Tokofóbia-félelem a szüléstől (beszélgetés)

Hősiesség, asszonyi erő? Ezzel az erővel a mandulámat is kivetethetem érzéstelenítés nélkül, hogy én legyek az aktuális fa...csaj.

Mondok valamit, ami az én meglátásom. Szerintem azok verik a mellüket leginkább, azok pörögnek ezen a császár ügyön, azok nézik le császáros társaikat, és hencehgnek saját, szörnyen hosszú és fájdalmas természetes szülésükkel(de a gyerekért megérte), akiknek egész életükben ez a legnagyobb hőstett, ez a legnagyobb "valami", amit lettetek az asztalra, hogy kipréseltek magukból egy gyereket.

Már mondtam, de tartom is: a szülés számomra eltörpül amellett, amit egy anyának végig kell csinálnia egész élete során, nevelni, védeni, oltalmazni azt a gyereket, a helyes útra terelni, megteremteni neki mindent, ami elég lesz ahhoz, hogy jó ember legyen. A szülés ehhez képest semmi.

Ansh és Sonija teljesen egyetértek!

Az én véleményem is az, hogy aki még a 3 éves ovis gyerekét is cicizteti, háááát... Nem tudom mennyire tud majd elszakadni anyuci popójától később...?

És én is tiszta ideg voltam a 2. és 3. terhességnél, (már-már pszichiátriai eset) de szerencsére egyik csajszi sem vette át, nagyon kiegyensúlyozottak!

Ja, és a legnagyobb hazugság, hogy szoptati márpedig mindenki tud. Egyrészt még ha anyuka tudna is, nem minden CSECSEMő tud szopni, lehetnek fejletlenebb izmai, stb., másrészt ez kb. annyira igaz, mint hogy teherbe esni és szülni mindednki tud. sajnos nem mindenki tud teherbe esni, és a harántfekvéses babák anyukái vagy az elől lévő méhlepényes anyukák 200 évvel ezelőtt nagyo valószínűséggel nem élték túl a szülést. A természet erre mondhatja azt, hogy pusztuljon, aki különbözik a nagy átlagtól, de egy 21. századi ember nem.

Ja, és megint várom a köveket, de aki szerint a császármetszéssel szülők "még csak meg sem tudták szülni a gyereküket, úgy kellett kivenni belőlük", azoknak hány százaléka szült természetes úton, de érzéstelenítéssel? Ha már a hősiességre és asszonyi erőre megy ki az egész, akkor ennyi erővel az EDA-s szüléseket sem lehetne igazi szülésnek nevezni.

Mielőtt félreértenétek, ahogy a császármetszést, úgy az érzéstelenítéssel lezajló szülést sem tekintem sem jobbank, sem rosszabbnak a natur szülésnél, csak felhoztam ezt is példaként.

Elég szomorú, hogy a csecsemőgondozásban is egyik szélsőség követi a másikat: a mi babakorunkbna a tápszert favorizálták, ma meg már akkor sem akarják adni, amikor szükség lenne rá. Mint minden véglet, ez is lehet káros, hiszen ha TÉNYLEG nincs elég tej, akkor addig is, amíg a mindenféle trükkök hatnak, a babának enni kell és nem száradhat ki. És olyan is van, hogy nem hatnak a trükkök, akkor pedig tápszeres lezs a baba. Én is az voltam, Édesanyámat mélységesen szeretem, tehát a kötődést nem ölte ki belőlem a tápszer, és bár szép nem vagyok, de nagyon csodálkoznék, ha az arcvonásaimat más irányba tolta volna az anyatej:)

Betegesebb sem vagyok az átlagnál. Pedig 33 évvel ezelőtti tápszerről bezsélünk.

Egyébként lehet kővel dobálni, de nekem egy futkározó, vagy akár kiscsoportos, teljes fogsorú, amúgy pörköltet is jóízűen elfogyazstó hároméves szoptatása inkább bizarrnak tűnik, mint optimálisnak.

