Többgyermekes anyukák, hogyan van időtök egymásra a párotokkal? (beszélgetés)
Ezzel még nem próbálkoztunk! :)
Sarokba állítás? Barátnőm fiánál az a "fegyver".
Nálunk sajnos a "beküldöm a szobájába gondolkodni" nem jött be! :( Viszont a megvonás, az igen! :) Erre nagyon ugranak! :)
Van egy barátnőm, nagyon jóba vagyunk már lánykorunk óta. Sok programunk volt közösen, férjestől, amíg nem voltak gyerekek. Nekik is 3 van. De amióta megvan a 3 nekik is nekünk is, azóta alig találkozunk, mert lehetetlen velük elmenni bárhová. Számunkra elviselhetetlenek a gyerekeik. Pedig több gyerekes családdal kirándulgatunk, járunk össze, de velük nem lehet. Mert ők nem mennek szinte sehova, mert pl a balaton parton, vagy bárhol nem értik meg a gyerekeik, hogy egész nap nem vásárolunk, nyikognak-nyafognak, hisztiznek egész nap, annyira neveletlenek,hogy inkább nem mennek velük sehova. Otthon káosz, a lakásba mintha bomba robbant volna...stb. Szegény csaj meg teljesen kivan, nem érti meg, hogy igenis tehetett volna ez ellen. A legnagyobb már olyan szemtelenül beszél velük, hogy bicskanyitogató. Problémásak oviba,suliba, a kicsivel is állandóan baj volt a bölcsibe. De amikor picik voltak, és többen mondtuk nekik, hogy nem kellene mindent rájuk hagyni, akkor nem értettek egyet, mert hát gyerekek. Könnyebb volt elpakolni utánuk, mint megtanítani a rendrakásra őket. Vagy nem is volt mindig muszáj, mert úgyis rendetlenség lesz 15 perc múlva. Na most, így, hogy tanulhattak volna rendet, amikor kupiba éltek? Na tőlük nem lehet leülni 3 percre beszélgetni. A 2 kisebbünk egykorú. Én főleg azért nem értem ezeket a dolgokat, mert ha visszaemlékszek a gyerekkorunkra, nekünk sem szabadott ordenáré módon viselkedni ha vendégek jöttek, bevonulhattunk a szobánkba, persze pár perc udvariaskodás, de tudtak tőlünk is bármit csinálni.
Igen, igazad van, egyetértek Veled, nem vagyunk egyformák. Engem a kiváncsiság hajtott hogy kiírtam a topicot és reméltem hátha kapok valami jó tanácsot, tippet, ötletet...:)
A kérdésedre utólag válaszolva: apuka katona...emellett ha nem dolgozik, itthon segít a házimunkában, gyerekek körül, stb....
Ha hiszit van, vagy értetlen, beküldöm a szobájába "gondolkodni", szép dolog-e így viselkedni. Vagy megvonunk ezt-azt, amit szeret. Meg persze sok beszélgetés van, és igyekezzük kielégíteni az igényeiket, hogy töltsünk velük elég időt, amit csak rájuk szánunk. A lányok nagyon szeretnek a konyhában ténykedni, sütni-főzni, ha időm engedi, bevonom őket, kapnak feladatot. Ezt nagyon élvezik. Vagy ha mindenki otthon van, akkor ha csak nekem van dolgom, apa játszik velük, vagy közös mesenézés(az szinte csak vele, mert én szinte egyáltalán nem tv-zek)
Hogyan bünteted a gyerkőcöt?
Dehogy veszem rossz néven, sőt...örülök neki hogy ezeket leírod! A két nagyobbik gyerkőc, tűz és víz...a lányommal semmi gond, a fiammal annál több! :) Már rájöttünk, hogy nála valamit rosszul csináltunk, mert fiú létére nagyon hisztis és akaratos! Pedig egyikőjük sincs elkényeztetve! :)
A kicsi nálunk is kerüli a rendrakást ha lehet. De nem hagyjuk. A nagyobbal könnyebb e téren.1 óra nyüstölés nincs, akkor bünti van helyette, plusz egyedül pakol el.
