Tüdőrák, májáttéttel:( Tapasztalatokat várok (beszélgetős fórum)

Szia :)

Nem zavart állandóan. Sőt, nálunk ritkán volt ilyen.

Ennél jelentősebb egy nagyfokú közöny, tudatbeszűkülés. Semmi sem érdekelte, csak nézett maga elé. Nehéz az ilyen állapotot kezelni, mert tekintettel a helyzetre, nem vidámkodhatsz, de átvenni az ő letargiáját sem célszerű.

Igen,szerintem is csak időszakos a dolog.

Vannak jobb,és rosszabb napok.

Nekem szerencsém volt,mert elköszönhettem az anyámtól,és éppen tiszta volt a tudata.Sajnos nem mindenki ennyire szerencsés....

köszönöm a válaszod

a zavartság jellege biztosan egyénenként változó, de akkor az is valószerű, hogy nem állandó hanem időszakos

Szia!

Nálunk a zavartság csak hullámokban jelentkezett,és mint írtam a fájdalom csillapító tapasz használatával kezdődött el.Az anyám olyan dolgokat állított,ami nem fedte a valóságot.pl:Miért dohányzok a kórteremben,és miért nem szóltam,hogy férjhez mentem.Bár szerintem ezt embere válogatja,és az hogy hanyadik stádiumban van az illető.Nekem ez a tapasztalatom...

Sziasztok!

Olvasom, hogy zavartságról írtok. Tudnátok példát mondani, hogy ez miben jelentkezett? Állandóan zavart volt a beteg vagy hullámokban?

Sziasztok!

Nekem is rákos volt az édesanyám,sajnos már elhunyt.

Nagyon sok féle kezelést és gyógykészítményeket kipróbáltunk nála,ami nem volt olcsó,és sajnos nem is segített.Nekem a tapasztalatom az,hogy ha a beteg lemondd az életről bármit beadhatsz neki az nem segít rajta.Nálunk ez történt,az anyám feladta...Viszont beteg ismerőseim közűl volt aki elhitte,hogy meggyógyulhat,és segített neki a dolog,több mint 5 éve tünetmentes,és most már egészségesnek nyilvánították.Nekem ez a tapasztalatom...

Kedves hozzászólók! Sajnálom, hogy ilyen szomorú témával kapcsolatban, de írok egy riportot a Blikk Nők hetilapba. Valaki vállalná esetleg, hogy névvel és fotóval beszámol saját történetéről, ami tanulságos lehet az olvasók számára?

safarzsofia@gmail.com

Végtelenül sajnálok minden embert, hiszen mi akik

e pillanatban hozzá tudunk szólni, még mindezek előtt állunk.Annál is inkább áll közel a téma érzelmeimhez, mivel Édesapám is fiatalon hunyt el tüdőrákban.áttétekkel ... a szemünk láttára. Ma sem tudtuk feldolgozni,ennekl 34 éve. Végig éltük vele a fájdalmak napjait, hol zokogva, hol fáradt arccal tűrtük...mert ez igen megpróbáltató egészséges és fiatal embernek egyaránt.

Vajon tudunk e segíteni a Varga-féle gombákkal?

Jókat hallottam a tumoros betegek megsegítésére.

Jók az eredmények olvastam róla, és van aki túljutott a rákos állapoton. Ma is él! Nem olcsó...de mégis!

Önök,Ti mit szóltok ehhez?

Van a környezetetekben akinek hatott? Kérlek tartsatok kis közvélemény kutatást, és adjatok választ erre. Ahova nézek, ott rákos embert találok. Fiatalt,öreget egyformán. Nem tudnánk

segíteni magunkon ezzel a gombafajtával? Vagy csupán utópia és hiú optimizmus, esetleg hasznot

húz belőle az, aki? Sok féle gomba van ma forgalomban az országban. Talán mégis nem lehetne

hinnünk benne, és könnyebbé válhatna az életünk?

Vagy önmagában a hit az a tumorral szemben kis esély?

Üdvözlök mindenki...várom, hogy jelezzen vissza valaki...

Jah, mert ugyebar onnan terjedt.

Megkerdezhetem, hogy hol kezelik Edesapadat?

Nagyon sajnálom édesapádat. Sajnálom, de azt kell mondanom Ő jobban járt, hogy nem húzódtak tovább a szenvedései.

Mamámat fél évig ápoltuk, kínok kínja között volt, és nem tudom, hogy mi a rosszabb, Elveszíteni, vagy végig nézni ahogy valaki ennyi időn át vívja a haláltusáját...

Nekem az utóbbi volt nagyon nagyon borzasztó. :(

Apropó, hozzá kell tegyem, hogy a pár nap, illetve kb. fél év lett megállapítva neki, több orvos diagnosztizálta, hogy reménytelen, biztos a halál...

Nem kellett volna bele menni a kezelésekbe, könnyebb lett volna neki, de mi nem tudtuk elengedni, és reménykedtünk... Önzőek voltunk, így utólag azt kell mondanom.

A történethez még ez is hozzá tartozik...

Részvétem mindenkinek, és aki ebben szenved, vagy hozzátartózója szenved ebben, annak pedig sok-sok kitartást kívánok.

Nekem a mamánál állapítottak meg tüdő daganatot. Azt mondták, ha nem küldjük kemóra, akkor pár nap, és egyszerűen álmában megfullad...

Hát, áramütés szerűen ért ez a pár nap mindenkit. Gondolhatjátok...

Így küldve lett kemóra, nagyon szépen gyógyult, volt pár szép hónapja még, talán 1-2, s később kiderült, hogy agyi áttétet kapott. Onnantól kezdve rohamos leépülés, azt mondták, vége...

Haza vittük, kb. fél évig nyomta az ágyat, pelenkázni kellett, cumisüvegből evett, és a felétől kb. senkit nem ismert már meg, nem volt önmaga, és szörnyen szenvedett...

Kegyetlenül fog hangzani, lehet, de aznap, mikor meghalt én fellélegeztem, és boldog voltam, mert fájt, hogy elveszítettem, de még jobban fájtak a szenvedései...

Átéreztem ezt, és biztosan nagyon fáj hamar elveszíteni valakit, de nekem elhihetitek, még fájdalmasabb nézni ahogy élve sorvad el. :(

Mi sem tudtunk felkészülni rá, az utolsó pillanatig reménykedtünk...Megmondom őszintén, erre nem is lehet felkészülni.

Mi délután 1/2 3-kor kaptuk a telefont, hogy menjünk, ha még látni akarjuk anyukámat, de már nem volt magánál. Még el tudtunk tőle búcsúzni, megvárt minket és utána meghalt.

Én sem kívánom senkinek sem ezt a borzasztó érzést.

Nem voltunk rá felkészülve. Egy keddi látogatás után csütörtökön mentünk volna ismét. Aztán hajnalban a telefon...

Másrészt senkinek sem kívánom az érzést amikor egy korábban vasgyúró embert neked kell tolókocsiban sétálni vinned. Még ma is összeszorul a torkom...

Édesanyámnál 2 és fél hónap volt. Ő is tüdőrákos volt agyi áttétekkel. És ő is 2 kemoterápiát kapott.

Nagyon rossz dolog ez, főleg, ha közeli hozzátartozóról van szó. :(