Látod, én akkor pont nem a nyafogós császárosok klubjába tartozom :)

Marhára nem érdekelt, hogy nem símán szülöm a gyerekeimet, csak az volt a lényeg, hogy minden símán menjen és ne maradjon egyikünk sem a műtőasztalon!

A szoptatás dettó! Engem nem lehetett azzal beparáztatni, hogy 3 évig szoptassam a gyerekeimet, mert máskülönben nagyfejű, egészségtelen duci-jucik lesznek!

Mindhárom lányom tápszeres, kutya bajuk, nem kövérek és nem is csúnyák :)

Ha nem érzed magad rosszul a császár miatt, ülj le, majd jönnek, és tesznek róla, hogy rosszul érezd magad. :)

Én azt sem tudtam, hogy létezik ilyen, hogy császár miatti depresszió, míg erre az oldalra nem kerültem. Csak pislogtam. Nekem soha eszembe nem jutott lenézni császáros nőket azért, mert "nem tudták megszülni" a gyereküket. Utána egyik kedves családtagom is bekattant, amit a környezete nagyon nehezen viselt, köztük én is, mert mi ittuk meg a levét a hülyeségeinek. Három évbe telt, míg kiheverte, de szerintem most sem tette magát túl rajta. Ha nem lenne tele a net hülyeségekkel, azt sugallva, hogy a császáros nők nem normálisak, hogy ez egy nem normális állapot, akkor sok nő fejében meg sem fordulna, hogy esetleg vele nincs minden rendben.

És hát kivel lehet elhitetni a császáros maszlagot? Azzal, aki beveszi, hogy a gyereke egy lúzer lesz, ha nem küzdi át magán a szülőcsatornán, aki napi két liter tejet iszik, mert a kálcium kell a babának, aki nem használ kínai szemceruzát, mert bejut a babába, és meghal. Agyrém.

Na, kb. erről írtam hasonló szemszögből én is.

Nagyon kiakaszt engem is. Főleg, mert ha amúgy simán el tudnám fogadni az ilyen helyzeteket, akkor kezdhetek stresszelni, hogy ha mindenki más kikészül tőle, akkor nekem nem kéne vajon?

És mennyi értékes energia megy el ilyen baromságokra, amit inkább a kisbabára kéne fordítani....

Na ja, de leginkább mi nők magunk hülyítjük ám egymást, meg is érdemeljük:(

Min nyafognak?

Jaj, én sz.r anya vagyok, mert "nem tudtam" megszülni a gyerekem, ezért nem lesz köztünk kötődés, és egy béna kis lúzer lesz, mert nem küzdötte át magán a szülőcsatornán. Jaj, nincs tejem, ha nincs tejem, akkor tápszeres baba lesz, a tápszeres baba nem baba. Jaj, milyen béna vagyok, nem vagyok teljes értékű anya, nő, semmi vagyok. Jaj, szegény gyerekem, jaj. Kb. ezen. Aki nem ezt teszi, jól teszi.

Miért ártana a császár a babának?

Nekem mind3-mat császárral KELLETTT "megszülni" és mind3 teljesen egészséges, és (nem akarok elfogult lenni) szép kislányok!!!

Vannak olyan elméletek, miszerint, ha egy baba nem küzdi át magát a szülőcsatornán, akkor nem lesz elég "tökös" gyerek és nehezebb lesz a társadalmi beilleszkedése....ilyen baromságot, ez nem a szüléstől múlik!!!!

Ebben nagyon egyetértek veled.

A kismamának persze a baba érdekeit kell néznie elsősorban, és sokszor kell kisebb-nagyobb áldozatot hoznia, a legjobb esetben ez nem is tűnik áldozatnak, máskor meg igen, de szívesen teszi.

Ha extrém módon retteg valaki a spontán szülés fájdalmától vagy bármitől, ami ezzel jár, akkor az orvos megfontolhatja az előny/kockázat mérlegelése mellett a császármetszést. a műtétnek persze egyértelműen alapból több kockázata van, de lehetnek olyan szélsőséges esetek, amikor - akár egy régebbi trumatikus szülésélmény miatt - még a babának is az a jobb, ha a kismamát megműtik.

És egy indított, oxitocinos, burokrepesztős szülés jobb? Én hiszek benne, hogy ha császár, akkor is meg lehet beszélni a babával, hogy ez fog történni...

A múltkor láttam egy videot, természetes császárról szólt. Még sosem láttam vagy hallottam róla. Nyilván nem lehet mindenkinél, hiszen sokszor-vagyis inkább általában a császár az életmentésről szól. szóval az pl csodálatos volt... a babát nem kihúzták a méhből, hanem az préselte ki magából. Nyilván itt is kellett hogy beinduljanak a fájások, de hogy az a baba semmilyen hátrányt nem szenvedett azért mert egy másik lukon bújt ki a mamájából, az biztos.Szerintem egy sima szülésnél is kaphat sok negatívat a baba, ha fél, retteg közben a mama, az legalább olyan rossz lehet neki. és abban is hiszek, hogy a mama szeretete az, ami helyre tudja tenni a szülés után a dolgokat, mindegy, hogy császáros vagy hüvelyi úton született a pici.

ui: nekem sincs kifogásom az otthonszülés ellen sem, ha megfelelő háttér áll a rendelkezésre, baba-mama újraélesztésre, császárra , sürgős műtétre, véradásra...adott esetben. Sajnos ez az ország nem erről szól.

Ha vkinek ez ad biztonságot, teljes mértékben megértem, hozzáteszem, szerintem sokkal inkább veszélyezteti a babáját itthon, mivel pont a biztonságos háttér hiányzik hozzá. Az felelősségteljes döntés? Az is fél, csak mástól, aki az otthonszülést választja... a saját kényelméért a kórházi megaláztatásokról mond le.

A technikákról meg annyit, hogy általában ma itthon 1x, 2x, max 3x szülnek a nők, nem kísérletezhetsz a végtelenségig:)

Egyébként egyetértek azzal, hogy az anyuka biztonságérzetére, méltóságára és lelkére is vigyázni kell, de ne a baba lássa a kárát ennek, ha nem muszály.

Vannak alternatív tecnikák, módszerek, sok mindent ki lehet próbálni, igénybe lehet venni, én az otthonszülést is támogatom, de éppenséggel a császár az pont nem erre van kitalálva.

Nem csak a babára kell gondolni, de aki anyává válik, annak igenis elég sokat kell gondolnia rá. És ha már a szüléssel kapcsolatban nem tud áldozatot vállalni az anyuka - legalább annyit, hogy egy-két fájást kibír, mielőtt megcsászározzák - az hogyan akar majd teljes felelősséget vállalni egy kiszolgáltatott kis lényért?

Akkor sem tudom tisztelni az olyan nőt, aki a saját biztonságérzete vagy kényelme érdekében a programozott császárt választja, mert pont a babáját fosztja meg vele a biztonságérzettől. És ennek még csak tudatában sincs többnyire.

Jó, tehát nem azért tetted fel a kérsét, mert téged személyesen érint, merthogy a szülés nem kívánságműsor - van mondjuk, ahol igen, de itt tényleg nem. Nem is statisztikai alapon érdekel, hanem csak úgy. De nagyon-nagyon tényszerűen.

Te azt nem érted, mit nem lehet ezen tényszerűen leírni, a többség meg azt nem, hogy hogyan várhatod ezt el. Sakk-mattnak tűnik.

az a legnagyobb baj ezzel, hogy mindenki csak a babára gondol. Az, hogy az anyuka mindezt hogy éli meg, az le van füttyentve. Nem hiszem, hogy a félelem és az önzés egy tőről fakad. Aki egy kisbabának felajánlja a testét, és az életet, az nem önző...szerintem. És már bocs, de általában eleve meg van tervezve a gyerek élete, vagyis eldöntjük, hogy jöhet...legalábbis jó esetben?

Mondjuk én sem ezotérikus szempontok szerint döntenék, az biztos, de akinek ANYAI szempontból a programozott császár adja a biztonságérzetet, azt miért kell leszólni?