Én úgy gondolom, hogy az, hogy mennyire nehéz a gyerekekkel, nagyban szoktatás kérdése is. Persze nem egyformák, vannak nagyon nehéz természetűek, vagy problémásak, de az más kategória. Szerintem a nagyobb gyerekektől már néha akkor is lehet beszélgetni, pihenni ha van rá idő, ha éppen otthon vannak. Meg kell érteniük, hogy anyu-apu most beszélgetnek, és nem szólunk közbe, nem nyafogunk most semmiért. Persze a 4 hós még nem fogja. Nekem herótom van attól, ha egy gyerektől a felnőttek nem tudnak egy értelmes mondatot váltani, mert állandóan a középpontban akar lenni, mindig belebeszél a mondandóba. Ez is nevelés kérdése. 3-4 éves gyerek már tudja jó esetben, hogy mikor a felnőttek beszélgetnek, akkor ő nem szól bele. Tudják nagyon is szépen jelezni, ha szeretnének valamit. És annak is megvan az ideje, amikor csak velük foglalkozunk, játszunk, együtt főzünk, takarítunk, kirándulunk...stb. Remélem nem veszed rossz néven, hogy leírom, de hidd el lehet így is. próbáld meg átszoktatni kicsit a lurkókat, sokkal kevésbé fogsz elfáradni, és több időtök lesz egymásra is.
Nálunk a lányommal nincs is gond pakolás, rendrakás terén...sőt van hogy ő pakol az öccse után, mert őt eddig még sehogyan sem sikerült rávenni a pakolásra,sajnos bár néha 1 órás nyüstölés után rászánja magát! Evés-ivás nálunk sincs a szobában, csak kinnt az asztalnál! Szerencsére! :)
Fura fórumcím??? Szerintem egyértelmű a kérdés! És nincs jó vége az ilyen kapcsolatoknak??? Hm...ezt nem igazán érte ám! :) Arra gondolsz, hogy a többgyermekes családoknak akkor nincs jövője, mert mindig minden a gyerekről kell szóljon? Szerintem pedig az olyan családoknak nincs jövője, ahol apuka avagy anyuka elhanyagolja a másikat, mindig erre ill. arra hivatkozva!
Én nem pakolok a gyerekek után, nem is pakoltam egymagam sosem. A gyerekszobákban csak takarítok. Vagyis már csak a 2 kicsiében. Értem ezalatt, port törlök, porszívózok, nagytakarítás. De már ebben is segítenek. Mi egészen picike mászós pakolós koruk óta úgy kezdtük, hogy együtt pakoltunk el, (na az fárasztó volt naponta 100x), de egy ideje, a kicsi úgy 2 éves kora óta maguk raknak rendet a játékaik között. Én kialakítottam, vagyis együtt kialakítottuk mindennek a helyét, a rendet, ők fenntartják. Meg persze néha alakítunk rajta. Kacatszétszórás nincs a lakásban máshol, csak a gyerekszobákban. Ha kint játszanak, akkor amivel játszanak az kint van, ha más kell, elteszik a helyére ami már nem kell. Nem mondom, hogy nincs néha vita belőle, vagy nem kell noszogatni őket, de ez a rend nálunk.(Az oviba is ez van, ez az elvárás) Evészet csak az asztalnál, innivalós üveget nem locsolhatták sosem szanaszét a lakásban...stb. (mint pl egyik ismerősömnél, a gyerek kezében volt egész nap a kakaós vagy teás üveg, és locsolta a lakásba mindenfelé, maszatol mindenfelé, pfffúúú. Én agybajt kaptam volna már tőle) Én nem gondolom, hogy azért mert gyerekek vannak, rendetlenségnek káosznak kell uralkodni egy otthonban. Sőt, el sem pakoltunk soha semmit előlük, mindig váza volt az asztalokon, dvd a helyén...stb. Nem volt gond belőle, megértenek a gyerekek sok mindent, határozottság, következetes nevelés kérdése szerintem.
Azért fura fórumcímet adtál, nem tudjátok hogy legyetek együtt többet, hát....
Ennyi gyerekkel nehéz, amíg kisebbek szintén nehéz, ha nincs kire rábízni akkor is nehéz...ennyi.
Később talán több időtök lesz együtt, ez ezzel jár.
Bár kérdés hogy apuka mit csinál de ez nem az én dolgom, általában nincs jó vége az ilyen kapcsolatoknak :(
Bárcsak tudnék Neked valami jót írni, de sajnos mint írtam, én nem tudok.
Csak szurkolni tudok, mert nagyon jó dolognak tartom, hogy ennyire tudatos vagy, és ennyire jól látod az egészet.
