Történetem az anorexiától az elhízásig... és a módszer, ami segített

Az én súlyproblémáim kamaszkoromban kezdődtek. A gimnáziumban rengeteget tanultam, a mozgásra már sokszor nem maradt idő és kedv sem. A szüleim sem ösztönöztek (nekik egyszerűbb és olcsóbb volt ha otthon ülök). Emellett azonban nem figyeltünk a tudatos táplálkozásra sem. Kevés gyümölcsöt ettünk, inkább az édes, cukros dolgok domináltak az étkezésünkben nem is beszélve a zsíros, olajos dolgokról.

Ennek hatására 10. osztályban kicsit meghíztam. Alig volt rajtam felesleg (talán 3 kg), de ez annyira mélyen érintett, hogy fogyókúrázni kezdtem. Eldugtam az ételeket, nem ettem rendesen és helyben futottam a szobámban, vagy guggolásokat végeztem, hogy minél több kalóriát elégessek.

Hamarosan 48 kg-ra fogytam és akkoriban nagyon tetszettem magamnak, bár tudom ez már a másik véglet volt.

A soványságom egészségügyi panaszokat okozott, vérszegénységet és hajhullást és a koplalástól a gyomrom is kikészült. Megemlíteném, hogy a családnak a támogatása az étkezési zavar leküzdésében és eleve a túlsúly elkerülésében elengedhetetlen.

Én ezt sajnos nem kaptam meg. Azóta is fáj, ahogy a szüleim az anorexiát kezelték.

Az egyetemen nagyon jól éreztem magam, így sikerült 51-52 kg-ra feltornázni a súlyomat.

Egyetem első évének végén megismertem a férjem, akivel utolsó évben összeházasodtunk és nem sokra rá megszületett az első kisfiunk. A szoptatás és a stressz hatására (amit a gyermekem betegsége és az okozott, hogy anyósoméknál laktunk) újra 50 kg alá mentem.

Mikor a kisfiam másfél éves lett elköltöztünk és 6 hónappal utána megszületett második kisfiam, Gergő. A szoptatás alatt folyton éhes voltam... és ettem is rendesen, mert azt hittem, most is majd leolvadnak rólam a kilók, mint az első gyermekem születése után.

De nem így lett... egyre csak rakódtak fel rám és észre se vettem, mert a ruháim velem nőttek, tágultak. Aztán mikor a karácsonyi fotókat nézegettem, elborzadva láttam, hogy kifolyok a képből.

68, de lehet hogy 70 kg-ra híztam.

Sürgősen el is kezdtem diétázni.

Először nem ettem 6 után... ezzel lement rólam 2 kg, de azután vissza is jött, mert az éjszakázás miatt este mindig az ájulás környékezett az éhségtől. Ezután a norbis diétával próbálkoztam, de nem vált be. Betartottam én mindent, mit mikor lehet enni, de nem fogytam tőle.

Ekkor egy TV műsorban hallottam egy mondatot:

„Ha több kalóriát égetsz, mint beviszel: fogyni fogsz”

Elkezdtem így diétázni és sikerült 60 kg alá mennem. :) 58 kg-ig jutottam.

Tavaly tavasszal veselkedtem neki ismét a diétának, de nem figyeltem arra, hogy elegendő vitamint juttassak a szervezetembe, ez hajhullást okozott. Bár lefogytam 54,5 kg-ra, a hajam olyan mértékben hullott, hogy abbahagytam a diétát. Megrészegülve a szabadságtól, hogy most nem kell figyelnem, rengeteget ettem, torkoskodtam. Élveztem az ételek ízét. A lefogyott kilók visszajöttek, de a hajhullás abbamaradt.

Viszont nem éreztem jól magam így a bőrömben. Rájöttem, hogy a jojo effektusnak véget kell vetnem! 2 hete kezdtem újra a diétát, de most nem csökkentettem olyan drasztikusan a kalóriabevitelt.1900 kalóriával kezdtem és mellette igyekeztem mozogni. Most már sokszor 1500 kalóriányi ételt eszek csak egy nap, de mikor többet, figyelek arra hogy ne menjek 2000 kalória fölé. A másik hibám, hogy mindig tartottam heti egy torkos napot és volt, hogy ilyenkor akkor is ettem, mikor már jól laktam, mert megbeszéltem magammal, hogy ez az egy nap nem számít.

De igen!

Egy torkos nappal az előző napok sikereit dobhatod ki a kukába...

Ma is tartok torkos napot, de figyelek arra, hogy 2000 kalória legyen a maximum, amit beviszek és hogy ne egyek többet, mint amit kívánok. Még csak két hete kezdtem újra a diétát, de a közérzetem sokkal jobb. Több gyümölcsöt, zöldséget eszem, az egész táplálkozásom egészségesebb lett.

És ez a gyerekekre is kihat, eddig is odafigyeltünk a táplálkozásukra, de most ők is jóval több zöldséget, gyümölcsöt esznek. Közösen mozgunk sokszor. Ennek nagyon örülök.

Most 57,5 kg vagyok, de tudom hogy születésnapomra elérem az álom 54,5 kg-ot és a pólóim újra jól állnak majd. Szurkoljatok nekem. Közel a cél!

És figyeljetek a gyermekeitekre is, mert a táplálkozással példát mutathattok nekik.