Tiltani vagy megengedni? (beszélgetés)

Minden családban más és más a norma, hogy csak egy "hülye" példát említsek: a hülye szó valahol csúnyának számít, máshol meg elfogadott. Nyilván senki sem enged meg mindent a gyerekének, és senki sem akarja mindig "rendezni", az igazság valahol a kettő között van.

Elemi dolog, hogy nem az a lényeg, mi tilos és mi nem, hanem hogy a szülők közösen megegyezzenek a szabályokban, és azután mindketten ragaszkodjanak hozzájuk. A következetlenség, az egymásnak való ellentmondás (főleg a gyerek előtt) az, ami káros, nem konkrétan az engedékenység vagy a túlzott szigor.

Pl. ha az apja azt mondja neki, hogy ehet még gyümölcsöt ebéd előtt, én tuti nem fogok ellentmondani neki a gyerek előtt, még akkor se, ha tudom, hogy ezután nem fog rendesen ebédelni. Aztán megbeszéljük majd kettesben.

A másik dolog, hogy ha nincs megfelelő példa a gyerek előtt, a szájtépés nem ér semmit. Hiába mondja anyuka, hogy nem eszünk a kanapén, ha apuka leül egy vödör popcornnal meccset nézni.

Mi a férjemmel egyébként eléggé engedékeny szülők vagyunk, természetesen az alapvető emberi normákhoz ragaszkodva.

Nálunk is hasonló a helyzet, bár mi emiatt nem veszekszünk;)

Én vagyok a házisárkány, apa a favorit;)Én sokkal többet tiltok mint Ő. De! Ő elmegy reggel, és este jön haza. Gyakorlatilag nem is látják egymást. Most várjam el tőle, hogy amikor hazajön, akkor Ő is kezdjen el keménykedni?!

Ilyenkor övék a terep. Nem azt mondom, hogy mindent lehet, nem törnek, zúznak, de ilyenkor nem állok felettük csípőre tett kézzel.

Ettől függetlenül azért apa is tud neme mondani, csak ritkábban.

Így van. Ezzel egyetértek. Kezdetektől fogva magyarázatot adunk a gyerekeknek, mit, miért nem szabad. A legrosszabb, ha nincs -érthetően-elmagyarázva nekik.

ÓÓÓÓ, én is hány olyan szülőt ismerek, aki csak odadünnyögi a gyerekének, hogy jaj, ezt nem szabad, a gyerek szinte meg se hallja.

hát nem egyszerű fegyelmezni-és még azt vettem észre ha egyedül van unalmában is rosszaságokon töri a fejét.pl. amikor az unokahúggal van vagy más gyerekkel akkor nem jut eszébe semmi rosszaság.

mindenesetre az enyém is próbálkozik-nem mindig fogad szót amitől én kiborulok és irtó kellemetlen az utcán játszótéren-annyit elértem hogy bármit is csinál megmondja.a mamánál firkált a falra és szólt hogy mit csinált,és megkérdeztük hogy szabad-e természetesen azt mondta hogy nem szabad mert csúnya dolog.de azt is elmondja ha rosszul viselkedett.valamennyi elevenség minden gyerekben van és minden életkorban más dolgok fordulnak elő.szerintem nálunk ha lemegy ez a dac-akkor jön a füllentős időszak.

apósom azt szoktam mondani hogy nincs semmi baj a gyerekkel, csak gyerek-és a párom is hogy lazítsak mert akkor ő sem lesz dacos velem.

Szerintem ez kicsit ugyan el nagyolva mondom,de minden családban így van!

Én ezt tapasztalom ismerősöknél,barátoknál és nállunk is ez a helyzet!

Sajnos nekünk anyáknak ez a szerep jutott,azt hiszem ezt nem lehet meg változtatni!

Én már el fogadtam hogy a családban nekem jutott a házi sárkány szerepe!

A kislányom is tudja már hogy mi a dörgés,pedig még csak 1 éves!

De én mégsem bánom,nem hiszem hogy ettől majd kevésbé fog szeretni engem később!

Ébennek is igaza van, vannak dolgok, amiket meg kell engedni a gyereknek. Bár Te most csak általánosságban kérdezted, konkrét eset nélkül, de minent nem szabad engedni...

Van itt a játszótéren egy kisfiú, van vagy max. 5 éves, a múltkor pl. leqrvázta az anyját. Erre az anya: Jajj, kisfiam, ilyet nem szabad monddani. És ezt nagyon kedvesen, mintha azt mondta volna, hogy meg kell köszönni a kapott csokit. Ha nincs korlát, szerintem ilyen, vagy hasonló lesz a vége...

Szerintem nem baj ha az egyik szülő szigorúbb, csak legyen rá oka amikor nemet mond. Például ha a gyerek visszakérdez hogy miért nem, akkor meg tudd neki magyarázni, és ne az legyen a válasz hogy azért mert nem és kész.

És aki tilt vagy büntet mindig az oldozza fel a büntetést! Nem sok jó sül ki belőle ha két szülő ellentétes utasításokat ad.

Barátnőmék lánya 15 hónapos, Anya ad korlátokat, Apa mindent enged. Most ott tartanak, hogy ha csak az anyjával van, okos, szófogadó gyerek, de ha az apja is ott van, tör-zúz, kezelhetetlen és egyfolytában hisztizik.

Kell a gyereknek a korlát! Nekem az a szerencsém, hogy bár a párom engdékenyebb, mint én, ő is tud nemet mondani. És ha én valamire azt mondom, hogy nem, azt tiszteletben tartja és betartatja a gyerekkel is.

Párom alig mond nemet a gyermekünknek, ellenben én keményebb, határozottabb vagyok, én tudok nemet mondani.

Persze így inkább apa a favorit.

Ti is úgy gondoljátok, hogy a férjemnek meg kellene tanulnia néha nemet is mondania?