Azt írod, hogy neked nincs, és nem is lesz...ezt a gyerkőcre írtad? Én is ezt mondtam úgy kb. 8 évvel ezelőtt! :D
Félreértesz..nem miattad írtam a "rosszindulatú hozzászólókat"! Nem azt érzem hogy megbántottál, csak szerettem volna megmagyarázni, hogy értsd, hogy miért is jött "később" ez a pici. És hát lehet azt mondani, hogy tudtuk mit vállalunk, azért ez ebben a formában így nem igaz!Addi nem tudhatod mire számíthatsz, amíg nem vagy benne! Más egy gyerekkel, más kettővel, más hárommal és stb...tudtuk hogy nem lesz egyszerű, de nem gondoltuk azt sem, hogy ennyire "nehéz" lesz, ha szabad így írni! Nyugodtan írj bátran, ez nem kotnyeleskedés, véleményeket kértem, tapasztalatokat, csak úgy érzem, többeknek úgy jött le, hogy nekünk "teher" a gyereknevelés! De nem erről van szó! Éppen Te írtad ha jól emlékszem, hogy a párok nem gondolnak bele abba, hogy esetleg elhidegülnek egymástól, belefásulnak a minennapokba, stb...pont ezt szeretném elkerülni én is ! Lehet önzőnek tartani, de nekem a gyerekeim, a férjem és a család ugyanolyan fontos, de emellett nem hiszem, hogy a nap 24 órája a gyerekekről kell szóljon! Szerintem attól mert vannak gyerekek, a házasságot, párkapcsolatot ugyanúgy ápolni kell! Én pusztán nem akarok úgy élni, mint a legtöbb anyuka, apuka, hogy hol az egyik a gyerkőcökkel, hol a másik, lótva-futva mennek el egymás mellett naponta, vagy rosszabb esetben nem is találkoznak, nem akarom hogy egyfajta mókuskerékké avagy fásultsággá váljon a családi életünk, a házasságunk!
Én nem akartalak bántani... bocs, ha úgy jött le....
Szerintem ne bánd, biztos lesz olyan olyan többgyerekes anyuka, akinek van tippje.
"Mi nem édeskettest akarunk, nem moziba menni, nem kettesben lenni otthon miközben a gyerekeket lepasszoljuk másnak!"
Akkor próbáljátok meg a kicsi mellett valahogy meghitté tenni a dolgot. Fektetés után még egy kis beszélgetés, szeretgetés..
Egyébként azért lestem bele, mert a téma engem is érdekel. Nekem nincs és nem is lesz, aztán amikor ez szóba jön, mindig rám sütik, hogy önző vagyok, pedig a gyerek mellett is mindenre van idő. Aztán máskor meg sosincs. Érdekel, hogy mi az igazság.. :)
De nem fogok kotnyeleskedni, csak olvasgatom eztán...
Szia! Én örülök ennek atopicnak bármilyenek is a hozzászólások , mert végülis minden tapasztalat és jó olvasni, persze mindenki mérlegel, hogy és mérickél a másikhoz képest. Ssem lehet tudni hoyg akinél fut a lakás mi mást csinál mint pl az aki egésznap sikál vagy főz, avagy aki egész nap csak a gyerekével foglalkozik vagy az aki munkára kényszerül pici mellett is , mindegyik más és más szerintem összehasonlíthatatlan, és valószínűleg annyira jól csinálja amenniyre csak tudja. :) Én is igyekszem dehét mindig van mit fejleszteni :) Egy alényeg hogy úgy csináljuk hoyg ne boroljunk ki, nem?
Irigyellek, irigylem az energiádat! Nálunk hiába pakolok/takarítok a gyerekek után, úgy érzem sosem lesz rend és tisztaság! Pedig nagyon igyekszem! :D Itt összepakolok, kitakarítok, közben máshol pakolnak, kiborítanak, stb..:D
Igen, pontosan tudtuk, mire lesz idő és mire nem!!! Nem kiokosítást várok, nem gúnyos megjegyzéseket, pusztán tapasztalatokat, hogy mások ezt hogyan oldják meg...kiváncsi voltam, más családoknál hogyan van/jut idő egymásra, ha jut...de már nagyon megbántam hogy elindítottam ezt a fórumot! Még csak annyi: a két nagyobb gyerkőc ahogy írtam 6 és 4 éves. Ez a baba azért "nagy időkihagyásra" született, mert már hamarabb szerettük volna, csak sajnos 2 babánkat is elvesztettük! Mi nem édeskettest akarunk, nem moziba menni, nem kettesben lenni otthon miközben a gyerekeket lepasszoljuk másnak! Azért indítottam ezt a fórumot, mert szerettem volna "kicsit belelátni" más többgyermekes családok életébe, ahogy a fórumcímben is írtam! Mert lehet hogy aki gyereket vállal, tudja mit vállal! Egy gyerek 24 órából 24-et igényel, ezzel is tisztában vagyok! De közben ott a társad, a párod, a férjed, feleséged, aki közben ugyanúgy igényli a szeretet, törődést, stb...
Nálunk is két gyerkőc van, a nagyobb 5 éves, a kicsi 2. Segítségünk nincsen, az egyik nagyszülő 250 km-re a lakik, a másik, bár a szomszéd községben, de sokat dolgozik.
Hétköznap esténként akkor tudunk együtt lenni, amikor a lányok aludni mennek, bár ez nem túl sok,talán 1 óra.
Amikor kisebbik lányom szopizott, akkor még ennyit sem tudtunk együtt lenni, mert hulla fáradt voltam, és örültem ha pihizhettem egy kicsit.
Szerintem amikor a kisebbik babátok nagyobb lesz,nem lesz annyira csak rád utalva, akkor majd nektek is több időtök lesz beszélgetni, együtt lenni.
Ilyen nálunk egyébként, hogy egy mozi, vagy vacsi 5 éve szóba sem került.
Megmondom őszintén hiányzik, hogy romantikus pár órát a férjemmel lehessek, de most még kicsik a gyerekek, és tudomásul veszem, hogy nem megy a dolog.
Olvasok én itt olyanokat is, hogy anyuka egy szem gyerek mellett, otthon gyesen meg akar szakadni. Nincs ideje semmire, fut a lakás, főzni nem tud, nincs rá idő, magára pláne nincs ideje...stb.
Pfff, most mit lehet erre mondani? Nem azt mondom, hogy nincsenek zűrös nyűgös időszakok, de, hogy addig vagyunk a legkönnyebben amíg gyesen vagyunk, az tuti. Aztán meg már alakul, növögetnek. Nekem nagy a korkülönbség a nagy és a középső között, 12 év, de esküszöm amikor a kicsi is megvolt már, több bajom volt a kamasszal, mint a 2 kicsivel. pedig akkor tőle már lehetett volna menni is akár. Mégis mindig rend, tisztaság volt, az is van, és lesz is amíg a kezem fel tudom emelni, meg főtt kaja is mindennap. Habár ilyet itt nem szabad leírni, mert ezért most leszednek a 10 körmömről, leszek én mindenféle szuper mami :D
Nem akarok butaságokat írni, csak azokat a dolgokat tudom visszaadni, amiket itt olvastam, anyáktól.
Hogy hiába lesznek kész este 8-ra, anyuka olyan dög fáradt, hogy az ágyán kívül másra nem vágyik.
Ennél a kérdésnél csak az merült fel bennem, hogy a két nagyobbik gyerekhez képest ez a baba elég nagy időkihagyásra jött, tehát tudhatták előre is, hogy mennyire lesz idő, nem lesz idő.. vagy a másik kettőnél hogy volt? :D
Amelyik pár megfontoltan mindent átgondolva vállal gyereket, azok előre felmérik ezeket a dolgokat. Ha már egy is probléma, nem vállalnak többet. Persze ettől még lehet néha igény az édes kettesre, nem azt mondom, hogy nem, de ha nincs segítség, akkor úgy gondolkodik az ember, hogy úgy szervezi az életét, úgy alakítja a mindennapokat, hogy legyen egy kis nyugi. Gondolom este 8-kor felnőtt ember nem fekszik még le, legalábbis mi nem, viszont a gyerekeket úgy szoktattuk, hogy azután már csak a miénk az este. Elmenni persze nem tudunk, de szórakozásra is lehet megoldást találni.
Szerintem akiknek vannak gyerekeik azok úgyis tudják miről beszélsz, akiknek meg nincs, vagy nem az ő gondjuk, annak felesleges magyarázni.
Hiába mesélem el neked, hogy mennyire finom a manna, ha még sosem kóstoltad...:D
pár év, és otthon lehet hagyni pár órára őket.
Tudom, ez most sovány vigasz. :D
Azt meg mondanod sem kell, hogy annak akik tervezték, akarták a gyerekeiket, szeretik őket, azoknak édes "teher" a gondviselésük.
A házasságok azért mennek tönkre, mert nem találják meg a párok az egyensúlyt, de legtöbbször nem is veszik a fáradságot.
2 fiam van és szerencsére férfiből van mind a kettő, tehát féltékenyek az apjukra, de szerencsére a férjem ezt megérti.
Mindig szánunk egymásra időt és oda figyelünk egymásra nálunk is volt mélypont amikor picik voltak, szülés után a szex meg hasonlók, de nem adtuk fel "elváni a legkönnyebb".
Aki nem tudja kivárni azt hogy a srácok elmenjenek oviba meg suliba annak kár volt összehozni őket.
Nehéz ügy. Nekem nincs gyerekem, de akárhányszor ebbe a témába futottam valahol, a legtöbb ember azt írta, hogy "sehogy, ez az idő erre van, stb".
Én személy szerint nem értem, hogy hogy nem félnek, hogy eltávolodnak egymástól, elidegenednek, belefásulnak.
Tipp meg... mivel egy gyerek nonstop 24 óra (ha nincs segítség), így aztán ötletem sincs.
A két naggyal egy bébiszitter már jól ellene, de egy 4 hónapost gondolom senki nem tud/akar ráhagyni senki...
További ajánlott fórumok: