Nagyon félek a szüléstől (beszélgetés)

Én is kaptam oxitocint de már csak az utolsó pillanatban h ne kelljen császározni.N azok még erősebbé tették a fájásokat de onnantól kezdve már csak pár perc volt hátra a nagy találkozásig!

Aztán 3at nyomtam és meg is lett a kicsi Boti:)

Szegények! :-(

Én azért nem kaphattam,mert indított szülésem volt és még tovább tartott volna tőle, így is 11 óra volt.

Én háromszor éltem át a világ legszebb érzését. Talán a harmadik volt a legcsodálatosabb mert megoszthattam a párommal. Fájdalmas az igaz, de hidd el akik csak a rossz oldalát ecsetelik, meg hogy ilyen meg olyan fájdalmas volt azok csak a magukat akarják nagyobbnak mutatni.

Ha annyira félsz talán jó ha fogadsz orvost és talán szülésznőt is a nagy eseményre, mert talán jobban érzed magad tőle. ha olyan emberek vesznek körül akikben megbízol. Persze ezt mindenki maga dönti el anyagi lehetőségeihez mrten.

Itt a hoxán sok szüléstörténetet lehet olvasni , mindegyik más és más, de egyben hasonlítanak minden új anyuka a világ legszebb eseményének tartja a kis manó világrajövetelét.

Nem gondoltam a szülésre,úgy is elérkezett a pillanata,és úgy volt jól,ahogyan történt.

Direkt nem olvastam e téren,mert az sokszor csak rémületet keltett volna feleslegesen bennem.

Eljött az időm,és tudtam,helyt állok,ahogyan minden édesanya is.

Sziasztok,

én nem gondoltam a terhesség alatt sokat a szülésre, megpróbáltam elterelni a gondolataimat róla. Mindenkinek azt mondogattam aki kérdeze, hogy nem félek -e, hogy "nem, bemegyek és gyorsan kitolom". Végül is könnyem szültem, de azért nem mondanám, hogy kellemes volt a vajúdás, de én valahogy dúrvábbra számítottam. Szerintem ki lehet bírni, és méltósággal viselni a fájdalmakat, mert valóban, ingyen nem adják. Őszintén szólva nekem a szülésnél sokkal kellemetlenebb volt az azt követő pár nap, mert a gátsebemtől elég sokat szenvedtem. Perzsze mindenki másképp éli meg, de túl lehet élni. Nem tudom még, lesz -e második babánk, de ha esetleg nem, annak biztos, nem a szülés lesz az oka. Ha csak ezen múlna, bármikor örömmel vállalnám ...

Sziasztok!

Aki nálam jobban félt a szüléstől, az nem létezett. Rettegtem. Mivel a fájdalomtűrési küszöböm 0, biztos voltam benne, hogy nem élem túl.

Aztán a kislányomnál megúsztam a fájásokat, mert rossz volt az nst és császároztak. De a kisfiam születésekor a dokim külföldön volt és egy szatírnál kellett szülnöm. 3 órán keresztül voltak 3 perces fájásaim, amik másfél percig tartottak és üvöltöttem. Aztán kaptam epidurális érzéstelenítést, és az maga volt a megváltás. NEM FÁJT SEMMI!!!! Soha nem hittem abban, hogy a fájdalmat majd elfelejti az ember és csak a baba öröme marad. De azt kell mondjam, hogy nem a fájdalom miatt gondolok keserűen a szülésre, hanem a doki bunkósága miatt.

Tudom, hogy ez most neked csak szó, de attól gyönyörűbb dolog nincs a világon, mint mikor megszületik a gyermeked. A császárnál nem fájt semmi, a szülést megszenvedtem DE: ha választhatnék, a 3.-at szülni szeretném (a saját dokimnál). Aki ismer és ezt elmondtam neki, nem akarták elhinni, azt hitték viccelek. mert tudják, hogy a mensis görcstől is ájultam már el, és a fogorvos a fogkőszedéshez is injekciókat ad.

A szoptatás meg, hát az elején az is fáj,de a babák nagyon ügyesek és hamar rájönnek a helyes technikára. Utána már nem fáj.

És igen, nagyon érdekesen van a nő összerakva: ugyanaz a testrész, akár ugyanaz a mozdulat és teljesen mást érzel. Amikor szoptatok a lelkemben olyan béke és boldogság van, olyan meghitt, hogy sírni tudnék. Fizikailag meg annyit érzékelek, mintha pl. a karomat simogatnák.

Timi: ha akarod, szívesen beszélgetek veled, segítek bármiben, akár priviben is.

Sziasztok!

5hetes a kisfiam első baba és a szülésről egy pár sort..

Én nagyon féltem tőle szó szerint ahogy kiderült h terhes vagyok az első perctől kezdve féltem a szüléstől de aztán annyira hirtelen jött 37+1napra szültem h amikor elfolyt magzatvíz nem votl időm félni pedig ott még nem tudtam h meddig fog tartani és mi vár rám.

Olvastam én mindenfélét a szülésről mit hogyan miképp stb stb de ezt mindenki másképp éli meg és teljesne egyedi dolgo sztem.

De nem kell félni ennyi biztos.

Az is biztos h fájdalmas és nem lehet tudni meddig tart valakinek egy két óra valakinek elhúzodik nekem 18 óra volt és a végén volt már nagyon erős és hosszú fájás azok a 3percesek bizony bizony nagyon erősek voltak már de még mindig nem voltak eléggé erősek ahhoz h megszülssen a kicsi.

Aztán majd amikor már tényleg azt érzed h nem bírod tovább akkor fog meglenni,jönnek a tolási fájások nyomni nyomni és nyomni és hip hop elő is bujik a kis manó és ahogy a pocidra teszik szinte egyből el is felejted az előtte lévő fájdalmat mert annyira boldog vagy ahogy ott van a várva várt kisbaba aki összeráncolt szemekkel rád néz és nagyokat pislog,ez egy leírhatalan élmény,nagyon jó érzés.

A szoptatáshoz nagyon nem tudok hozzá szólni mert sajni nekünk nem jött össze csak 3hétig,begyulladt a mellem és gyógyszert kaptam rá amivel aztán el is apadt.

De annyi bizos h ez is egy fantasztikus élmény igaz nekem nagy szenvedés volt az miatt h nem volt tejem meg hamar be is gyulladt fejni kellett stb de akinek szerencséje van és ügyes a babja jól tud szopizni az biztos h könnyen van mert ez a legkényelmesebb dolgo meg olyan jó h te meg a kisbabád összebújtok közel vagyto kegymáshoz!

Szóvalm indnekinek kitartást és ne izguljatok,fáj de ki lehet bírni és arra kell gondolni h egyszer vége lesz és a végeredmény a várva várt kis emberke!

Sziasztok!

A szülés: fáj, és tényleg a legrosszabb, hogy nem tudod, mikor lesz vége. De elviselhető, és a vége nagyszerű!!!

A szoptatás: amikor ráérzett a babám, és már tejci is volt a mellemben, ez volt a hobbim! A legszebb pillanatokat az elején az okozta, hogy szoptathatok. előtte el sem tudtam képzelni, de amikor szoptattam, olyan nagyszerű érzés volt!!! Olyannyira, hogy amikor egy napig orvosi dolog miatt nem szoptathattam az újszülött fiamat, végigsírtam a napot... Szóval nagyon jó! Megértem, hogy most még idegenkedsz, de majd ez elmúlik! Nagyszerű dolog táplálni a babódat, megnyugtatni, összebújni vele!!!

Semmi baj, csak most hogy így utólag belegondoltam lehet, hogy tényleg rossz hasonlat volt, mert érzésre egész más, de mégis valahol fizikálisan hasonló, de mégsem ugyanolyan érzéseket vált ki benned! :S Nnna, szóval érted! :S :))) :S

Hiába, korán volt még, biztos aludtam még félig mikor írtam! :S

Talán azért van benned ellenérzés a szoptatással kapcsolatban, mert eddig ez nálad csak mint erotikus dolog volt jelen, nem mint egy baba táplálkozási módszere! :oD

Na, asszem megyek főzni, mert bekavarom saját magamat is, megint mondok valami butaságot aztán totál elkanyarodunk az eredeti témától! :)

Ajjajjjajjjajjjjj! :)))

Ne haragudj, nem akartam drasztikusan fogalmazni, pusztán magát a fizikai érzést próbáltam leírni Timinek!

Természetesen két TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ töltésű érzésről van szó!

Más érzelmeket kelt benned ha a párod csinálja, és más amikor egy baba szopizik!

Nem akartam, hogy perverznek hasson amit írtam! :(