf9)
2011. júl. 5. 16:25

Apropó, hozzá kell tegyem, hogy a pár nap, illetve kb. fél év lett megállapítva neki, több orvos diagnosztizálta, hogy reménytelen, biztos a halál...


Nem kellett volna bele menni a kezelésekbe, könnyebb lett volna neki, de mi nem tudtuk elengedni, és reménykedtünk... Önzőek voltunk, így utólag azt kell mondanom.

A történethez még ez is hozzá tartozik...

2011. júl. 5. 16:23

Részvétem mindenkinek, és aki ebben szenved, vagy hozzátartózója szenved ebben, annak pedig sok-sok kitartást kívánok.


Nekem a mamánál állapítottak meg tüdő daganatot. Azt mondták, ha nem küldjük kemóra, akkor pár nap, és egyszerűen álmában megfullad...


Hát, áramütés szerűen ért ez a pár nap mindenkit. Gondolhatjátok...

Így küldve lett kemóra, nagyon szépen gyógyult, volt pár szép hónapja még, talán 1-2, s később kiderült, hogy agyi áttétet kapott. Onnantól kezdve rohamos leépülés, azt mondták, vége...


Haza vittük, kb. fél évig nyomta az ágyat, pelenkázni kellett, cumisüvegből evett, és a felétől kb. senkit nem ismert már meg, nem volt önmaga, és szörnyen szenvedett...


Kegyetlenül fog hangzani, lehet, de aznap, mikor meghalt én fellélegeztem, és boldog voltam, mert fájt, hogy elveszítettem, de még jobban fájtak a szenvedései...


Átéreztem ezt, és biztosan nagyon fáj hamar elveszíteni valakit, de nekem elhihetitek, még fájdalmasabb nézni ahogy élve sorvad el. :(

33. Macsek. (válaszként erre: 32. - E5679164d5)
2011. júl. 5. 16:11

Mi sem tudtunk felkészülni rá, az utolsó pillanatig reménykedtünk...Megmondom őszintén, erre nem is lehet felkészülni.

Mi délután 1/2 3-kor kaptuk a telefont, hogy menjünk, ha még látni akarjuk anyukámat, de már nem volt magánál. Még el tudtunk tőle búcsúzni, megvárt minket és utána meghalt.

Én sem kívánom senkinek sem ezt a borzasztó érzést.

32. e5679164d5 (válaszként erre: 31. - Macsek.)
2011. júl. 5. 16:04

Nem voltunk rá felkészülve. Egy keddi látogatás után csütörtökön mentünk volna ismét. Aztán hajnalban a telefon...

Másrészt senkinek sem kívánom az érzést amikor egy korábban vasgyúró embert neked kell tolókocsiban sétálni vinned. Még ma is összeszorul a torkom...

31. Macsek. (válaszként erre: 25. - E5679164d5)
2011. júl. 5. 15:24

Édesanyámnál 2 és fél hónap volt. Ő is tüdőrákos volt agyi áttétekkel. És ő is 2 kemoterápiát kapott.


Nagyon rossz dolog ez, főleg, ha közeli hozzátartozóról van szó. :(

2011. júl. 5. 13:37
De hülye vagyok a 1.5 is hat hét. Na már én is össze vissza olvasok:(
29. b99048cdfc (válaszként erre: 26. - Tavasz007)
2011. júl. 5. 13:36
Ismerek olyan embert akinek 6 hetet élt az apukája:((
28. b99048cdfc (válaszként erre: 25. - E5679164d5)
2011. júl. 5. 13:35
Én is ettől tartok rövid lesz:( Szerintem neki is van az agyban,és ettől beszél össze vissza. Eltéved a saját kórtermében is. Kimegy a nővérekhez Wc keres. Pedig ott a szobában a fürdőszoba:(Nagyon félek hazahozni,mi vár ránk. Három kisgyerekkel tudom megoldani az ápolást. Itt hagyom a saját lakásunkat. Még jó hogy a világ legjobb férje az enyém,és így áll hozzá. Ő is jön költözik. meszelte ki apukám házát,mire hazajön tiszta legyen:(
27. e5679164d5 (válaszként erre: 26. - Tavasz007)
2011. júl. 5. 13:23
Nem. Az a rész inoperábilis volt.
26. tavasz007 (válaszként erre: 25. - E5679164d5)
2011. júl. 5. 13:05
Az agyabol kivettek az atteteket? 1,5 honap az nagyon keves! Sajnalom, hogy mi tortenik veletek!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook